Orient » Életutak » Déchy Mór

Déchy Mór

1875-ig: Deutsch, 1910-től: Marosdécsei

1851. November 4., Pest
1917. Február 8., Budapest Jeruzsálemi kereszt

Ázsiai útjai: 1879, 1884, 1885, 1887, 1897, 1898, 1902

UTAZÓ, ALPINISTA, GEOGRÁFUS, FÖLDRAJZI ÍRÓ, A KAUKÁZUS ÚTTÖRŐ KUTATÓJA

Orient » Életutak » Déchy Mór

Déchy Mór

1875-ig: Deutsch, 1910-től: Marosdécsei

UTAZÓ, ALPINISTA, GEOGRÁFUS, FÖLDRAJZI ÍRÓ, A KAUKÁZUS ÚTTÖRŐ KUTATÓJA

1851. November 4., Pest
1917. Február 8., Budapest Jeruzsálemi kereszt

Ázsiai útjai: 1879, 1884, 1885, 1887, 1897, 1898, 1902

Életútja

SZERZŐ: PARLAGI GÁSPÁR VALLÁSTÖRTÉNÉSZ

Jómódú, vasúttervező édesapja gondoskodásának köszönhetően kiváló oktatásban részesült. A Temesvári és a Pesti piaristák gimnáziumába járt, és édesapja nagy figyelmet fordított az idegen nyelvek elsajátítására is. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, jogi és geológiai tanulmányokat folytatott. Még egyetemi hallgatóként, az Alpokban kezdett magashegyi mászásokba: bejárta a Bernina-csoportot, majd két évvel később meghódította többek között a Jungfraut (4158 m) és a Monte Rosát (4556 m) is és első magyarként jutott fel a Mont Blancra (4807 m). 1872-ben a Magyar Földrajzi Társaság alapító tagjai között volt, amelynek később alelnöke, majd tiszteletbeli elnöke is volt. 1874-ben a Magyarországi Kárpát-egyesület meghívására utazott a Tátrába, és szeptember 3-án elsőként mászta meg a Tátra-csúcsot (amelynek egyik mellékorma, a Déchy-csúcs, és a közeli Déchy-csorba ma is az ő nevét viseli). Számos expedíciója felölelte az Alpok és a Kárpátok mellet Bosznia hegyvidékét, a Pireneusokat, de Algériába és Marokkóba és a Spitzbergákba is eljutott.

Déchy Mór
TOVÁBB
 

Első – kis híján tragédiába torkolló – ázsiai expedíciója 1879-ben a Himalájába vezetett. 1878-ban a párizsi világkiállítás kormánybiztosának nevezték ki, és kinevezett kormánybiztosi megbízatása egészen 1884-ig különböző politikai-közéleti feladatokkal látta el.

1884-ben nősült meg: felesége egy odesszai bankár lánya, Steinberg Paulina lett, akitől az évek során két gyermeke (Mária és Iván) született. Házasságkötése után Odesszába költözött, és innentől figyelme elsősorban a Kaukázusra irányult. Az elkövetkező évtizedekben a hegység világszinten is úttörő alpinistájává és kutatójává vált. Hét nagyszabású expedíciót vezetett a hegyrendszerbe, melynek során elsőként végzett a Kaukázus gleccsereivel, eljegesedésével, a hóhatár változásaival kapcsolatos kutatásokat. A kutatóutakra az alpesi hegyi vezetők mellett a kor legkiválóbb magyar szaktudósait is igyekezett beszervezni.

Tudományos munkássága elismeréseképpen a Royal Geographical Society tagsága már 1887-ben Társaság tiszteletbeli levelező tagnak választotta. (Élete folyamán egy sor más európai földrajzi társaság – az amszterdami, berlini, bécsi, brüsszeli, madridi, párizsi, római és a szentpétervári is – tiszteletbeli vagy levelező tagnak kérte fel.)
Életművének legfőbb alkotása a Kaukázusról írott monográfiája: Der Kaukasus. Reisen und Forschungen im Kaukasischen Hochgebirge, I-III., Berlin: D. Reimer, 1905-1907. (magyarul: Kaukázus. Kutatásaim és élményeim a Kaukázusi havasokban. Budapest: Athenaeum, 1907).

A kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem 1908-ban díszdoktorrá avatta, 1909-ben pedig az MTA is levelező tagjává választotta.

Élete vége felé a magyarországi természetvédelem ügyének aktív szószólója volt, és sürgette egy – a Yellowstone Nemzeti Park mintájára megalkotandó – nemzeti park létrehozását. 1917 februárjában, szívbetegségben bekövetkezett haláláig második felesége, Eichel Dorottya ápolta.

Egyedülálló néprajzi és természetrajzi gyűjteményét a Magyar Királyi Földtani Intézetnek és a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta, személyes könyvtára pedig a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézetének szakkönyvtárát alapozta meg. Személyes, kéziratos hagyatéka a második világháború alatt eltűnt vagy megsemmisült.
Sírhelye a budapesti Fiumei úti temető 20. parcellájának 4. sorában, 38-as számmal található meg (2004 óta védett Nemzeti Sírhely).

