1934-ben mintázóként és tervezőként helyezkedett el a Herendi Porcelángyár Részvénytársaságnál, ahol a Csapváry (Csapvári) nevet használta. Ekkor készítette a Magyarországon egyedülálló, Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázoló litofán (áttetsző porcelán) ablakot, melyet a herendi római katolikus templomban helyeztek el (a II. világháborúban megsemmisült művet 1947-ben, a gyárban meglevő másodpéldánnyal pótolták). Ugyancsak ehhez az időszakhoz köthető a népies zsánerfigurákat ábrázoló, 18 alakos Matyó lakodalmas sorozata is, de olyan keleti figurákat is tervezett, mint a japán gésa vagy Fuxinget, a jószerencse kínai csillagistenét ábrázoló szobrocska. Bár 1936-ban munkaviszonya megszakadt, 1937-ben újra elhelyezkedett Herenden, 1939-ben pedig tartalékos tisztként bevonult. A világháborúban hadifogságba esett, holland és belga fogolytáborokba került, ahonnan 1947-ben tudott hazatérni. A Szalmássy Galéria még ebben az évben megrendezte gyűjteményes kiállítását, ám utána szinte teljesen visszavonultan, csak festészetének és a műgyűjtésnek élt. 1964-ben a Képzőművészeti Alap tagja lett. Időskori munkái közül figyelemreméltó a hatvanas évek második felében festett ironikus önarckép-sorozata.

Csapek minden valószínűség szerint csak 1947 után kezdett komolyabb műgyűjtő tevékenységbe; kifejezetten a keleti művészet, ezen belül is a tibeti buddhizmus vonzáskörébe tartozó szobrok érdekelték. A kiváló művészi érzékkel gyűjtött tárgyak többsége kínai, főként 18–19. századi aranyozott kisplasztika, ám a Ming dinasztia (14–16. század) korából származó szobrok, és 18-19. századi japán háziszentélyek is találhatók közöttük. 1973-ban gyűjteményét védetté nyilvánították, melynek minőségével a magyarországi keleti gyűjtemények között ekkor csak a balatonfüredi Debrőczy-gyűjtemény vetekedett. A keleti műtárgyakon kívül európai iparművészeti anyag is volt Csapek birtokában.

Özvegyének (1970-ben kötött harmadik házassága, Navara Etelka színművésznő, 1917–1984) halála után, 1988-ban bútorainak egy része a Kiscelli Múzeumba, keleti gyűjteménye a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumba, festményeinek többsége pedig egy magángyűjteménybe került. 1990-ben nyílt meg a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban a tibeti buddhizmus művészetét bemutató Lamaista szobrászat című kiállítás, melynek nóvuma, a Csapek-hagyatékból származó, addig ismeretlen, nagyszámú szobor volt. 2002-ben Csapeket, mint az art déco elfelejtett festőművészét fedezték fel; ekkor rendezték meg gyűjteményes kiállítását a Szombathelyi Képtárban, majd 2003-ban Budapesten, a Ráday Galériában.