Dr. Bozóky Dezső
1871. szeptember 6. Nagyvárad
1957. március 26. Budapest
CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI SORHAJÓORVOS
Dr. Bozóky Dezső
CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI SORHAJÓORVOS
1871. szeptember 6. Nagyvárad
1957. március 26. Budapest
ÉLETÚTJA
SZERZŐ: DR. CSOMA MÓZES KOREA-KUTATÓ
DR. BOZÓKY DEZSŐ CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI SORHAJÓORVOS ÉLETE ÉS MEGFIGYELÉSEI KELET-ÁZSIÁBAN
Dr. Bozóky Dezső császári és királyi sorhajóorvos 1907 tavaszától mintegy huszonhat hónapot töltött a kelet-ázsiai tengereken, a térség számos nagyvárosát és települését bejárta. Éles szemű megfigyelőként sok tapasztalatot szerzett, amelyeket Magyarországra visszatérve Két év Keletázsiában címmel foglalt össze, majd a főként saját fényképeivel illusztrált anyagot két kötetbe rendezve publikálta. Az első kötet Kínát és Koreát, a második pedig Japánt mutatja be. Mint a könyv előszavában leszögezte, nem kívánt „útmutatót” készíteni a kelet-ázsiai országokhoz, sem statisztikai adatokat tartalmazó lexikont adni az olvasónak, hanem kizárólag személyes benyomásainak összefoglalására szorítkozott.
TOVÁBB
A leendő világutazó hajóorvos 1871-ben született Nagyváradon, ahol apja – Bozóky Alajos jogász – jogakadémiai igazgató volt. 1Baán Kálmán: A bozóki Bozóky család története. In: Magyar Családtörténeti Szemle. 1943. április. p. 87. Bozóky Dezső orvosi oklevelét 1894-ben Budapesten szerezte, gyakornoki idejét az Üllői úton lévő „orvoskari telepen” töltötte Dr. Korányi Frigyes vezetése alatt. 2A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1896-1897. Budapest, 1897. p. 54. A császári és királyi haditengerészet szolgálatába állva, mint sorhajóorvos csatlakozott a „Szigetvár” nevű cirkáló ázsiai küldetéséhez. Az adriai Póla hadikikötőjét 1907 márciusában hagyták el, majd a Szuezi-csatornán, a Vörös-tengeren és az Indiai-óceánon keresztül megérkeztek Szingapúrba. A „Szigetvár” ott találkozott a „Kaiser Franz Josef I.” cirkálóval, az Osztrák-Magyar Monarchia kelet-ázsiai állomáshajójával. A két cirkáló tisztikara és legénysége hajót cserélt, majd a „Szigetvár” több mint háromszáz főnyi hazatérő legénységgel visszaindult Pólába. A „Kaiser Franz Josef I.” ezt követően szinte valamennyi dél- és kelet-ázsiai kikötőben megfordult: jártak Hongkongban, Makaó szigetén, Sanghajban, Vlagyivosztokban, valamint a koreai és a japán kikötőkben is.
Bozóky doktor a különböző városokban egyaránt éles szemmel figyelte meg a helyi viszonyokat, valamint a korszakban még hatalmas technikai újdonságnak számító fényképezőgépével dokumentálta a látottakat. Hongkongot az egész térség legszebb kikötőjének nevezte, amely az angolok szorgalmának eredményeképpen egy emberöltő alatt „paradicsommá” változott. Kiemelte a várost behálózó műutak és vízvezetékek jelentőségét, illetve bemutatta a kínai kultúra leginkább szembeötlő jellegzetességeit is. Kantonba látogatva további megfigyeléseket tett a dél-kínai mindennapokról, és részletes leírásokat adott a kínai civilizáció tárgyi kultúrájáról is. Mindezeket Makaó szigetén is alaposan szemrevételezte, beszámolt többek között egy kínai tűzijátékrakéta gyártó üzemről, ahova óvatlanul égő szivarral a szájában nézett be, de szerencsére a helyiek még időben figyelmeztették a hagyományos robbanóanyagok jelenlétére. 3Bozóky Dezső, Dr.: Két év Keletázsiában. China és Korea. A szerző kiadása. Nagyvárad, 1911. pp. 203-204. Bozóky doktor megfordult egy makaói játékbarlangban is, ahol józan kívülállóként sikeresen ellenállt a trükkös megkísértéseknek.
