Déchy Mór
1875-ig: Deutsch, 1910-től: Marosdécsei
1851. November 4., Pest
1917. Február 8., Budapest 
Ázsiai útjai: 1879, 1884, 1885, 1887, 1897, 1898, 1902
UTAZÓ, ALPINISTA, GEOGRÁFUS, FÖLDRAJZI ÍRÓ, A KAUKÁZUS ÚTTÖRŐ KUTATÓJA
Déchy Mór
1875-ig: Deutsch, 1910-től: Marosdécsei
UTAZÓ, ALPINISTA, GEOGRÁFUS, FÖLDRAJZI ÍRÓ, A KAUKÁZUS ÚTTÖRŐ KUTATÓJA
1851. November 4., Pest
1917. Február 8., Budapest 
Ázsiai útjai: 1879, 1884, 1885, 1887, 1897, 1898, 1902
Életútja
SZERZŐ: PARLAGI GÁSPÁR VALLÁSTÖRTÉNÉSZ
Jómódú, vasúttervező édesapja gondoskodásának köszönhetően kiváló oktatásban részesült. A Temesvári és a Pesti piaristák gimnáziumába járt, és édesapja nagy figyelmet fordított az idegen nyelvek elsajátítására is. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, jogi és geológiai tanulmányokat folytatott. Még egyetemi hallgatóként, az Alpokban kezdett magashegyi mászásokba: bejárta a Bernina-csoportot, majd két évvel később meghódította többek között a Jungfraut (4158 m) és a Monte Rosát (4556 m) is és első magyarként jutott fel a Mont Blancra (4807 m). 1872-ben a Magyar Földrajzi Társaság alapító tagjai között volt, amelynek később alelnöke, majd tiszteletbeli elnöke is volt. 1874-ben a Magyarországi Kárpát-egyesület meghívására utazott a Tátrába, és szeptember 3-án elsőként mászta meg a Tátra-csúcsot (amelynek egyik mellékorma, a Déchy-csúcs, és a közeli Déchy-csorba ma is az ő nevét viseli). Számos expedíciója felölelte az Alpok és a Kárpátok mellet Bosznia hegyvidékét, a Pireneusokat, de Algériába és Marokkóba és a Spitzbergákba is eljutott.
TOVÁBB
Első – kis híján tragédiába torkolló – ázsiai expedíciója 1879-ben a Himalájába vezetett. 1878-ban a párizsi világkiállítás kormánybiztosának nevezték ki, és kinevezett kormánybiztosi megbízatása egészen 1884-ig különböző politikai-közéleti feladatokkal látta el.
1884-ben nősült meg: felesége egy odesszai bankár lánya, Steinberg Paulina lett, akitől az évek során két gyermeke (Mária és Iván) született. Házasságkötése után Odesszába költözött, és innentől figyelme elsősorban a Kaukázusra irányult. Az elkövetkező évtizedekben a hegység világszinten is úttörő alpinistájává és kutatójává vált. Hét nagyszabású expedíciót vezetett a hegyrendszerbe, melynek során elsőként végzett a Kaukázus gleccsereivel, eljegesedésével, a hóhatár változásaival kapcsolatos kutatásokat. A kutatóutakra az alpesi hegyi vezetők mellett a kor legkiválóbb magyar szaktudósait is igyekezett beszervezni.
Tudományos munkássága elismeréseképpen a Royal Geographical Society tagsága már 1887-ben Társaság tiszteletbeli levelező tagnak választotta. (Élete folyamán egy sor más európai földrajzi társaság – az amszterdami, berlini, bécsi, brüsszeli, madridi, párizsi, római és a szentpétervári is – tiszteletbeli vagy levelező tagnak kérte fel.)
Életművének legfőbb alkotása a Kaukázusról írott monográfiája: Der Kaukasus. Reisen und Forschungen im Kaukasischen Hochgebirge, I-III., Berlin: D. Reimer, 1905-1907. (magyarul: Kaukázus. Kutatásaim és élményeim a Kaukázusi havasokban. Budapest: Athenaeum, 1907).
A kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem 1908-ban díszdoktorrá avatta, 1909-ben pedig az MTA is levelező tagjává választotta.