DÉCHY MÓR ÁZSIAI ÚTJAI

Déchy Mór Kaukázusi útjai 1884,1885

Legelső ázsiai utazása

1879

Zarándoklat Dardzsilingbe, Kőrösi Csoma Sándor sírjához. Eredetileg Indiából a Himalája vonulatain át szeretett volna eljutni Tibetbe, de a Terai-övezetben maláriát kapott, ami kis híján végzetesnek bizonyult. Hat héten súlyos lázrohamok gyötörték, ám az olykor élet-halál között lebegő fiatal kutató szerencsére – jelentős részben kísérője, a svájci hegyi vezető, Alexander Maurer gondoskodásának köszönhetően – életben maradt.

Első kaukázusi út

1884 nyara

Alexander Burgener és Peter Ruppen svájci hegyivezetők és egy tolmácsként szolgáló gimnáziumi tanár (Dolbisev) kíséretében, az orosz kaukázusi főkormányzó ajánlólevele birtokában a hegység bejárására. Ennek során elsőként mászták meg az Adai-choch (4647 m) csúcsát, majd az Elbrusz felé fordultak. S bár előttük mindösszesen egy expedíció jutott fel a csúcsra, és megbízható térképek sem álltak rendelkezésükre, Déchy – hegyivezetői és Mollei Tirbolasz helyi vadász kíséretében – mégis elsőre, 1884 aug. 23-án este, feljutott az Elbrusz (5642 m) főcsúcsára. Ezzel ő lett az első magyar alpinista, aki 5000 m feletti magasságon járt. Ő maga így írt erről az élményről:
“Ezeken a magaslatokon, ezeken a jeges régiókban csak egyetlen egyszer jártak emberek. Azóta évek múltak el s mikor a Kaukázus felé vettem utamat, ennek a csúcsnak a meghódítása volt legforróbb vágyam. Most íme, elértem a célomat. Péter kibontotta a magunkkal hozott kis háromszínű lobogót s rúdra erősítve, amelyet hosszú ágból metszett és fáradhatatlanul cipelt fel magával, kitűztem az Elbrusz-csúcs havába. Hazám színeit ott lobogtatta a szél a Kaukázus legmagasabb ormán.”
/Kaukázus 78-79. o./

Második kaukázusi út

1885

A kutatás horizontjának kiterjesztése érdekében ekkor Lojka Hugó botanikus is elkísérte, aki a hegység növényvilágának tanulmányozásával és leírásával foglalkozott. Ennek során bejárták az Ardon-völgyet és Rion keleti forrásvidékét, Kabardán keresztül a Bakszán-völgyet és onnan átkeltek Szvanetibe is, majd a Kaukázus északi oldalát és Bezingi-gleccser vidékét.
Déchy Mór Kaukázusi útjai 1886,1887

Harmadik kaukázusi út

1886

Schafarzik Ferenc geológussal közösen a Kaukázus fő gerincét (a Kazbek és az Elbrusz között) járták be, majd a a Ceja- és az Urach-völgy és a Bakszán-völgy és az Elbrusz környékének gleccsereit is megvizsgálták.

Negyedik kaukázusi út

1887

Douglas W. Freshfielddel közösen Vladikavkazból ismét a Bakszán-völgyön át a hágokon keresztül Szvaneti magashegyi vidékére, majd a Zanner-gleccser érintésével a főgerinc északi oldalára, a Kostantaura (5145 m) másztak fel. A kétségtelenül jelentős alpinista eredmények mellett különösen gazdag fotódokumentációval tértek vissza (többek között a Dumala-gleccser vidékéről). Ezt követően egy évtizedig – családi kötelezettségei miatt – expedíciós utazásai szüneteltek.
Déchy Mór Kaukázusi útjai 1907,1898,1902

Ötödik kaukázusi út

1897

A hegyvonulat középső és keleti részeinek bejárása. Tiroli hegyivezetői kíséretében ezen is csúcstámadások: Kazbek (5033 m) Mahkos-Mta (3809 m) és a Datah-Kor (4272 m); valamint kiterjedt gleccserkutatás szerepelt az eredmények között.

Hatodik kaukázusi út

1898

Ezúttal két magyar tudóst, Papp Károlyt geológust és Hollós László botanikust nyerte meg az expedíció számára. A Nyugat-Kaukázus, és számos hágó (a Gondarai-, a Kluhor-, és a Maruk-hágóg) beutazása után, a Kubán vidékén és Dagesztánban végeztek természetrajzi kutatásokat.

