Egyiptom és Magyarország

 
Érdemes itt további igazodási pontokat felsorolnunk. Az ország hivatalos nyelve az arab, vallása az iszlám: a Korán 1924-es kairói kiadása a mai nyomtatott változatok alapszövegének számít. Kulturális intézményei – egyetemei, mecsetei, manapság pedig filmipara révén is Egyiptom az iszlám világ egyik szellemi központja a korai középkor óta. Több mint 100 millió lakosával Észak-Afrika, az arab világ és a Közel-Kelet legnépesebb állama.¹Nagyné Rózsa 2020.

Ha már Közel-Kelet: ez a kifejezés a 19. század második felétől válik népszerűvé a nemzetközi politikában és a bölcsészettudományokban, mármint európai művelőinek körében. A diplomaták az Oszmán Birodalom területét – beleértve Egyiptomot – illették ezzel a névvel, megkülönböztetve a távol-keleti érdekszférától.²Davidson 1960; Everett-Heath 2020 A régészek, ókortudósok és történészek ezt a gyűjtőfogalmat ezekre a területekre alkalmazták, általában a fáraók földjével együtt, ami a Bibliának köszönhetően sosem tűnt el a keresztény Európa mentális térképéről.³Fibiger Bang és Scheidel 2013; Király 2011.

Egyébként az Újbirodalom (kb. i.e. 1550–1070) idejétől kezdve maguk a fáraók is hazai terepként kezelték a mai Izrael és Palesztina, Libanon és Szíria területét. Bombasztikus felirataikban győzedelmes hadvezérként, a káosz helyébe rendet plántáló uralkodóként írnak ázsiai tevékenykedésükről. A valóságban igazi nagyhatalom módjára sakkoztak a helyi politikumok előkelőivel – hol fizikai erőszakkal, hol házassággal, leginkább pedig ígéretekkel és fenyegetéssel.⁴Az egyiptomi Újbirodalom fáraóinak intenzív „ázsiai” politikája számtalan tanulmány és könyv témája. Csupán eligazításul lásd a téma egyik ismert szakértőjének monográfiáját a kapcsolatok egy aspektusáról: Spalinger 2005. Az Osztrák Tudományos Akadémia kiadója külön folyóiratot szentel Egyiptom és Nyugat-Ázsia kapcsolattörténetének Ägypten und Levante / Egypt and the Levant címmel, ami jórészt díjmentesen hozzáférhető a JSTOR repozitóriumban: https://www.jstor.org/journal/agypundlevante [hozzáférés: 2021.06.10.].

A későbbieket illetően alig akad olyan ázsiai vagy európai birodalom, aminek nem célja Egyiptom végtelen gazdasági és szellemi erőforrásainak integrációja: az elmúlt háromezer évben asszírok, hellének, perzsák, rómaiak, abbaszidák, omajjádok, fatimidák, ajjubidák, mamelukok, oszmánok osztoztak a Nílus völgyén (emellett csendben említhetjük a francia és angol kísérleteket is).
Egyiptom mindig is két világ részese volt: a Földközi-tengert körbe ölelő mediterrán kultúrák között Ázsia, a Nílus kommunikációs sztrádája mentén Afrika képviselője. A két kontinens kulturális peremvidéke sokkal inkább a történeti Núbia, aminek területén ma Egyiptom és déli szomszédja, egykori gyarmata, Szudán osztoznak.

„ISIS ÉS OSIRIS PANNONIÁBAN”⁵A fejezet címe Wessetzky Vilmos könyvére utal, aki először feltételezte egy Ízisz-szentély létezését Magyarország területén: Wessetzky 1989.

Az egyiptomi–magyar kapcsolattörténet első, ókori epizódjában sem egyiptomiak, sem magyarok nem szerepelnek. Hogyan kerül akkor Szombathelyre Ízisz szentélye, vagy Bátaszékre Ozirisz képmása? Az egyiptomi istenségek a Római Birodalom közvetítésével érkeztek a Dunántúl területére, jóval azelőtt, hogy a magyarság megtelepedett volna a Kárpát-medencében. A folyamat kezdetét a hellenizmus időszakára (i.e. 323–30) tehetjük, amikor a Földközi-tenger körül élők között intenzív gazdasági és kulturális kapcsolatok alakultak ki. Ennek részeként a helyi istenségeket szinkretizmusok során rendelik egymás mellé, a mediterrán világ pedig nagy lelkesedéssel fogadja be az egyiptomi Íziszt, Oziriszt, Hathort, vagy a görög–egyiptomi Szerapiszt.⁶A Földközi-tenger térségének kulturális összeköttetéseihez az i.e. 1. évezred második felében és az i.sz. évezred első felében, beleértve az interpretatio graeca és romana Egyiptomra vonatkoztatott folyamatait, bevezetésül ld. Nimis 2004; Versluys 2011. Magyar nyelven: Ferguson 1999; Mráv 2016.

Egyiptom bekebelezése után (i.e. 30) a Római Birodalom uralkodói és alattvalói közvetlen tapasztalatokat szereztek a számukra egzotikus és izgalmas Aegyptus provinciáról. A római építészetben és művészetekben felbukkanó egyiptomi motívumok mellett a birodalom nyugati felében fénysebességgel terjedtek a keleti misztériumvallások. Szemben a „hivatalos” vallási intézményekkel, ezek a kultuszok az élettel és a túlvilággal kapcsolatos képzetek és rítusok személyesebb, átélhetőbb alternatíváit kínálták. Az egyik legnépszerűbb misztérium Íziszé (lat. Isis, egyiptomi Is.t) lett, akinek számos birodalmi városban szentélyt emeltek.⁷Az Ízisz kultuszhoz a Római Birodalomban ld. Bricault 2018; Bricault és Versluys 2014. Magyarul: Kákosy 2001, 214–225; Lindner 2019; Mráv 2016.

A mai Magyarország területén Scrabantia (Sopron) és Savaria (Szombathely) is dicsekedhetett egy-egy Iseummal, melyeket a híres ókori kereskedelmi útvonal, a Borostyánkő út mentén emeltek híveik. Utóbbi az egész régió kultuszközpontja volt az i.sz. 1–4. századokban. A Magyarországon talált egyiptomi vagy egyiptomi utánzat tárgyak nagy része ezekhez a kultuszokhoz kapcsolódó kegytárgy, felajánlás, amulett lehetett.⁸A szombathelyi Iseumhoz ld. Sosztarits 2016; Sosztarits, Balázs és Csapláros (szerk.) 2013. A soproni Iseumhoz ld. Mráv és Gabrieli 2011. A Magyarország területén talált egyiptomi vagy egyiptomi stílusú tárgyakról számos részleges közlés áll rendelkezésre. Egy átfogóbb munka: Mráv és Szabó 2016.

AZ ISZLÁM VILÁG PEREMÉN (1000–1686)

A Magyar Királyság fennállásának első évszázadaiban a közvetlen egyiptomi–magyar kapcsolatoknak vajmi kevés nyomát találjuk, de az iszlám világból állandó impulzusok érkeznek a Kárpát-medencébe, ami fontos szerepet játszott a Földközi-tenger keleti medencéjét, az ún. Levantét és Európa belsejét összekötő kereskedelmi hálózatban.⁹Kristó 2000; Simon 2014.

A 10–12. századok során ez a hálózat a Bizánci Birodalom körül összpontosult, mellyel a Magyar Királyság szoros politikai kapcsolatokat is ápolt. Ennek tanújelei a bizánci, balkáni és olykor a távolabbi muszlim területekről származó régészeti leletek hazánk területén.¹⁰Mesterházy 1990, 1991; Simon 2014.

Kiemelendő ezek közül a koronázási jelvényként szolgáló jogar, aminek hegyikristályból csiszolt, sematikus oroszlán-ábrázolásokkal díszített feje sok kutató szerint a fatimida Egyiptom (969–1171) mestereinek alkotása.¹¹A különleges tárgy útja hazánkba kérdéses, talán kereskedőktől származik, talán I. István sógora, II. Henrik ajándéka, akinek több hasonló műremek volt a birtokában. Nagy (2016) újabban kritizálja az egyiptomi eredetet és a buzogányfej 11. századi keltezését, melyekre valóban nem irányult még természettudományos, illetve a készítési és díszítési technológiára fókuszáló vizsgálat.