Tovább haladva Ázsia keleti része felé, a magyar hajóorvos tapasztalatokat szerzett Sanghajban is, amit világvárosként és egyben „európai köztársaság”-ként jellemzett, utalva ezzel a nyugati hatalmak megkérdőjelezhetetlen jelenlétére. Beszámolt a központi Nanking Road-on közlekedő villamosokról, amelyeken kezdetben külön szakaszt alakítottak ki a kínai lakosság számára, de a szabályozás kontraproduktívnak bizonyult. A jobb módú kínaiak ugyanis a diszkrimináció elleni tiltakozásul bojkottálták a járműveket, a szegényebbek pedig egyáltalán nem is vették igénybe azokat, így a kínai szakasz egészen addig üresen közlekedett, amig az üzemeltetők felül nem bírálták a diszkriminatív döntést. 4Bozóky Dezső, Dr.: Két év Keletázsiában. China és Korea. A szerző kiadása. Nagyvárad, 1911. p. 265. A sok nemzet szülöttjeinek otthont adó metropoliszban Bozóky doktor megfigyelte a különböző épületek egymásmellettiségét is: a több emeletes európai paloták mellett kínai hagyományos házikók és buddhista szentélyek álltak. Leírásából megismerhetjük a metropolisz éjszakai életét is, benne az ópiumszívásnak külön szobát biztosító szórakozóhelyekkel. A magyar látogató és tiszttársai megfordultak egy kínai színházban is, valamint a város határán kívül lévő kaszinóban is, ahol a korszak technikai újdonságának számító kinematográf (mozgókép-vetítő) berendezés szórakoztatta a vendégeket. 5Bozóky Dezső, Dr.: Két év Keletázsiában. China és Korea. A szerző kiadása. Nagyvárad, 1911. p. 289.
Bozóky doktor ellátogatott továbbá Tiencsinbe, Pekingbe, valamint a német uralom alatti Csingtaoba is. A fentiek ellenére a legnagyobb benyomást a magyar hajóorvos számára mégsem a kínai városok jelentették, hanem a Japán-szigetek, amelyek kultúrájáról és megfigyeléseiről szól a fentebb említett kétkötetes művének második kötete. Bozóky doktort lenyűgözte a japán civilizáció: könyvében részletesen írt a társadalmi viszonyokról, a nők szerepéről, a művészeti formákról, valamint az ország gyors modernizációjáról. A tárgyi kultúra kapcsán pedig a hazai olvasóközönségnek számos fogalmat mutatott be és magyarázott meg, a kimonó-tól kezdve a sódzsi nevű fehér papírablakokig, a bentó nevű ételesdobozoktól az amado-nak nevezett tolóajtókig. Mint a sorok között megemlítette, összesen háromszor annyi időt töltött a szigetországban, mint a különböző kínai városokban, és az eltelt idő alatt képes volt annyira megtanulni japánul, hogy meg tudta értetni magát a helyiekkel. 6Bozóky Dezső, Dr.: Két év Keletázsiában. Japán. A szerző kiadása. Nagyvárad, 1911. pp. 29-30. A hajóorvos járt Nagaszakiban, Oszakában, Kiotóban, Jokohamában, valamint Tokióban. Az utóbbiban megdöbbenve figyelte meg a nagyvárosi forgalmat, amikor egyszerre harminc villamos várakozott a rengeteg ember és riksa okozta forgalmi dugóban. 7Bozóky Dezső, Dr.: Két év Keletázsiában. Japán. A szerző kiadása. Nagyvárad, 1911. p. 258. A „Kaiser Franz Josef I.” hadihajó tisztikara látogatást tett a tokiói osztrák-magyar külképviseleten is, ahol Ambró Béla nagykövet díszebédet adott tiszteletükre. Az eseményen részt vett Tógó Heihacsiró admirális is, az orosz-japán háború csuzimai tengeri ütközetének legendás japán parancsnoka, akit a magyar nagykövet a zirci apátság pincészetéből származó somlyai borral kínált. 8Bozóky Dezső, Dr.: Két év Keletázsiában. Japán. A szerző kiadása. Nagyvárad, 1911. pp. 299-300.