Élete vége felé a magyarországi természetvédelem ügyének aktív szószólója volt, és sürgette egy – a Yellowstone Nemzeti Park mintájára megalkotandó – nemzeti park létrehozását. 1917 februárjában, szívbetegségben bekövetkezett haláláig második felesége, Eichel Dorottya ápolta.
Egyedülálló néprajzi és természetrajzi gyűjteményét a Magyar Királyi Földtani Intézetnek és a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta, személyes könyvtára pedig a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézetének szakkönyvtárát alapozta meg. Személyes, kéziratos hagyatéka a második világháború alatt eltűnt vagy megsemmisült.
Sírhelye a budapesti Fiumei úti temető 20. parcellájának 4. sorában, 38-as számmal található meg (2004 óta védett Nemzeti Sírhely).
DÉCHY MÓR ÁZSIAI ÚTJAI
Legelső ázsiai utazása
1879
Első kaukázusi út
1884 nyara
„Ezeken a magaslatokon, ezeken a jeges régiókban csak egyetlen egyszer jártak emberek. Azóta évek múltak el s mikor a Kaukázus felé vettem utamat, ennek a csúcsnak a meghódítása volt legforróbb vágyam. Most íme, elértem a célomat. Péter kibontotta a magunkkal hozott kis háromszínű lobogót s rúdra erősítve, amelyet hosszú ágból metszett és fáradhatatlanul cipelt fel magával, kitűztem az Elbrusz-csúcs havába. Hazám színeit ott lobogtatta a szél a Kaukázus legmagasabb ormán.”
/Kaukázus 78-79. o./
Második kaukázusi út
1885
Harmadik kaukázusi út
1886
Negyedik kaukázusi út
1887
Ötödik kaukázusi út
1897
Hatodik kaukázusi út
1898
Hetedik kaukázusi út
1902
Déchy tervszerű, és módszeresen kivitelezett expedíciói nemzetközi szinten is kiemelkedő eredménnyel jártak; különösen glaciológia eredményei bizonyultak úttörőnek. A Kaukázusban a hóhatár változásait, az eljegesedés kiterjedését és vastagságát illető szinte valamennyi korai eredmény neki köszönhető, és a gleccserek mozgásainak törvényszerűségeinek feltérképezését is sok új eredménnyel gazdagította. Egyedülálló fényképfelvételei mind a magashegység tájainak megörökítésében, mind az ott élő népek etnográfiájának dokumentálásában kiemelkedőek.
Déchy Mór – Hagyaték
Déchy Mór hagyatéka a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézetének Könyvtárában
2005. november 4-én rövid ünnepség formájában emlékeztek a 154 éve született Déchy Mórra a Debreceni Egyetem Földrajzi Tanszékeinek oktatói és hallgatói az intézet könyvtárában. A megemlékezés során megnyitottuk a könyvtár előterében (Főépület, IV. emelet) azt a szerény kiállítást, amely az elismert geográfus és hegymászó életpályáját, tudományos eredményeit és az általa szerkesztett térképeket mutatja be a könyvtár látogatói számára.
Könyvek
Der Kaukasus. Reisen und Forschungen im Kaukasischen Hochgebirge, I-III
Berlin: D. Reimer, 1905-1907.
(on-line: https://archive.org )
Kaukázus. Kutatásaim és élményeim a Kaukázusi havasokban
Budapest: Athenaeum, 1907.
Ebben a könyvben kaukázusi útjaimról számolok be. Az Alpok iránt érzett szeretet, amelyeknek havas hegyormait érintettem abban az időben, amikor még kevesen vállalkoztak a jégárak bejárására, és a magas hegyi régiókba való behatolás felfedező utazás számba ment: ez a szeretet vitt engem a fagyos Kaukázusba.
(on-line: https://mek.oszk.hu)
Hegyóriások
Budapest: Hornyánszky Viktor Császári és Királyi Udvari Könyvnyomdája, 1913. [Századok Legendái]
Dokumentumtár
Déchy Mór: Kalkuttától Dárdzsilingig. Úti vázlatok
Budapesti Szemle 1895.42.
Déchy Mór: Ásványforrások és fürdőhelyek az éjszaki Kaukazusban
Budapesti Szemle 1895.83.