A 11. századtól kezdve számos írásos forrást is találunk a Magyar Királyságban élő muszlimokról, akiket általában izmaelitának, szaracénnek vagy böszörménynek neveznek.¹²B. Szabó 2016; Jámbor 2018; Mátyás 2014 – ezek többé-kevésbé szinonim kifejezések a forrásokban. Az így jellemzett csoportok nagyrészt volgai bolgárok, esetleg úzok és besenyők lehettek, akik elsősorban kereskedelemmel és határvédelemmel foglalkoztak. Könyves Kálmán okleveleiből és az Aranybullából azt is megtudhatjuk, hogy a királyi kincstár vámszedői és a pénzverők között is voltak muszlimok.¹³Anonymus bolgár urakról ír, akik már Taksony fejedelem idejében letelepedtek Pesten (Jámbor 2018). Az izmaeliták balkáni kereskedelemben és határvédelemben betöltött szerepét bizonyítja, hogy településeiket az írásos források leginkább Dél-Magyarországra, a Szerémségbe helyezik. Al-Idrīsī földrajzi munkája Bács, Keve és Barancs városaiban piacokat említ, továbbá az Árpád-kori Magyarország öt pénzverőkamarájának egyike szintén szerémségi volt.¹⁴Benke 2008; Simon 2014; Stojkovski és Kartalija 2018.

Az egyiptomi kereskedelem szempontjából két írásos forrást érdemes közelebbről megvizsgálnunk. Az egyik Tudelai Benjámin navarrai rabbi (1130–1173) úti beszámolója, aki Konstantinápolyban és az egyiptomi Alexandriában is magyar kereskedőkkel találkozik.¹⁵„Alexandria minden nemzet kereskedőinek piaca. Kalmárok jönnek oda minden keresztény királyságból: egyfelől, Velence és Lombardia földjéről, Toszkánából, Apuliából, Amalfiból, Szicíliából, Kalabriából, Romagnából, Kazáriából, Besenyőországból, Magyarországból, Bulgáriából, Rakuviából, Horvátországból…” (Adler 1907, 76). Angolból fordította: Király Attila. Tuledai Benjáminhez ld. Adler 1907; Benke 2008; Kashani 1992; Simon 2014. Bár a rabbi viszonylag pontos adatközlő, megállapítása kissé túlzó – a magyarok mellett majdnem az összes korabeli európai államot felsorolja az alexandriai kereskedők között, amivel talán a kikötőváros központi jelentőségét kívánta hangsúlyozni. A másik forrás a granadai Abū Ḥāmid al-Ġarnāṭī (1080–1170) leírása, aki magyarországi tartózkodása alatt (1150–53) alaposan kiismerte a helyi viszonyokat. A Szerémségben letelepedett muszlimok „ezreit” hvárezmi és magrebi eredetűekre osztja.¹⁶„…ezerszámra élnek magrebi származásúak, és szintén megszámlálhatatlanul sokan vannak a hvárezmiek. A hvárezmi származásúak a királyt szolgálják, keresztényeknek tettetik magukat, s titokban tartják, hogy muszlimok. A magrebi származásúak ezzel szemben csak háborúban szolgálják a keresztényeket, és nyíltan vallják az iszlámot.” Bolsakov és Mongajt 1985, 56. Utóbbi kijelentése sok fejtörést okoz a kutatásnak, mert az al-Maġrib („nyugati ország”) hagyományosan Észak-Afrika Alexandriától nyugatra fekvő területeinek arab neve. Egyesek szerint oguz-törökökről írt, akik zsoldosként valóban eljutottak afrikai területre is.¹⁷B. Szabó 2016; Igaz 2005. Nem kizárt, hogy Abū Ḥāmid a Volga-menti Szakszínban írva visszaemlékezéseit a Rumi Szeldzsuk Birodalmat tekinti nyugati országnak, az arabul nem beszélő szerémségi magrebiek pedig innen származó törökök lehettek.¹⁸B. Szabó 2016; Mátyás 2014. Mindenesetre egyik forrást sem tekinthetjük az egyiptomi–magyar kapcsolatok bizonyítékának.

Az egyiptomi–magyar érintkezések első biztos említése az 5. keresztes hadjáratra (1217–1221) vonatkozik. Ugyan II. András magyar király (uralk. 1205–1235) seregével együtt még az egyiptomi hadműveletek előtt hazaindult a Szentföldről, néhányan maradtak, és részt vettek Damietta ostromában. Köztük volt Tamás egri püspök, illetve vélhetően Péter győri és Simon váradi püspökök, akik 1219-ben elestek.¹⁹Az ötödik keresztes hadjárat magyar vonatkozásaihoz ld. Borosy 1996a, 1996b; Veszprémy 2002.

Összegzésünkből nem hagyhatjuk ki az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendet, mely Remete Szent Pált választotta patrónusául (1308). A hagyomány szerint a thébai születésű Pál az egyiptomi sivatagi atyák egyike, akik világi élettől elhúzódó, aszketikus életük példáján keresztül a keresztény szerzetesség spirituális alapítóivá váltak. A pálosok esetében Egyiptom az ősatya életének díszlete, a sivatag pedig az elvonulás és Isten felé fordulás szimbolikus tere volt.²⁰A pálosokhoz ld. pl. Bán 1993. Egyháztörténeti szempontból nem lehet teljes esszénk az Agaunumban vértanúhalált halt egyiptomi katona, Szent Móric pártfogásába ajánlott, 1018-ban alapított baknonybéli bencés monostor említése nélkül. A Szent Móric legendáról és az Árpád-kori magyarországi Móric-tiszteletről ld. Sághy és Baán 2018.

A szimbolikus táj mellett mindenképp említést kell tennünk egy szimbolikus etnikai konstrukcióról, a cigányok egyiptomi eredetéről is. A magyarországi írásos forrásokban a „cigányok” első biztos említései a 15. század második felében jelennek meg,²¹Ld. pl. Binder 2009; Fraser 1996; Nagy 2004; Tóth 2015. jelentsen ez bármilyen etnikai vagy társadalmi csoportot az adott kontextusban.²²A „cigány” szót általában a görög atsziganoi (Ατσιγγάνοι) kifejezésből eredeztetjük, amit a bizánci források jövendőmondással és varázslattal foglalkozó eretnekekre alkalmaztak (ld. pl. Fraser 1996, 51–53). Egyes európai nyelvek kifejezései, például az angol „gypsy” a bizánci görög güftoi (Γύϕτοι) szóra vezethetők vissza, ami az egyiptomiakkal való azonosításra utal. Nehéz azonban megállapítani, hogy a középkori és kora újkori források pontosan mit értenek ezen elnevezések alatt, egyes esetekben etnikai, máskor szociális kategóriaként alkalmazzák. A magyarországi helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Zygan, Scygan, Czygan stb. személy- és helynevek jóval korábban felbukkannak, mint a mai cigányok feltételezett őseit említő íratok (Fehértói 1987). Nagy Pál értelmezésében ez utóbbi formák a török eredetű csigan ma szegény formában ismert szó jelentésmezejét képviselik (Nagy 2004). Nagy amellett érvel, hogy „a középkorban és a koraújkorban ’cigány’ nak tekinthető népesség, különösen a történeti Kelet-Európában, részben a helyi társadalmak legszegényebb, nincstelen rétegeit jelenti, részben pedig az indiai eredetű szegmentáris csoportokból álló bevándorlókat, akiket valószínűleg nem ok nélkül neveztek befogadóik egy társadalmi állapotot kifejező szóval.” Nagy 2015, 103. Mivel megtagadták a Szent Családtól a menedéket, vagy más történet szerint pogány szokásokat követtek, vezeklésül vándorolniuk kell.²³Bari 2009; Fraser 1996. A magyarázatokból természetesen semmi sem igaz, ahogy a cigányok sem egyiptomi származásúak. Ezek a legendák mindenesetre egy „pszeudo-etnicitás” mentén lehetővé tették a társadalom peremén élő vándorló csoportok integrációját a keresztény Európa mentális terébe.

