Gróf Zichy Jenő
1837. JÚLIUS 5., SÁRSZENTMIHÁLY
1906. DECEMBER 26., MERAN (MERANO)
ÁZSIAI ÚTJAI: 1895, 1896, 1897-1898
POLITIKUS, SZAKÍRÓ, UTAZÓ, AZ MTA TISZTELETBELI TAGJA
Gróf Zichy Jenő
POLITIKUS, SZAKÍRÓ, UTAZÓ, AZ MTA TISZTELETBELI TAGJA
1837. JÚLIUS 5., SÁRSZENTMIHÁLY
1906. DECEMBER 26., MERAN (MERANO)
ÁZSIAI ÚTJAI: 1895, 1896, 1897-1898
Életútja
SZERZŐ: WILHELM GÁBOR – NÉPRAJZI MÚZEUM ÉS PARLAGI GÁSPÁR
A Zichy család főnemesi ágának leszármazottjaként, gróf Zichy Edmund és Odescalchi Paolina hercegnő negyedik gyermekeként született a család Fejér megyei birtokán. Származása és neveltetése is egyértelműen politikai pályára vezette, de édesapja nagy jelentőségű műgyűjteményének örököseként (aki az oroszországi Ferenc József-földet – s benne a róla elnevezett Zichy-földet – felfedező expedíció jelentős mecénása is volt) a kulturális küldetéstudatát is tekinthetjük családi tradíciónak nála.
Politikai pályafutását – a Német Birodalomban végzett jogi tanulmányai után – 1860-ban Fejér megyei főszolgabíróként kezdte meg, de már 1861-ben országgyűlési képviselővé választották. 1865 és 1875 között előbb Deák-párti majd független képviselő, majd rövid szünet után, 1878-tól haláláig folyamatosan aktív országgyűlési politikus volt (előbb a Szabadelvű Párt, azután ismét független, végül a Függetlenségi és 48-as Párt képviselőjeként). 1865-ben Berlinben vette feleségül Hermine von Redern grófnőt, akitől az évek során öt gyermeke született. Ügyvédi oklevelét már a Bihar vármegye Élesd kerületének képviselőként, az 1870-es években elején szerezte meg.
Gróf Zichy Jenő
TOVÁBB
Politikai szereplésénél azonban jóval jelentősebb volt Országos Iparegyesület keretei között végzett munkája, melynek 1881 és 1906 között elnöki tisztét is betöltötte. Ebben a minőségében központi szerepe volt az elsőfokú ipariskolák megszervezésében (86 városban végzett szervezést, és 13.000 forint adománnyal saját vagyonából is támogatta a munkát). Tevékenységének hatására az eleinte rá némi gúnnyal használt „ipargróf” kifejezés mindinkább általános – és elismerést is kifejező – jelzője lett.
Idősebb korában fordult az eredetkutatás felé:1895 és 1898 között három ázsiai expedíciót szervezett a magyarság őshazájának felkutatására. A kétségtelenül értékes néprajzi gyűjtőmunka ellenére az első expedíciók (elsősorban az MTA kihagyása, a tudományos módszertani hiányosságok és következetlenségek, valamint a gróf saját és más főnemesi családokra kiterjesztett – tökéletesen alaptalan – kaukázusi rokonságkutatásának zöngéi miatt) a magyar tudományos közeg éles bírálatát vívták ki. Ennek ellenére Zichy még egy nagyszabású, több kutatói fázisból összeálló, és Oroszországtól a Kaukázuson és Mongólián át Pekingig jutó expedíciót szervezett, amelynek felkészültségét már sokkal kevésbé lehetett kétségbe vonni. A tudomány iránti elkötelezettségét elismerendő 1898-ban a Magyar Földrajzi Társaság, végül 1899. május 5-én az MTA is tiszteletbeli tagjává fogadta.
Expedícióinak anyagait jórészt rögtön a Magyar Nemzeti Múzeum Ethnográfiai Osztályának adományozta; családi gyűjteményéből pedig 1901-ben magánmúzeumot alapított, és 1903-ban – egy párbajra készülve – teljes hagyatékát végrendetileg a Fővárosra hagyományozta.
Életének utolsó évei betegeskedéssel teltek. 1906. december 26-án hunyt el a dél-tiroli Moren(o)ban. Sírja a Fiumei úti temető 28-as sorának díszsorában található (15-ös számmal).
Zichy Jenő ázsiai útjai
Első expedíciója
Kaukázus 1895
Második expedíciója
Kaukázus és a Turáni-alföld 1896
Az előző expedíció folytatásaként Zichyék ezúttal a Kaukázus vonulatának déli oldalát járták be, az ottani völgyek lakói között végeztek anyaggyűjtést. Elsősorban az itt élő népcsoportok életmódját, népszokásait, és tárgyi kultúráját (valamint azoknak vélt magyar párhuzamait) kutatták. Ezután az expedíció továbbindult keletre, és – ami három évtizeddel korábban Vámbéry Árminnak még kalandos, álruhás utazásként sikerült csak – egészen a Turáni-alföldig, Buharáig és Szamarkandig utaztak.