Bozóky doktor rövid időre megfordult a cári Oroszország távol-keleti részén is. Útban Vlagyivosztok felé a viharos tenger egy nemvárt veszélyt hordozott, ugyanis az orosz-japán háború (1904-1905) időszakából számos tengeri akna sodródott a térségben, így éjjelente a hadihajó orrára egy fényszórót erősítettek, amivel folyamatosan megvilágították a maguk előtt a vizet. A háború emléke még eleven volt, így az orosz kikötőváros 30 ezer lakosa mellett 50 ezer katona is állomásozott a térségben, akik az állandó kaszárnyák hiánya miatt sátrakban éltek. Bozóky doktor vegyes tapasztalatokat szerzett a városban: egyrészt megcsodálta a háromemeletes postapalotát, valamint a kiváló gyalogjárdákat, ugyanakkor nem kerülhette el figyelmét, hogy a főutcák nagy része nem volt kikövezve, így azok eső idején sártengerré változtak. Felemás érzéseit táplálta az is, hogy a város piacán megfigyelte, amint a helyi orosz katonák saját fegyvereiket és egyenruháikat árusítják az érdeklődőknek. Az osztrák-magyar hadihajó tisztikarát egyébként nagy szeretettel fogadták a városban, a helyi haditengerészet admirálisa egy kisebb ünnepséget is tartott számukra. Bozóky leírása szerint szinte minden az orosz-japán háborúra és annak végkimenetelére emlékeztette őket: egyrészt több orosz veterán számolt be nekik a Port Arthur-i katlanról, másrészt helyszíni megjegyzésekből értesültek arról, hogy egy újabb japán támadás esetén az orosz hadvezetés harc nélkül adná fel Vlagyivosztokot és vonulna vissza a Bajkál-tó vidékéig. 9Bozóky Dezső, Dr.: Két év Keletázsiában. China és Korea. A szerző kiadása. Nagyvárad, 1911. pp. 463-474.
A „Kaiser Franz Josef I.” hadihajó 1908-ban – a többször elhalasztott terveket végre megvalósítva – a Koreai Császárságba is ellátogatott, amely ekkor már három éve a Japán Birodalom protektorátusa volt. Bozóky doktor Csemulpho kikötőváros utcáira lépve megdöbbent a hófehér ruhákat viselő, méltóságos arckifejezésű koreai férfiak láttán, akikről több fényképet is készített. Koreai látogatásának idején már működött a Csemulpho-Szöul vasútvonal, így a hajóorvos és tiszttársai vonaton utaztak be a fővárosba. Csupán egyetlen napot töltöttek Szöulban, de a rövid idő ellenére sikerült alapos megfigyeléseket tenniük a városban. Látták a régi viszonyok és a legújabb technikai fejlesztések furcsa együttélését, így például a középkori városkapukat és az amerikai beruházással épült első szöuli villamosvonalat. Bozóky doktor megfigyelte, hogy az utaskocsik három külön szakaszra voltak osztva. A kocsik elején és hátulján nyitott részek voltak, hosszában elhelyezett kifelé néző padokkal, amelyre az utasok menet közben is felszállhattak. A kocsik közepén azonban egy zárt fülkeszerű szakasz volt a hölgyek számára, amit kívülről a koreai nemzeti szimbólumnak számító ümjang ellentétpárral díszítették.