A java középkori Magyarország a keresztény–izmaelita (nem keresztény) sémán túl alig tett különbséget az iszlám világ népei és kultúrái között, a bibliai történetekből, esetleg zarándokok elbeszéléseiből ismert Egyiptom pedig gond nélkül illeszkedett ebbe az ellentétpárba. E felfogás változását Tardy Lajos jelképesen az 1396-os nikápolyi csatához köti, ahol a Luxemburgi Zsigmond (uralk. 1387–1437) vezette koalíció megsemmisítő vereséget szenvedett el I. Bajazid szultántól (uralk. 1389–1402).²⁴Tardy 1977, 7. A magyar határon az oszmán-török terjeszkedés kézzelfogható fenyegetéssé vált, az ezzel kapcsolatos aktív politika pedig rétegzett nézőpontok kialakulásához vezetett az iszlám világról. Jelentős szerepe volt ebben a humanizmus friss szellemi áramlatának is, ami nemcsak az antik auktorok által közvetített tudás megszerzését, hanem annak közügyekben való alkalmazását is promotálta.²⁵A magyarországi humanizmushoz, ami elsősorban Vitéz János kultúraszervező tevékenységében bontakozik ki, ld. Kubinyi 2003; Szilágyi 2013.

A Keletet bejáró diplomaták, utazók, hadifoglyok saját megfigyeléseken alapuló leírásokat közöltek az általuk meglátogatott terület jellemzőiről és működéséről, melyek okulásul szolgálhattak olvasóiknak. Az egyik legkorábbi és legfontosabb forrásunk a magyar–egyiptomi kapcsolatokról egy ilyen humanista, Felix Fabri svájci Domonkos-rendi szerzetes (1441–1502) kézirata 1483-ban tett szentföldi zarándoklatáról. Fabri együtt utazott egy Lászai János (1448–1523) nevű magyar főesperessel, akit sok alkalommal külön említ leírásában. A zarándokok nem csak a szokásos szentföldi kegyhelyeket látogatták, hanem a Szent Család nyomában továbbindultak Egyiptom felé. Először Gázában, majd Kairóban találkoztak magyar származású mamlúk katonákkal és tisztségviselőkkel, akikkel hosszú ottlétük alatt végig szívélyes kapcsolatban álltak. Fabri részletesen ír az általuk kísért látogatásukról a bazárban, a piramisoknál, a kairói keresztény negyedben, sőt, a cserkesz származású mamlúk szultán, Káitbáj (uralk. 1468–1496) is fogadta őket. Lászai talán követként járt az udvarban.²⁶Ez utóbbi adat különösen érdekes annak fényében, hogy Lászai János taníttatásáról rokona, Sánkfalvi Antal gondoskodott, aki Hunyadi Mátyás diplomatája volt. Mátyás és Káitbáj között számos követjárásról tudunk a magyarokat és mamlúkokat egyaránt fenyegető oszmán terjeszkedés ügyében. A követjáráshoz összefoglalás: Tardy 1971.

A legkülönösebb egyiptomi követjárás Bélay Barnabásé, aki eredetileg az oszmán-török Szelimhez érkezett Konstantinápolyba 1513-ban, a háromévi fegyverszünet megújítása ügyében.²⁷Fodor és Dávid 1994; Tardy 1971, 74–80. A szultán éveken keresztül váratta a válasszal, mely idő alatt Bélayt magával vitte hódító háborúiba, többek között Egyiptomba is. Az egyik beszámoló szerint Szelim itt a követet magyar királynak, harcosai egy részét magyar katonának öltöztette, hogy Mátyás félelmetes emlékű seregét megidézve jobb belátásra bírja ellenfeleit. Bélay végül 1519-ben Budán kötötte meg a fegyverszünetet a szultán képviselőjével.

Raszinyai Huszti György (?1500–?1552/1566) az első magyar szerző, aki saját tapasztalatokon alapuló, részletes leírást közölt Egyiptomról.²⁸Fordítását ld.: Tardy 1977. Huszti 1532-ben esett török fogságba, és tíz éven keresztül hadifogolyként, majd szabad emberként utazta be az Oszmán Birodalmat, 1538–1540 között tartózkodott Egyiptomban. A nílusi országról szóló fejezetekben antik auktorokat idéz, a balzsamfáktól a helyi erkölcsökig minden tudni érdemes mozzanatról ír. A gízai piramisoknak külön passzust szentel, amiből megtudhatjuk, hogy kívül-belül megvizsgálta az egyik építményt, közli méreteit is, és több értelmezést összevetve a gúlákat a fáraók nyughelyeinek gondolja. Az értelmező rajzzal is ellátott fejezet a humanista útleírás személyes hangvételű példája.

A 17. századból csupán egy-két egyiptomi tapasztalatokat közlő szöveges forrásról tudunk. Ezek között érdemes megemlíteni Borsos Tamás (1566–?1633) portai követ munkáját, aki maga ugyan nem járt Egyiptomban, de tapasztalt követtársai beszámolóit lejegyezte.²⁹Somi 1983.

A NÚBIAI MAGYARÁBOK

Először Almásy László adott hírt az iszlám világ Magyarországgal ellentétes peremén, Núbiában élő közösségről, akik magukat magyar eredetűnek tartják, és magyarábnak nevezik.³⁰„Így mondta: »magyar«, úgy, ahogyan csak mi magunk ejtjük ki nemzetünk nevét.” Almásy 1937, 106. A szudáni arabban a ǧīm betűt „dzs” helyett inkább palatális, zöngés zárhangnak, „gy”-nek ejtik, így a „madzsari” (مجري) valóban magyarinak hangzik. A magyaráb (المجراب – el-midzsrab) elnevezés a madzsar (magyar) + áb (atya) szóösszetétel, jelentése kb. magyarok nemzetsége, illetve magyarok nemzetségéből való. A szenzációs hírt azóta számos esetben kommentálta a sajtó, további rövid núbiai látogatások is történtek, a magyarábok pedig 1992-ben részt vettek a Magyarok III. Világtalálkozóján.³¹ A magyarábok eddigi kutatásáról és az ezzel kapcsolatos sajtóhírekről remek összefoglaló Szabadi 2005 munkája. Az azóta eltelt időszakban a Magyar Szudáni Régészeti Expedíció tagjai 2006 és 2007 folyamán találkoztak magyarabokkal. 2011-ben Zimonyi István történész és Balázs Ágnes fotós (Zimonyi 2013), 2013-ban Lantai-Csont Gergely fotós és Lassányi Gábor régész-egyiptológus végzett gyűjtést magyarabok lakta területen (Lassányi és Lantai Csont 2014; Zsuppán 2013). Szakemberek által végzett átfogó, interdiszciplináris kutatás azonban eddig nem zajlott, az egyetlen ilyen vállalkozás forráshiány miatt nem jutott túl a tervezési szakaszon.³²Hering 1997; Szabadi 2005.

Mindenesetre az elmúlt évtizedek alatt gyűjtött adatok megerősítik a magyarábok saját eredettörténetét, miszerint közösségük ősei magyar hadifoglyokból nevelt katonák, akiket a török szultán telepített Núbiába a 16. században. A kontextus megfelel az elmondottaknak. Pécsváradi Gábor ferences szerzetes 1516-ban a Szentföldön magyar katonákkal találkozott I. Szelim oszmán szultán seregében, amely a következő évben elfoglalta Egyiptomot.³³Tardy 1971, 84–85. Ekkor az offenzíva csak Asziútig haladt előre, a magyarábok lakhelye, Núbia ettől többszáz kilométerre délre található. A mai Egyiptom déli és a mai Szudán északi részét felölelő terület csak a 16. század második felében került oszmán fennhatóság alá.³⁴A magyarábok az írásos források alapján a 16–17. században biztosan éltek Kaszr Ibrim és Szai-sziget környékén, ld. Edwards és el-Zein 2011; Hafsaas 2019; Rose 2011; Vorderstrasse 2014. Településeik a 20. században, a velük való korai találkozások idején a mai Egyiptom és Szudán határvidékén sorakoztak: Vádi Halfa (Wādī Ḥalfāʾ) és a vele szemben lévő sziget, Magyararti (vagy Dzsazīrat al-Magyarab vagy Szuarti), Qáttá, Anība, Ibrīm, Tuska és kissé északabbra Asszuán. A 20. század első felében folyó gátépítkezések miatt ezeknek a településeknek a nagy része víz alá került, sorozatos áttelepítések, áttelepülések zajlottak. Kom Ombo várostól keletre újra létrehozták Qáttá, Anība, Ibrīm, Tuska falvakat, a régi Vádi Halfa közelében (új) Vádi Halfát és Halfa Dagheimet. Magyarábok ma élnek még a régió nagyobb városaiban: Kairó, Alexandria, Manszúra, Kartúm, Atbara, Port Szudán. Lassányi és Lantai Csont 2014; Szabadi 2005. Ettől függetlenül nem kizárt, hogy a Szelimmel Egyiptomba tartó magyar katonák vagy leszármazottjaik később itt, Núbiában teljesítettek szolgálatot.