Hetedik kaukázusi út

1902

Erre Laczkó Dezső geológus kísérte el. Ennek során – a firnesedés tanulmányozása érdekében – megmászták a Bazardjuzi-csúcsot (4487 m), és ismét Dagesztánban, illetve a Lába vidékén, a Fekete-tenger vidékén is hosszabb időt töltöttek.
Déchy tervszerű, és módszeresen kivitelezett expedíciói nemzetközi szinten is kiemelkedő eredménnyel jártak; különösen glaciológia eredményei bizonyultak úttörőnek. A Kaukázusban a hóhatár változásait, az eljegesedés kiterjedését és vastagságát illető szinte valamennyi korai eredmény neki köszönhető, és a gleccserek mozgásainak törvényszerűségeinek feltérképezését is sok új eredménnyel gazdagította. Egyedülálló fényképfelvételei mind a magashegység tájainak megörökítésében, mind az ott élő népek etnográfiájának dokumentálásában kiemelkedőek.

Déchy Mór – Hagyaték

Déchy Mór hagyaték
Déchy kéziratos vázlatrajza az Adai-Choch gleccsereiről, a térképvázlat feltehetően a “The Glaciers of Adai-Choch” címmel az Alpine Journal (Vol. XII.)-ban megjelent talumányt illusztráló térképhez készült

Déchy Mór hagyatéka a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézetének Könyvtárában

2005. november 4-én rövid ünnepség formájában emlékeztek a 154 éve született Déchy Mórra a Debreceni Egyetem Földrajzi Tanszékeinek oktatói és hallgatói az intézet könyvtárában. A megemlékezés során megnyitottuk a könyvtár előterében (Főépület, IV. emelet) azt a szerény kiállítást, amely az elismert geográfus és hegymászó életpályáját, tudományos eredményeit és az általa szerkesztett térképeket mutatja be a könyvtár látogatói számára.

Könyvek

Dokumentumtár

Fotóarchívum

Alapvető szakirodalom, források

Déchy Mór további írásai:

  • Első felmászás a Monte-Rosa legmagasabb csúcsára a hegy déli oldaláról. In: Földrajzi Közlemények, 1873. 101-122. oldal (on-line: http://real-j.mtak.hu/)
  • A berni Alpok között. In: A Természet, 1877.
  • A Mont Blanc. In: Földrajzi Közlemények, 1878., 49-98. oldal (on-line: http://real-j.mtak.hu/)
  • Jelentés a Magas-Ázsiában tett utazásomról. In: Földrajzi Közlemények, 1880. 33-72. oldal (on-line: http://real-j.mtak.hu/)
  • Utazásom a Kaukázusban 1884. In: Földrajzi Közlemények, 1885. 87-121. oldal (on-line: http://real-j.mtak.hu/)
  • Szabad Szvanécia, az Ingur felső hosszvölgye. In: Földrajzi Közlemények, 1886. 349-390 (on-line: http://real-j.mtak.hu/)
  • A Kaukázus középláncolata. In: Vasárnapi Újság, 42. évf., 1895/31. 503-506. oldal (on-line: http://epa.oszk.hu/)
  • The ascent of Maglich. In: The Alpine Journal, 1889. 1-15. oldal (http://digital.slv.vic.gov.au/)
  • A Kaukázus szerkezete és arculata. In: Természettudományi Közlöny, Budapest, 1908. (on-line: https://adtplus.arcanum.hu/)
  • A természetvédelem és a nemzeti parkok. In: Természettudományi Közlöny, Budapest, 1912.  (on-line: https://adtplus.arcanum.hu/)
  • Lasz Samu: Dr. Déchy Mór 1847-1917. In:  In: Földrajzi Közlemények, 1817. 1-7. oldal (on-line: http://real-j.mtak.hu/ )
  • Schafarzik Ferenc.: Déchy Mór levelező tag emlékezete. In: Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai felett, XVIII/5., Budapest 1922. (oldalszám pontosítandó!) (on-line: https://adtplus.arcanum.hu/)
  • Ujvári Péter (szerk.): Magyar zsidó lexikon. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 191-192. oldal. (on-line: https://mek.oszk.hu/)
  • Halász Gyula: Déchy Mór. In: Öt világrész magyar vándorai. Budapest: Grill Károly. 1936. 132-145. oldal (on-line: https://mek.oszk.hu/)
  • Kubassek K.: A Kaukázus feltárásának magyar úttörője. In: Föld és Ég, 1984/12.
  • Balázs Dénes: Déchy Mór utazásai a Kaukázusban. Térképes útvonal-feldolgozás. In: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. 1992. 9-16. oldal. (on-line: https://library.hungaricana.hu/)
  • Szabó József: Déchy Mór kaukázusi utazásainak földrajzi eredményei. In: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. 1992. 17-20. oldal. (on-line: https://library.hungaricana.hu/)
  • Kubassek János: Magyar Expedíciók Ázsiában. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994. 27-53. oldal.
  • Novák Tibor József: Déchy Mór hagyatéka a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézetének Könyvtárában. In: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. 2005. 72-73. oldal (on-line: https://library.hungaricana.hu/)
  • Déchy Mór Dr. (on-line: http://mhk.szofi.net/)

Déchy Mór (on-line: https://tudosnaptar.kfki.hu/)

A fotók forrásai

Digitális képarchívum http://keptar.oszk.hu/
Fortepan közösségi fotóarchívum http://fortepan.hu/