Bozóky doktor és tiszttársai felkeresték az 1395-ben épült Kjongbok palotát, amely akkor már évek óta elhagyatott volt. 1895-ben ugyanis a palotában hajtották végre a szöuli japán követ által kezdeményezett merényletet Min királyné ellen, amelyet követően Kodzsong király a cári Oroszország követségére menekült. A koreai uralkodó később sem kívánt visszatérni a Kjongbok palotába, amelyet a magyar hajóorvos már egy letűnt korszak mementójaként szemlélt meg. Bozóky teljes mértékben átérezte a helyszín szomorúságát, különösen Min királyné halálának helyszínét felkeresve. A palota akkori elhagyatottsága és a trónterem előtt növekvő fű pontosan megfigyelhető a hajóorvos koreai fénykép-gyűjteményének egyik legjelentőségteljesebb darabján, amely a trónterem felé haladó elegáns európai urakról készült. Az utólagosan színezett felvétel akár az átmeneti korszak szimbólumának is tekinthető: a Koreai Császárság formálisan még létezik, de az egykori uralkodói palotát már messziről jött látogatók fedezik fel.
A „Kaiser Franz Josef I.” tisztjei az egynapos szöuli látogatás délutánján felkeresték a főváros „bazárját”, ami minden bizonnyal a déli városkapuról elnevezett Namdemun piac lehetett. Bozóky doktor útikönyvében egy olyan fotó szerepel, ami valószínűleg a piacon készülhetett. A felvételen egy lószőrkalapos idősebb és egy fiatal árus látható, valamint bámészkodó járókelők, akik csodálkozva néznek a fényképész felé. 10Bozóky Dezső, Dr.: Két év Keletázsiában. China és Korea. A szerző kiadása. Nagyvárad, 1911. p. 517. Kora este a magyar hajóorvos és tiszttársai visszaindultak Csemulphoba, ahol kilenc órakor már a hadihajó fedélzetén voltak. Bozóky doktor felemás érzelmekkel hagyta maga mögött a Hajnalpír Országának fővárosát, ugyanis pontosan tudta, hogy a régi Szöul napjai meg vannak számlálva. A „Kaiser Franz Josef I.” nem sokkal később tovább indult a félsziget délkeleti részén lévő Puszan kikötőváros felé, ahol akkoriban már kiterjedt japán városrész létezett. A magyar orvost az ottani hangulat már inkább Japánra emlékeztette: a szigetországban megszokott üzleteket, teaházakat, céllövöldéket látott mindenfelé.
Bozóky doktor kelet-ázsiai utazását követően civil orvosként praktizált. Említett kétkötetes könyvének kiadásában fivére, Dr. Bozóky Kálmán jogügyi tanácsos volt segítségére. Az egykori hajóorvos 1912-től a Rimamurányi-Salgótarjáni Acélművek kórházának vezető orvosa lett, majd magánorvosként Nagyváradon telepedett le. A család később Budapestre költözött, édesanyját már Budapesten érte a halál. 11Halálozás. In: Új Nemzedék. 1923. július 15. Egy fennmaradt közjegyzői okirat szerint Bozóky doktor a Fő utca 12. számú házban élt feleségével, Jelentsik Margittal együtt. 12Rónay Károly közjegyző iratai. Budapest Főváros Levéltára. (HU BFL – VII.153.a – 1925 – 0253) Az egykori sorhajóorvos az 1920-as és 1930-as években is aktív írói munkásságot folytatott: kelet-ázsiai tapasztalatairól számos ismeretterjesztő cikket publikált többek között a Földrajzi Közlemények, a Turán, a Képes Vasárnap, valamint a kolozsvári kiadású Ellenzék hasábjain. Számos alkalommal tartott továbbá nagy visszhangot kiváltó előadásokat ázsiai megfigyeléseiről, sőt a magyar rádióban is beszélt helyszíni tapasztalatairól. 13Rádió-Műsor. In: Dunántúl. 1927. április 1.; A halál családi örömünnep… In: Magyarország. 1931. január 10.; Hogyan ünnepük az újévet Japánban? In: 8 Órai Újság. 1939. január 6. A fentiek mellett a Magyar Nippon Társaságban is aktív szerepet töltött be, annak alelnökeként is működött. 14Magyar-japán est. In: Magyar Külpolitika. 1928. 1. szám. p. 14.; József Ferenc királyi herceget választották a Magyar Nippon Társaság elnökévé. In: Magyar Országos Tudósító. 1933. december 20. 1939-ben kelet-ázsiai útjai során vásárolt tárgyait és fényképeit a budapesti Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumnak ajándékozta, azzal a kikötéssel, hogy azok élete végéig lakásában maradjanak. 15Horváth Tibor: Beszámoló a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum 1956-58 évi eredményeiről. In: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei III-IV. Budapest, 1959. p. 283.