Ezt a feltételezést erősítik meg a Nílus első és második zuhataga közötti területen álló Kaszr Ibrim erődített településen talált írásos dokumentumok.³⁵Kaszr Ibrim (Qaṣr Ibrīm) az egyik legfontosabb régészeti lelőhely Núbiában, mely 1964 óta folyamatosan feltárás alatt áll. A kitartó érdeklődés a hatalmas mennyiségű és rendkívül hosszú időszakot reprezentáló, ráadásul kitűnő állapotban fennmaradt leletanyagnak köszönhető. A lelőhelyhez és az írásos anyaghoz ld.: Adams 1979; Hinds és Ménage 1991; Khan 2013; Rose 2011. Zimonyi István az eddig kiadott szövegekben 22 személyt számolt össze, akik nevében szerepel a „magyar” tag, ezeket négy generációba lehetett rendezni, mellyel a 18. század közepéig követhető a nemzetség.³⁶Zimonyi 2013. A legkorábbi, 1595-ös adat Ibrahim Magyarra vonatkozik, aki állami jövedelmek begyűjtésével és kifizetésével foglalkozó tisztviselőként a Nílus 3. zuhatagához közeli Szai-szigeten állomásozott Felső-Núbiában. A tisztviselő neve megegyezik a magyaráb szájhagyományban fennmaradt egyik alapító atya nevével.

Fodor István 1965-ös kutatása alapján tudjuk, hogy Asszuán környékén egy később, talán Mária Terézia (uralk. 1740–1780) idején érkezett magyar csoport is letelepedett.³⁷Hering 1997 idézi Fodor István néprajzkutatót: „Mahmúd Abdallah Ávád, egy 1965-ben nyolcvan esztendős körüli magyaráb Asszuánban azt mondta nekem, hogy ősei akkor érkeztek Egyiptomba, amikor Magyarország és Ausztria egy ország volt, és egy királynő ült a trónon, aki gyűlölettel viseltetett a muszlimokkal szemben.” Ez az adat további kutatást igényel.

A magyaráb hagyomány tehát történeti módszerekkel igazolható. A határvidéken letelepedett, letelepített magyar közösség minden bizonnyal keveredett a helyiekkel, melynek eredményeképp a magyarabok mára sem nyelvükben, sem anyagi kultúrájukban, sem szokásaikban nem őriznek sajátos „magyar” elemeket. Magyar identitásukat azonban évszázadokon át képesek voltak megőrizni. Hozzáteendő, hogy ez az identitás sokkal inkább a család eredetére való emlékezés, mint egy magyar néphagyomány ápolása.

BIRODALMI ÉRINTKEZÉSEK (1718–1914)

A török hódoltság vége és a Rákóczi-szabadságharc leverése közötti fordulatos időszakot követően Egyiptom és Magyarország új kontextusban épít ki kapcsolatokat egymás között. A Habsburg Birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia (ezentúl: Monarchia) részeként a Magyar Királyság immáron a birodalmi diplomácia eszközeivel kommunikál.³⁸1752-ben Mária Terézia utasítására a Kereskedelmi Udvari Tanács nyitott konzulátusokat a levantei kereskedelmi központokban. 1754-ben a bécsi Keleti Akadémia kifejezetten az oszmán területekre küldendő diplomaták képzését szolgálta (Kisling 2020; Komár 2012). Hely hiányában itt kell megemlítenünk e korszak egyik ikonikus alakját, François baron de Tott-ot (1733–1793), a Rákóczi-szabadságharc katonája, Tóth András gyermekét, aki már francia földön született és francia szolgálatban tevékenykedett. Diplomataként az Oszmán Birodalomban katonai tanácsadással foglalkozott, majd részletes tervet dolgozott ki Egyiptom francia annektálására, amit a kormányzat végül nem fogadott el. A francia forradalmat követően emigrált, 1793-ban Tarcsfürdőn érte a halál. Utazásairól írt vaskos könyve számos kiadást élt meg. Életéhez magyar nyelven ld. Tóth Ferenc feltáró munkásságát, Tóth 2013. Jelképes az 1718-ban megkötött pozsareváci béke, illetve kereskedelmi és hajózási szerződés, aminek következményeként a Habsburg császár a Porta jóváhagyásával bárhova nevezhetett ki konzulokat, illetve a hamarosan kiépülő trieszti és fiumei szabad kikötők biztosították a birodalmak közötti tengeri kereskedelmet. A napóleoni háborúk időszakát követően ez a kapcsolatrendszer az első világháború kitöréséig töretlen intenzitással izzott a két birodalom között.³⁹Az új viszonyrendszer kiépüléséhez, a 19. századi kapcsolattörténethez ajánljuk Komár Krisztián „Az Osztrák–Magyar Monarchia és Egyiptom kapcsolatai 1882–1914” című doktori disszertációját bőséges további irodalomjegyzékkel a témában (Komár 2012).

Egyiptom a 19. században kiemelkedő fontosságú területté, a nemzetközi politika egyik elsődleges színterévé vált. Az európai nagyhatalmaknak nyilvánvaló stratégiai érdekeik fűződtek az Oszmán Birodalom földközi-tengeri területein a napóleoni háborúk után kialakított szövetségi rendszerek és területi status quo megtartásához.⁴⁰A status quo-t a Földközi-tenger keleti medencéjében egy ambiciózus albán tiszt, Mohamed Ali fellépése fenyegette. Alit 1805-ben III. Szelim szultán a háborús károkat szenvedett Egyiptom újraszervezésével bízta meg. A fiatal pasa közigazgatási, gazdasági, oktatási és katonai reformokkal nem csak modernizálta a tartományt, de hatalmas területeket csatolt hozzá (Szudán, Nyugat-Arábia), majd 1831–1833 között a Portával szembefordulván megszállta Szíria-Palesztina térségét is. Franciaország, részben saját algériai érdekeltségei miatt, az egyiptomi reformok támogatója volt, de Ausztria, Oroszország és Nagy-Britannia – jogosan – a gyenge kezű oszmán vezetést leváltó, a hatalmi egyensúlyt potenciálisan megbontó fejleményekkel számolt. A nagyhatalmi beavatkozást követően került elfogadásra az 1840-ben megfogalmazott londoni konvenció, miszerint Mohamed Ali megtarthatja önkényesen felvett alkirályi státuszát és de facto hatalmát Egyiptomban, Szudánban és az akkói vilájetben, cserébe viszont le kell mondania levantei foglalásairól, és névleg el kell ismernie a szultán fennhatóságát. A térség 19. századi politikatörténetéhez bevezetésül ld. J. Nagy 1997.

A régió jelentőségét tovább növelte a Szuezi-csatorna (épült 1853–1869), ami elsődleges brit érdekszférává tette Egyiptomot, hiszen a legfontosabb gyarmati erőforrásai felé vezető tengeri utat jelentette. Ennek tudatában Nagy-Britannia 1882-ben lényegében a Porta beleegyezésével de facto annektálta az országot. Az egyiptomi nacionalista mozgalmak, a szudáni Mahdi-felkelés a többi nagyhatalmat is érdekeltté tette az angol „rendcsinálásban”, melyek védték jelentős befektetéseiket Egyiptomban.

A kedvező politikai feltételek kialakulásával – a Szuezi-csatorna forgalmát és nyersanyagokat (gabona, gyapot) biztosító – Egyiptom szép számú osztrák–magyar üzletembernek és vállalkozásnak adott otthont. Az 1848–49-es szabadságharc leverése után sok magyar honvéd az Oszmán Birodalom területén talált menedéket;⁴¹Deringil 2011; Hóvári 2013. közülük többen Egyiptomban kötöttek ki, mint Sipos György, Iszmail kedive kertésze, vagy Bányai Júlia és Sumlán Matta Ede, akik fogadót nyitottak Kairóban.⁴²J. Nagy 2017; Tóth 2013b. Komár Krisztián számításai szerint 1863-ban kb. 3000, 1886-ban kb. 6000 osztrák–magyar védnökség alatti személy élt Egyiptomban. Az 1897-es összeírásokban ez a szám 7115, 1907-ben pedig 7704 fő. Fontos leszögezni, hogy ezek között szerepelnek azok az egyiptomi kopt keresztények is, akik elfogadták az Osztrák–Magyar Monarchia védnökségét, amit a fent említett pozsareváci béke szavatolt. A vizsgált időszakban a Monarchia területéről érkezettek kolóniája ténylegesen néhány száz, esetleg ezer főből állhatott.⁴³Az adatokhoz ld. Komár 2012, 85–86.