Dr. Kubassek János szerk. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14.
Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005
Barcza Imre: Híres magyar hegymászók
Turisták Lapja 1936
A Kaukázus középlánczolata
Vasárnapi Újság 42.31.1895.VIII
Fotóarchívum
Tábor az Adir-szu völgyében - Déchy Mór
Sven Hedin öt magyar Ázsia-utazóval. Vasárnapi Újság 1903. arcanum.hu
Tanyánk a Bogosz-csoport egyik gleccservölgyében - Déchy Mór
Imericiai pásztor-kunyhó - Déchy Mór
Az Inkvari hágó alatt - Déchy Mór
Izmael Uruszbiev knyáz - Déchy Mór
Szvanétek Adisban - Déchy Mór
Alapvető szakirodalom, források
Déchy Mór további írásai:
- Első felmászás a Monte-Rosa legmagasabb csúcsára a hegy déli oldaláról. In: Földrajzi Közlemények, 1873. 101-122. oldal (on-line: http://real-j.mtak.hu/)
- A berni Alpok között. In: A Természet, 1877.
- A Mont Blanc. In: Földrajzi Közlemények, 1878., 49-98. oldal (on-line: http://real-j.mtak.hu/)
- Jelentés a Magas-Ázsiában tett utazásomról. In: Földrajzi Közlemények, 1880. 33-72. oldal (on-line: http://real-j.mtak.hu/)
- Utazásom a Kaukázusban 1884. In: Földrajzi Közlemények, 1885. 87-121. oldal (on-line: http://real-j.mtak.hu/)
- Szabad Szvanécia, az Ingur felső hosszvölgye. In: Földrajzi Közlemények, 1886. 349-390 (on-line: http://real-j.mtak.hu/)
- A Kaukázus középláncolata. In: Vasárnapi Újság, 42. évf., 1895/31. 503-506. oldal (on-line: http://epa.oszk.hu/)
- The ascent of Maglich. In: The Alpine Journal, 1889. 1-15. oldal (http://digital.slv.vic.gov.au/)
- A Kaukázus szerkezete és arculata. In: Természettudományi Közlöny, Budapest, 1908. (on-line: https://adtplus.arcanum.hu/)
- A természetvédelem és a nemzeti parkok. In: Természettudományi Közlöny, Budapest, 1912. (on-line: https://adtplus.arcanum.hu/)
- Lasz Samu: Dr. Déchy Mór 1847-1917. In: In: Földrajzi Közlemények, 1817. 1-7. oldal (on-line: http://real-j.mtak.hu/ )
- Schafarzik Ferenc.: Déchy Mór levelező tag emlékezete. In: Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai felett, XVIII/5., Budapest 1922. (oldalszám pontosítandó!) (on-line: https://adtplus.arcanum.hu/)
- Ujvári Péter (szerk.): Magyar zsidó lexikon. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 191-192. oldal. (on-line: https://mek.oszk.hu/)
- Halász Gyula: Déchy Mór. In: Öt világrész magyar vándorai. Budapest: Grill Károly. 1936. 132-145. oldal (on-line: https://mek.oszk.hu/)
- Kubassek K.: A Kaukázus feltárásának magyar úttörője. In: Föld és Ég, 1984/12.
- Balázs Dénes: Déchy Mór utazásai a Kaukázusban. Térképes útvonal-feldolgozás. In: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. 1992. 9-16. oldal. (on-line: https://library.hungaricana.hu/)
- Szabó József: Déchy Mór kaukázusi utazásainak földrajzi eredményei. In: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. 1992. 17-20. oldal. (on-line: https://library.hungaricana.hu/)
- Kubassek János: Magyar Expedíciók Ázsiában. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994. 27-53. oldal.
- Novák Tibor József: Déchy Mór hagyatéka a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézetének Könyvtárában. In: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. 2005. 72-73. oldal (on-line: https://library.hungaricana.hu/)
- Déchy Mór Dr. (on-line: http://mhk.szofi.net/)
Déchy Mór (on-line: https://tudosnaptar.kfki.hu/)
A fotók forrásai
Digitális képarchívum http://keptar.oszk.hu/
Fortepan közösségi fotóarchívum http://fortepan.hu/