Bozóky doktor élete alkonyán még értesülhetett a Koreai-félszigeten kirobbant pusztító testvérharcról, valamint az Észak-Koreába induló magyar orvoscsoportok tevékenységéről is. Nagyon érdekes és ezidáig nyitott kérdés, hogy vajon a távoli országba készülő magyar orvosok közül felkereste-e valaki az egykori sorhajóorvost, hogy kikérje véleményét a koreai tapasztalataival kapcsolatosan? A kérdés megválaszolása mindenképpen további kutatásokat igényel. Bozóky doktor 1957 márciusában hunyt el, földi maradványai a Farkasréti temetőben nyugszanak. 16Tóth Vilmos és Zsigmond János: A Farkasréti temető II. In: Budapesti Negyed. 2003. ősz. p. 315.
Dr. Bozóky Dezső ázsiai útjai
Könyvek
Bozóky Dezső, Dr.: Két év Keletázsiában. China és Korea
A szerző kiadása. Nagyvárad, 1911.
Fodor Gábor, Kardos Tatjána: Látogatás az Oszmán Birodalomban. Dr. Bozóky Dezső fotográfiái (1905-1906)
Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum – MMA Kiadó. Budapest, 2019.
Csoma Mózes, Kardos Tatjána: Látogatás a Hajnalpír Országában. Dr. Bozóky Dezső koreai fotográfiái
Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum − Magyarország Szöuli Nagykövetsége. Budapest, 2020.
Dokumentumtár
Dénes Mirjam – Sebestyén Ágnes Anna: Egy magyar utazó Japán-olvasata a századfordulón: Bozóky Dezső fotográfiái
Baán Kálmán: A bozóki Bozóky család története
In: Magyar Családtörténeti Szemle. 1943. április
Nagy Miklós Mihály: A Távol-Kelet leírója: Bozóky Dezső
Honvédségi Szemle, 2000.01.
Dr. Bozóky Dezső: A busido
Turan 1927.
„Estély” beszámoló
Földrajzi Közlemények 1931. január 9.
Fotóarchívum
Alapvető szakirodalom, források
- Bozóky Dezső, Dr.: Két év Keletázsiában. China és Korea. A szerző kiadása. Nagyvárad, 1911.
- Bozóky Dezső, Dr.: Két év Keletázsiában. Japán. A szerző kiadása. Nagyvárad, 1911.
- Csoma Mózes: An Austro-Hungarian voyage around Korea in 1908. In: Korea Joongang Daily. 2019. október 20. link: https://koreajoongangdaily.joins.com/2019/10/10/columns/An-AustroHungarian-voyage-around-Korea-in-1908/3068889.html?detailWord=
- Csoma Mózes, Kardos Tatjána: Látogatás a Hajnalpír Országában. Dr. Bozóky Dezső koreai fotográfiái. Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum − Magyarország Szöuli Nagykövetsége. Budapest, 2020.
- Csoma Mózes: Korea története – a két koreai állam történelemszemléletének összehasonlításával. Antall József Tudásközpont. Budapest, 2021.
- Fendler Károly: Austro-Hungarian Archival Sources of Korean History (1884-1910) In: Seoul Journal of Korean Studies. 2007. december
- Jaisohn, Philip: My Days in Korea and Other Essays. Yonsei University Press. Seoul, 1999.
- Messzi népek magyar kutatói II. (szerk. Bodrogi Tibor) Gondolat Könyvkiadó. Budapest, 1978.
- Nahm C. Andrew: Korea – Tradition and Transformation. A History of the Korean People. Hollym. New Yersey and Seoul, 1988.
- adt.arcanum.com