Az Egyiptomban tartózkodók nagy része kereskedőházakat üzemeltetett.⁴⁴Mikešová 2014. Üdítő kivétel Schöfft Ottó, aki fotográfusként tevékenykedett: Mészáros 2016. A Monarchiából érkező termékek közül azok találtak piacot, melyek versenyre tudtak kelni a nyugat-európai árukkal. Ezek között találjuk az épületfát, a gyufát, papírtermékeket, a (Dreher) sört és az ásványvizet. A legnépszerűbb monarchiabeli termék a konfekció- és egyéb ruházat volt, az Oszmán Birodalmat például Bécs látta el a fez nevű helyi fejfedővel.⁴⁵Komár 2012. A magyar kereskedőházak között kétségkívül az Orosdi–Back-féle Bizományi Áruház ma a legismertebb, hiszen ennek vezetője, Back Fülöp volt az első magyar ásatás szervezője Egyiptomban.⁴⁶Komár 2012; Vörös 2007.

A Monarchia közös külügyeit intéző egyiptomi képviseletekben számtalan magyar névvel találkozunk. A magyar sajtóban a kint ügyködő diplomaták és tudósítók rendszeresen beszámoltak a különféle történésekről, „mintha csak Párizsból vagy Londonból érkeznének a hírek.„⁴⁷Kicsindi 2019, 376. Okkal, hiszen a történéseknek valamilyen módon a Monarchia is általában részese volt. Az eseménytörténeten túl itt említhetjük a Monarchia által kitüntetett politikusokat, így Muhammad Taufik egyiptomi alkirályt (uralk. 1879–1892) vagy utódját, II. Abbász Hilmit (uralk. 1892–1914). Habsburg Rudolf trónörökös és jegyese, Stefánia hercegnő 1881-es egyiptomi utazását a Vasárnapi Újság gyakorlatilag napi bontásban közölte.⁴⁸Ld. Nagy (szerk.) 1881c, 1881a, 1881b. Rudolf (Habsburg 1883) kétkötetes könyvben jelentette meg úti beszámolóját. A Bécsben tanult Abbász herceg és a magyar Szendrői Török May házassága és válása már a napi politikától két lépéssel távolabbi, de igencsak népszerű témának számított.⁴⁹Komár 2012, 101–105.

A diplomáciai képviseleten túl találunk magyarokat az egyiptomi igazgatás különféle területein tevékenykedni, közülük itt csupán kettőt említünk.⁵⁰Ha csupán lábjegyzetben is, de e helyre illik az egyiptomi vezetés által megbízott, szudáni területeken tevékenykedő magyarok említése. Samuel Baker és magyar neje, Sass Flóra (1842–1916) a Nílus forrását kutatták a mai Szudán és Uganda területén. Második expedíciójuk során (1869–1873) Baker az egyiptomi Iszmáil kedive megbízásából szudáni kormányzóként is tevékenykedett (Biernaczky 2020b; Krizsán 1994). Solymos Béla (1839–1892) vasútmérnökként a Kairó–Kartúm nyomvonal kijelölését koordinálta a terepen (Biernaczky 2020a). Julius Blum (1843–1919) pesti születésű bankár a Credit Anstalt bank egyiptomi képviseleténél dolgozott, majd a rövid életű Osztrák–Egyiptomi Bank létrehozásában segédkezett.⁵¹Komár 2012, 92–96; Ronall 1968.
Az egyiptomi pénzügyi krízis következtében a bankot felszámolták, de Julius maradt, és 1877 januárjában Husszein herceg pénzügyminiszter kabinetfőnöke lett, sőt, rövid ideig pénzügyminiszer-helyettesként (vakil) is szolgált. Blumnak kortársai szerint is elévülhetetlen érdemei voltak Egyiptom pénzügyi stabilizálásában, melyet követően Blum elfogadta a bécsi Credit Anstalt igazgatói posztját.

Hasonló elismerésekben részesült az ottlakai születésű Herz Miksa (1856–1919) építész, aki 1881-ben az egyiptomi vallásügyi minisztérium műszaki osztályán tevékenykedett, 1887-ben az Arab-Iszlám Építészeti Emlékek Műemlékvédelmi Bizottságának tagja, majd 1890-től főépítésze.⁵²Életéhez és munkásságához alapművek Ormos István munkái: Ormos 2002, 2009. Herz nagy szakértelemmel vágott bele a kairói műemlékek állagvédelmének és helyreállításának, emellett kieszközölte a védelem kiterjesztését a kopt művészet emlékeire is, ezen felül egy kopt múzeum alapításában is közreműködött. 1901-ben az Arab Múzeum (ma: Iszlám Művészeti Múzeum) igazgatójának nevezték ki, emellett számos tanulmányt publikált, és műépítészként is aktív volt. A mai Kairó városképének tekintélyes része Herz keze nyomát viseli.

Az intenzív politikai és kereskedelmi kapcsolatokat új szellemi irányzatok segítették. Európa Magyarországtól nyugatra eső részein már a 18. század folyamán erős érdeklődés támadt az iszlám világ iránt. Az iparosodás, az új mobilitási lehetőségek nyomán az utazás az ismeretszerzés megfizethető és fontos eszközévé vált, nagyban hozzájárulva a felvilágosodás igazságkereső missziójához.⁵³Frisnyák 2005; Popova-Nowak 2006.

Ebben a kontextusban alakult ki az egzotikus–távoli, mesés, más, titkokat rejtő Orient európai kulturális képmása.⁵⁴Said (2000) orientalizmus-kritikájára ebben a tekintetben ld. Gallien és Jokic 2015; Wilson 2009. A Napóleon egyiptomi hadjáratát (1798–1801) kísérő tudósok és művészek különítménye a fáraók országáról alkotott képet is alapjaiban változtatta meg. Vivant Denon Le Voyage dans la Basse et la Haute-Égypte (1802) munkája, illetve a Déscription de l’Égypte… című, 22 kötetes műve (1809–1828) a művelt közönség köreiben egyfajta egyiptomániát indított el.⁵⁵Feró 2014. Ezek a lehetőségek, felfedezések és adatok a lassan külön foglalatossággá váló tudományos kutatás pótolhatatlan kincseivé váltak, és a „jóságos és bölcs Kelet” képét alakították ki.⁵⁶Az idézet helye Fülemile 2015, 110. Egyiptom recepciótörténetének felvilágosodás kori szakaszához ld. Assmann 2013. A szélesebb nyilvánosságban viszont az „orientalizmus” sokkal inkább divatként, saját identitást megerősítő kuriózumként, a romantika elvágyódásának egzotikus helyszíneként érvényesült.⁵⁷Fülemile 2015; Mészáros 2013, 2018.

Az évszázados oszmán interakcióban részt vevő Magyarországon ezek a kulturális irányzatok természetesen más módon csapódtak le. Európa más népeihez képest, a Balkánnal egyetemben részben mi is inkább tárgyai, mint fogyasztói voltunk az orientalizmusnak.⁵⁸Bartha 2016; Popova-Nowak 2006. Ezt a peremhelyzetet jól fogalmazza meg Kármán Gábor 17. századi magyar utazókról írt tanulmánya, miszerint a nyugatra utazó magyarok a jövőt fürkészték és követendő példákat láttak, a keletre utazók a múltba révedtek és sokszor a kerülendő mintákat érzékelték.⁵⁹Kármán 2006.

A magyarországi és erdélyi diplomácia tapasztalatai a török udvar nehézkes működéséről és korruptságáról a 19. század végére összhangba kerültek a Nyugat-Európában is használatos, populáris „keleti ember” sztereotípiával, aki avitt, lusta, érzéki, lassú, megbízhatatlan, zsarnoki – lényegében az európai géniusz ellentéte.⁶⁰Ld. pl. Király, Faragó és Mester (2020) leírását a tudományos rasszizmus antropológiájának kezdeteiről, illetve Fülemile 2015, 112–114; Kicsindi 2019. A „nemes magyar nemzet” (Langó 2006, 96) keleti eredete ezen a kulturális vonulaton teljesen kívül helyezkedő szellemtörténeti jelenség, ami a 19–20. század idején virágkorát éli a turanizmus mozgalmában. E jelenség tárgyalása nem esszénk feladata, de azt érdemes megemlíteni, hogy az (ős)magyarok (ó)egyiptomi eredetéről szóló, teljes mértékben megalapozatlan elméletek már ekkor fizetőképes közönségnek örvendtek. Az Ethnographia folyóirat (Munkácsy 1899) „olvasóink mulattatására” közli Némäti Kálmán 10 krajcárért vagy 1 koronáért (ülőhely) látogatható előadásának meghívóját az ősmagyarok világtörténelmi szerepéről és egyiptomi felfedezéseiről. Némäti több tanulmányt jelentetett meg arról, hogy a gizai szfinx eredeti neve „Hun”, amit 1897-es útja során vélt felfedezni (Némäti 1914). Az „egyiptomi szál” nem ismeretlen a mai dilettáns irodalomban sem, ld. pl. Szeverényi 2015.

Az 1718–1914 közötti időszakban számos magyar származású utazó kereste fel a fáraók országát.⁶¹1848-tól ebben nagy segítséget jelentettek az Osztrák–Magyar Loyd hetente induló gőzősei, melyek három nap alatt tették meg a Trieszt–Alexandria távolságot. A hajók kéthetente Fiumét is beiktatták az állomások közé (Komár 2012). A számos további utazóhoz ld. Biernaczky 2020b összegzését. A korábbiaktól eltérően a tudományos kutatás nem járulékos tevékenységként, hanem motivációként jelenik meg az utazásban. Schwimmer Ernő dermatológiai, Jankó János geológiai kutatásokat végzett, Goldziher Ignác pedig állami ösztöndíjasként tanult a kairói Al-Azhar mecsetiskolában.⁶²Schwimmer Ernőhöz: Emed 2007; Jankó Jánoshoz: Paládi-Kovács 1993; Goldziher Ignáchoz: Heller 2000; Simon 2000. 1896-ban a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szervezett egyiptomi tanulmányutat középiskolai tanárok részére.⁶³A kirándulást Goldziher Ignác, Böthy Zsolt és Platz Bonifác vezették; utóbbi két személy jelentős egyiptomi gyűjteménnyel rendelkezett, melyek egy része ma már a Szépművészeti Múzeumot gyarapítja (Kovács 2004; Liptay 2018).

Az egyiptomi úti beszámolók rendkívül népszerűek voltak, és a hazai közönség hamar rátalált az ország orientalizmuson belüli saját „brand”-jére, a rejtélyes óegyiptomi kultúrára is.⁶⁴Ez az írás nem vállalhatja mindezen kulturális impressziók szerteágazó történetének felderítését. Szerencsére ebben a témában kiváló ismeretterjesztő munkák állnak rendelkezésre magyar nyelven is. Jan Assmann művei az ókori Egyiptom európai recepciótörténetével foglalkoznak (Assmann 2013, 2020, 2003), melynek magyarországi vonatkozásait, elsősorban az egyiptofília és egyiptománia jelenségeit, többek között Feró Eszter és Fullér Andrea tanulmányai taglalják (Feró 2014, 2015, 2019; Fullér 2014, 2015, 2019). A témában angol nyelven az Egypt and Austria Társaság konferenciaköteteit ajánljuk az érdeklődő olvasó és a szakember figyelmébe: http://www.egyptandaustria.at/home.htm [Megtekintve: 2021.06.15.]. A 19. századi sajtótermékek olvasói rendszeresen tájékozódhattak egyiptomi feltárásokról, a témában megjelenő könyvekről.⁶⁵Heinrich Brugsch Geschichte Ägyptens könyve 1883-ban jelent meg magyar fordításban, a Nagy Képes Világtörténet 1898-ban megjelent egyiptomi fejezetéhez a francia Gaston Maspero, az egyiptomi Bulaq Museum és Nemzeti Régészeti Hivatal vezetőjének frissen megjelent munkáját dolgozta át Goldziher Ignác és Fogarassy Albert (Török 2011). A tehetősek – elsősorban a művelt arisztokrácia tagjai – nyugat-európai divat szerint egyiptizáló elemekkel díszített épületeket, kerteket, bútorokat készíttettek, orientalizáló festményeket vásároltak, és többek között egyiptomi régiségeket gyűjtöttek.⁶⁶A kertekhez és bútorokhoz ld. Feró 2015. Építészeti megoldásokhoz: Fullér 2014, 2019. Az egyiptomi régiséggyűjtéshez Gaboda 1995; Horváth 1985. A magyarországi orientalista festészethez ld. Mészáros Ágnes tanulmányait, illetve doktori értekezését (Mészáros 2013, 2018). A 19. század második felétől a magyar értelmiség színe-java szabadkőműves páholyok tagjaként „vallotta” a bölcsesség és tudás egyiptomi eredetét.⁶⁷Feró 2014; Török 2011, 12.

A MAGYAR EGYIPTOLÓGIA SZÜLETÉSE (1822–1918)

Az ókori Egyiptom kutatása, oktatása és bemutatása a napóleoni expedíció gyűjtőmunkája, illetve a hieroglif írásrendszer 1822-es megfejtése következtében válhatott a mai értelemben vett tudományos programmá. A szalonok nyilvánosságán túl a bemutatás elsődleges intézményeivé a múzeumok váltak.⁶⁸Áttekintésül ld. Bodó 2017; Holló és Gali (szerk.) 2002. A 20. század elején már hozzávetőleg 1200 óegyiptomi tárgyat őriztek a budapesti közgyűjtemények, melyek vásárlás vagy ajándékozás útján jutottak el az 1802-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeumba, az 1898-tól önálló Néprajzi Múzeumba, illetve az 1872-ben alapított Iparművészeti Múzeumba.⁶⁹Balog et al. 2002; Gaboda 2005; Gyarmati 2011; Pallos 2002; Szemkeő 2002. A mai Magyarország területén ezen kívül a Budapesti Tudományegyetem, Debrecen, Szombathely, illetve a pápai református teológiai akadémia és gimnázium rendelkezett biztosan ebben az időszakban óegyiptomi leletekkel.⁷⁰Budapesti Tudományegyetem: Irsay Nagy 2010; Debrecen: Korompai 2002; Pápa: Haász 2020; Szombathely: Kiss 2002.

Az egyiptológiai oktatás az 1870-es években indult a Budapesti Tudományegyetem⁷¹Az Eötvös Loránd Tudományegyetem neve 1873–1921 között (Borsodi 2014). különféle katedráin: Goldziher Ignác vallástörténetet, Henszlmann Imre művészetet oktatott az 1880-as években.⁷²Török 2011. Az első magyar egyiptológusnak Mahler Edét (1857–1945) tartjuk, akit 1898-ban „az ókori keleti népek története és chronologiája, valamint az egyiptológia és assyriológia” magántanárává avattak.⁷³Mahler Ede eddigi legteljesebb életrajza: Rezsabek 2010. A Budapesti Tudományegyetem 1910. november 10-én hozta létre számára a Keleti Népek Ókori Története katedráját, amit 1928-ig vezetett, majd visszavonulása után még tíz évig előadóként látogatott.⁷⁴A katedra ekkoriban az oktató személyéhez kötött „tanszék” az egyetemi szervezetben (Irsay Nagy 2010). 1911-ben Beöthy Zsolt letétbe adott egyiptomi magángyűjteményéből, 500 koronás évi költségvetéssel megalakult az egyetem Egyiptomi Gyűjteménye, szintén Mahler vezetésével. A gyűjtemény, a hozzá tartozó könyvtár és a katedra a Múzeum körút 6–8. szám alatti épületben folytatta működését (ma is itt képzik az egyiptológusokat).⁷⁵Irsay Nagy 2010.

Mahler nem végzett egyiptomi terepmunkát, és különös módon ellenezte egy Osztrák–Magyar Egyiptológiai Intézet felállítását, ami így soha nem jött létre. Az intézet ötlete a már említett Surányi Back Fülöptől (1862–1958) származik, aki 1907–1908 között végezte ásatásait két ptolemaioszkori lelőhelyen, a gamhudi temetőben és a sharunai templomnál.⁷⁶Back Fülöp feltárásaihoz ld. Schreiber 2010; Török 2011; Vörös 2008. A feltárásra a fosztogatások megállítása miatt volt szükség; az anyagi forrásokkal rendelkező Back az egyiptomi régészeti hivatal vezetőjétől kapott engedélyt, a szakmai munkát Tadeusz Smolenski, majd Ahmed (Bey) Kamal egyiptológusok irányították. Back a feltárt leletanyagot a tudomány és a nagyközönség számára ajánlotta fel, a leletek a kairói Egyiptomi Múzeumba, a bécsi Kunsthistorisches Museumba, a krakkói Tudományos Akadémia múzeumába és a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. Önzetlen tettéért 1909-ben elnyerte a nemesi rangot, így 1914-től kezdve használhatta a nemesi címet és a Surányi előnevet.

MAGYARORSZÁG ÉS EGYIPTOM KAPCSOLATAI A 20. SZÁZADBAN

Az I. és II. világháború geopolitikai törései természetesen többször is új alapokra helyezték Magyarország és Egyiptom politikai és diplomáciai kapcsolatait. Az informális csatornáknak, főleg az egyiptomi magyar kolónia aktivitásának köszönhetően ezek a viharok (a háborús eseményeket leszámítva) nem befolyásolták nagymértékben a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat.⁷⁷J. Nagy 2015.

A 20. század első felében Magyarország töretlen érdeklődéssel fordult az egyiptomi gyapot és cigaretta felé, az afrikai ország pedig vízszivattyúkat, majd mozdonyokat importált a Ganz vállalattól. A magyar vasúti gépek és járművek az egész évszázad folyamán a legfontosabb egyiptomi exportcikknek számítottak, az öregebb, megbízhatóbb mozdonyokat Egyiptomban a mai napig „magyari”-nak nevezik.⁷⁸Farkas 2012; Nagyné Rózsa 2020; Taróssy 2020. Az egyiptomi vasúttársaság 2018-ban újabb szerződést írt alá egy magyar–orosz konzorciummal, melynek megfelelően a Dunakeszi Járműjavító Kft. 680 vasúti kocsit fog gyártani a következő években Egyiptom számára (T. Hámori 2021). A különlegesebb magyar export tételek között a lovak, az Ikarus buszok, a Videoton televíziók és a magyar görögdinnye említhetők.⁷⁹A magyar–egyiptomi kapcsolattörténet kereskedelmi aspektusaihoz a 20. században ld. Abdel-Ati 2014; Farkas 2012; J. Nagy 2015. 1933-ban a két ország állami pénzintézeteinek befektetése nyomán megalakult a Magyar–Egyiptomi Kereskedelmi Rt., 1935-ben pedig Magyar–Egyiptomi Idegenforgalmi Iroda (HUNEGYPT), ami már a következő évben magyar turisták ezreit utaztatta.⁸⁰Réti 2019.

A második világháborút követően a két ország között klíring rendszerű együttműködés alakult ki, tehát lényegében barter kereskedelem folyt, erőteljes politikai motivációkkal. Csak az 1975-ben aláírt hosszú távú kereskedelmi együttműködési szerződés garantálta a szabaddevizás áruforgalmat, ami valódi piaci versenyhelyzetet teremtett, és a két ország közötti kereskedelem visszaeséséhez vezetett.⁸¹Farkas 2012; J. Nagy 2015.

Mélyrehatóbbnak bizonyultak a kulturális kapcsolatok. A tárgyalt időszak nem nélkülözte a nagy kutató egyéniségeket, de megjelennek a hosszú távú kulturális együttműködés intézményei is. A század egyik legismertebb orientalistája kétségkívül Germanus Gyula (1884–1979) volt, aki fordulatos élete során tanult és előadott a híres kairói Al-Azhar mecsetiskolában, a muzulmán hitet felvéve megtette a mekkai szent zarándoklatot (ḥaǧǧ vagy haddzs). Több útikönyvet is megjelentetett, angolul és magyarul is előadott a rádióban – a keleti ruhába öltözött magyar felfedező imázsát ápolva nagy népszerűségre tett szert.⁸²Életrajzi adataihoz ld. a szerző saját könyveit (Germanus 1973, 1975). Egész pályafutása során tanította az iszlám világ nyelveit és kultúráit, tagja volt az egyiptomi, jordániai és iraki tudományos akadémiáknak. Germanus és kapcsolati hálója fontos szerepet játszott a kelet-európai szovjet blokk és az egyiptomi szocialista rezsim közötti viszony konszolidálásában, különösen az 1956-os forradalom leverése utáni időszakban.⁸³Mestyán 2017.

A magyar keletkutatók kétségtelenül leghíresebb alakjává Almásy László Ede gróf (1895–1951) vált az Angol Beteg c. film sikerét követően.⁸⁴A számtalan róla megjelent életrajz közül kimerítő irodalomlistával ld. Kubassek János monográfiájának harmadik, átdolgozott, kibővített kiadását (Kubassek 2016). Almásy legnagyobb felfedezéseit a mai Egyiptom és Szudán nyugati területeit alkotó Líbiai-sivatagban tette. A Steyr osztrák gyár megbízásából autóval hajtott végig a híres karavánút, a Darb el-Arbain sivatagi szakaszán (1929). Az Almásy–Clayton–Penderel expedíción (1932) már repülőgépeket használtak a felderítésre, és az egyiptomi Kharga-oázistól délnyugatra berepülték a Gilf Kebir nevű fennsíkot, illetve az Uveinat-hegységet (Gabal El ʿUwaināt). A terület felmérése már szárazföldön zajlott (1933), az Almásy–Penderel–Kádár expedíció tagjai valószínűleg első európaiként látták a híres sziklaművészeti emlékeket.⁸⁵A Szúra-vádi (Wādī Şūra) sziklafestményei váltak világhírűvé. Az 1980-as évek óta német régészek dolgoznak a Líbiai-sivatagban, és ezen belül a Gilf Kebirben is. A Kölni Egyetem Heinrich Barth Intézete impozáns albumban mutatja be a Szúra-vádit (Kuper (szerk.) 2013). 1934–1935 a Nagy Homokternger feltérképezésével telt, ekkor találkozott Vádi Halfa településen a magyarábokkal. A rutinos pilóta Almásy alapította a kairói Aero Clubot, a háborút követő emigrációs években jórészt erre alapozva repülőoktatásból, szafarik szervezéséből élt. 1951-ben nevezték ki az egyiptomi Sivatagkutató Intézet igazgatójává, de pozícióját már nem tudta betölteni, Salzburgban hunyt el.

A század második felében számos kiváló magyar kutató tevékenykedett Egyiptomban. A Természettudományi Múzeum Dely Olivér György által vezetett expedíciója a forradalom alatt elpusztult madártani és herpetológiai gyűjtemény pótlására vállalkozott 1957-ben.⁸⁶Az expedíciót Kaszab György, az Állattár osztályvezetője szervezte: Merkl 2015. Borsai Ilona és Tóth Margit az egyiptomi kopt egyházi zene gyűjtésében és lejegyzésében szereztek elévülhetetlen érdemeket.⁸⁷Török 1983; Mohay 2002. Egyiptológusaink 1983 óta folyamatosan jelen vannak az országban (ld. lejjebb).

Magyarország fő hozzájárulása Egyiptom 20. századi történetéhez kulturális jellegű. A két ország 1957-ben írt alá kulturális egyezményt, melynek központi eleme a tudástranszfer volt. A szerződést követő években a helyszíni oktatás magyar segítése volt jellemző, ezt követően viszont az egyiptomi diákok magyarországi fogadása. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a kairói Al-Azhar egyetem 1972-ben írt alá együttműködési megállapodást.⁸⁸A hazánkban tanult egyiptomi diákok jellemzően az értelmiség, a gazdaság, az államigazgatás pozícióit töltik ma be, és informális kapcsolatban állnak. A Magyar Egyiptomi Baráti Társaság 1971-ben kezdte meg ténykedését Kairóban, célja a magyar kolónia és az egykori magyar ösztöndíjasok összefogása volt (Farkas 2012). Az 1995-ben alakult, hasonló nevű magyarországi szervezet, a Magyar Egyiptomi Baráti Társaság hasonló kulturális ismeretterjesztő, kapcsolattartó céllal jött létre: http://www.mebt.hu. Magánszemélyek alapították a budapesti székhelyű Magyar Afrika Társaságot 2006-ban, ami segélyezéssel, nemzetközi fejlesztésekkel és az afrikai–magyar kulturális kapcsolatok ápolásával foglalkozik. Internetes tudástárában számos, témánk szempontjából is releváns tanulmány hozzáférhető: http://afrikatudastar.hu

Egyéb területeken kevésbé volt sikeres az együttműködés: a kölcsönös kiállítások, színi előadások, egyéb művészeti projektek közönsége korlátozott volt, és a műfordítások száma is csekély maradt. Kivételt jelent a film és a sport. Az 1960-as években a magyar filmek népszerűnek számítottak Egyiptomban.⁸⁹Fügedi 2012. A magyar foci szintén jól ismert, hiszen Puskás Ferenc 1979 és 1984 között az Al-Masri Klub edzője volt Port Szaidban, Hidegkuti Nándor pedig az egyiptomi labdarúgás aranygenerációját nevelte ki a válogatottban.⁹⁰Abdel-Ati 2013.

A hazánkban élő egyiptomiak alkotják a magyarországi ortodox kopt gyülekezet legnagyobb részét.⁹¹A Magyarországi Kopt Ortodox Egyházat a 2012. évi VII. törvény jegyezte be. A magyarországi kopt keresztény gyülekezetről eddig egy komolyabb tanulmány, egy szakdolgozat készült, aminek gerincét a gyülekezetet vezető Khalil Youssef atyával készült interjú adja (Farbaky 2020). Az itt közreadott adatokat ebből a műből idézzük. Az utóbbi évtizedek politikai, társadalmi és gazdasági turbulenciái a 16 milliós egyiptomi kopt közösség egy részét menekülésre kényszerítették.⁹¹ Ld. pl. Ujházi 2019. A koptok ókori történetéhez magyar nyelven, bevezetésül ld. Egedi 2005. Az egyiptomi koptokról átfogó történeti munka magyar nyelven még nem jelent meg. Angolul legutóbb ld. Andrawes és Orr-Andrawes 2019. Jelenleg kb. 100 kopt keresztény család él Budapesten. Hitéletük központja a 2011-ben felszentelt Szűz Mária és Mihály arkangyal templom, ahol 2017-ben beiktatták a magyarországi és közép-európai kopt ortodox püspököt is.⁹²Verestói 2017.

MAGYAR EGYIPTOLÓGIA ÉS NÚBIOLÓGIA AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁN

Mahler Ede helyét utolsó tanítványai, Dobrovits Aladár és Wessetzky Vilmos vették át mind az oktatás, mind a közgyűjtemények gondozása terén.⁹³Horváth 1985; Kákosy 1969; Török 2011; Borsodi és Tüskés 2010. Mahler halála után külön ókori keleti tanszék több évig nem létezett. Ezt követően Dobrovits 1958–1970 között irányította az Ókori Keleti Történeti Tanszéket, majd tanítványa, Kákosy László következett 1972–1998 között. Kákosyt Gaál Ernő követte tragikus hirtelenségű haláláig. 2006 óta a Kákosy-tanítvány Bács Tamás vezeti az Egyiptológia Tanszéket. 1934-ben a budapesti múzeumok kb. 1200 egyiptomi tárgyát a Szépművészeti Múzeumban egyesítették, amely 1957-ben vált önálló Egyiptomi Gyűjteménnyé. A kollekció jelenleg körülbelül 3500 tételből áll.⁹⁴Kóthay és Liptay (szerk.) 2012; Egedi 2013.

Az egyiptomi terepmunka 1964. augusztus 27. és október 5. között folytatódott az asszuáni gát építéséhez kapcsolódó nemzetközi leletmentő akció keretein belül. Castiglione László vezetésével az MTA régészeti missziója egy középkori település és temető maradványait tárta fel Núbiában Ábdallah Nirki lelőhelyen.⁹⁵Angolul Abdallah Niqri (tudományos átírása: ʿAbdallah Nirqī). A régészeti misszió tagjai a magyar ókortudomány és régészet fontos szereplői: Barkóczi László, Castiglione László, Hajnóczi Gyula, Kákosy László, Salamon Ágnes, Varga Edit. Az asszuáni UNESCO leletmentés történetéhez ld. Hassan 2007; Keating 1980. A magyar misszióhoz: Castiglione 1974; Kákosy 1975; Török 1975a, 1975b, 2011. A leletanyag Magyarországra került, feldolgozását a fiatal építész, Török László (1941–2020) vállalta, aki a következő évtizedekben rendkívül termékeny és aktív kutatóként a núbiai és szudáni történelemmel foglalkozó núbiológia tudományának egyik megalapozójává vált.⁹⁶Török László karrierjéhez ld. Bechtold és Vámos (2005) interjúját. Rendkívül gazdag szakmai munkásságából csak néhány hivatkozás: Eide és mtsai. (szerk.) 1994; Török 1997, 2001, 2009. Magyar nyelven is olvasható, a nagyközönségnek is szóló tanulmányai közül: Török 1998, 2005, 2013, 2014, 2017.

A magyar egyiptológia a núbiai ásatás alapjain Kákosy László működésével lépett mai, modern fázisába. 1982-ben közbenjárása eredményeképp létrejött az önálló Egyiptológiai Tanszék az ELTE-n, 1983-ban pedig ásatási koncessziót szerzett a thébai Halottak Völgyében.⁹⁷Kákosy kiváló tankönyveket és népszerűsítő műveket is írt. Terjedelmes életművéből mindenképp érdemes megismerkedni: Kákosy 1989, 2001, 2005. Ettől az évtől kezdődően a magyar egyiptológusok jelenléte gyakorlatilag folyamatos a temetőterület Khokha (El-Ḫoḫa) dombján és környékén. Az Egyiptomi Magyar Régészeti Misszió ásatásvezetői: Bács Tamás, Fábián Zoltán Imre, Gaál Ernő, Kákosy László, Schreiber Gábor újbirodalmi előkelők sírépítményeit tárják fel, melyeket sok esetben az elhunyt korát megelőzően, de azt követően is intenzív használat jellemzett, tetemes mennyiségű leletanyagot eredményezve.⁹⁸Bács 2005; Bács, Fábián és Razek Seddik (szerk.) 2010; Fábián 2017; Kákosy 1989; Schreiber 2005, 2008; Schreiber, Tihanyi és Vasáros 2013. Az egyiptomi–magyar kulturális kapcsolatok egyik mérföldköve a kairói Egyiptomi Múzeumban megvalósult kiállítás, ami az egyiptomi magyar régészet száz évét mutatta be a nagyközönségnek.⁹⁹Bács, Fábián és Razek Seddik (szerk.) 2010.

Magyar régészeti kutatások Thébán kívül számos egyéb helyen is zajlottak a Nílus mentén. Luft Ulrich, az ELTE Egyiptológia tanszékének oktatója a Keleti-sivatagba vezetett expedíciót (1998–2004), ahol sziklaművészeti emlékeket, fáraókori feliratokat, illetve kőkorszaki táborok nyomait dokumentálták.¹⁰⁰Luft 2006; Lassányi 2009; Marton 2018. Interjú Luft Ulrichhal: Zsuppán 2003. A Szépművészeti Múzeum ásatása (2008–2009) Liptay Éva és Horváth Zoltán vezetésével a szakmai körökben legendás középbirodalmi piramisvárosban, El-Lahunban (El-Lāhūn) zajlott.¹⁰¹Horváth 2010, 2012. A Magyar Szudáni Régészeti Expedíció (2006–2007) Lassányi Gábor vezetésével nemzetközi leletmentő akcióban vett részt Núbiában. Az expedíció tagjai, közöttük e cikk szerzője, számos lelőhelyet tártak fel, melyek kora a kőkortól a középkorig terjedt.¹⁰²Király 2012; Lassányi 2005, 2006, 2007, 2008. Vörös Győző a thébai Thot-hegyen (1995–1998), majd Taposiris Magna ókori akropoliszán (1998–2004) végzett ásatásokat.¹⁰³Vörös 1998, 2001, 2007. Vanek Zsuzsanna a Nílus deltájában fekvő görög-római kori település, Psenemphaia (Kom Truga) nyomait kutatta (2007–2009).¹⁰⁴Vanek 2021. Fehérvári Géza régész, 1956-os emigrációját követően, a Londoni Egyetem professzoraként Oxyrhynchus (El-Bahnasza) késő ókori és korai iszlám emlékeit kutatta (1985–1987).¹⁰⁵Fehérvári 1993, 2006. Végül Zboray András közgazdászt említjük, aki „Almásy nyomában” rendszeresen keresi fel, és színvonalas módon dokumentálja Északkelet-Afrika sziklaművészeti emlékeit.¹⁰⁶Ld. pl. Zboray 2013. Interjú Zboray Andrással: Biedermann 2016.