Az első két expedíció legfőbb eredménye – paradox módon – épp az volt, aminek folyománya képen a legtöbb tudományos bírálatot is kapta: sikerült a közbeszéd tárgyává tenni a Kaukázust (elsősorban magyarság vélelmezett őshazáját). Már az első expedíció elindulása előtt intenzív érdeklődés nyilvánult meg, és nagy eredményeket várt a hazai közönség az úttól. Ezt az érdeklődést Zichy folyamatosan hazaküldött beszámolói egyszerre élénkítették és igyekeztek kielégíteni az elvárásokat. Így azonban, a kétségtelenül nagyon jelentős gyűjtőmunka eredményei helyett, a „szenzációkra” került a hangsúly: a gróf prekoncepciójának (miszerint egykor „az egész [magyar] nemzet a Kaukázus vidékén lakott”) és az eredetkutatás gyors megoldásának megerősítése került fókuszba. Ráadásul ezek zömmel – a kor tudományos módszertana szerint is megmosolyogtatóan naiv – szórokonításokon, és felszínes összevetéseken alapultak (pl. ruhák „magyaros” jellege, kortárs kengyelforma hasonlóságai, az „egész nép kinézete, viselkedése, jelleme, lovaglása… a magyarral való rokonságra vall”). Így az első két expedícióról kiadott, meglehetősen nívósan szerkesztett kétkötetes beszámoló, aminek második kötetét, a régészeti ill. néprajzi anyagfeldolgozást Pósta Béla, ill. Jankó János készítette el, – bár kiadványként ma is díszhelyet érdemelhet, – a kor tudósai részéről jellemzően inkább intenzív bírálat tárgya lett. (Herman Ottó pl. egyenesen vitriolos, gyakorlatilag megsemmisítő kritikát közölt róla a Budapesti Szemlében.)
Harmadik expedíciója
Ázsia 1897-1898
A harmadik kutatóút (valójában több, egyéni kutatás összehangolása) megszervezése, a bírálatok ellenére – vagy azok következményeként ,– különösen körültekintően történt. Jankó János 1897 nyarán útra kelt, hogy az orosz múzeumok anyagait tanulmányozza, és ezután különösen az oroszországi halászat és az altáj sámánizmus kutatásával foglalkozott. Posta Béla kicsivel később Varsó, Helsinki, és az orosz területek (Kijev, Kercs, Moszkva, Odessza, Szentpétervár, Kercs) múzeumainak régészeti anyagát tanulmányozta. Pápay József pedig Reguly Antal osztják folklórgyűjteményének lefordításával készült a további kutatásokra. Az expedíció további programját 1898. április 1-én, Tbilisziben tartott találkozójukon egyeztették a tagokkal (a fentieken kívül báró Bánhidy, akinek szerepéről semmi közelebbit nem tudunk, Csiki Ernő zoológus, Roslapil Károly erdész és persze Zichy Jenő), amit május végén Kazanyban, majd később Tobolszkban további egyeztetések követtek. Bár ezek során meglehetősen éles konfliktusok voltak a résztvevők között (mivel Zichy pl. nem támogatta az orosz forrásirodalom beszerzését, eleinte ellenezte a finnugor irányba induló kutatási szálakat, erősen ragaszkodott saját – a többiek szerint tudományosan nem igazán indokolható – útiterveihez, és azok szerint az utazás kényelmes-kellemes oldalaira is a kelleténél nagyobb figyelmet fordított), végül kialakultak a kutatás irányai. így Pápay József a csuvasok és a baskírok között, majd az osztjákoknál végezte – Reguly Antal nyomán – úttörő kutatásait, míg a többiek többek között a Kura folyó vidékén, a Volga-deltában és a Perm vidékén végeztek gyűjtéseket. Innen Jankó János a déli-osztjákok néprajzi kutatására indult, míg a többiek továbbutaztak kelet felé. Minuszinszkből Pósta Béla visszafordult Magyarországra, hogy a régészeti gyűjteményt hazavigye, míg Zichy és Csiki Ulánbátor érintésével Pekingbe mentek, hogy a Batu kán által 1241-ben elrabolt anyagok után kutassanak. Ez a tervük azonban – részben az akkori politikai helyzet , a frissen lezajlott palotaforradalom miatt – meghiúsult, így Sanghajon és Trieszten át 1998 decemberében hazatértek (Pápay még 1899 derekáig folytatta kutatásait).
Összegezve azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy – bár Zichy Jenő tudományos körökben sem volt kevésbé megosztó személyiség, mint a közéletben,– tevékenysége azáltal, hogy
- a mindennapi közbeszéd tárgyává tette a Kaukázust és „a Kelet” más területeit,
- kiterjedt tárgyi gyűjtései (és múzeumi adományozásai),
- valamint különösen a harmadik expedíció során (akár saját meggyőződései ellenére is finanszírozott) társult tudósok kutatásait is finanszírozta
határozottan hozzájárult a századforduló és a XX. század magyar tudományos és múzeumi életének előrehaladásához.
Válogatott dokumentumok
Szakirodalom, források
Zichy Jenő további írásai:
- Zichy, J. (1895) Szerelmes kalandok az őshazában. Budapest
- Zichy, J. (1898) ‘Válasz Herman Ottó úr bírálatára’, Budapesti Szemle, 93, pp. 312–317., 477–478. URL: https://real-j.mtak.hu/2378/1/BudapestiSzemle_1898_093.pdf#page=316
- Zichy, J. (1899a) ‘Zichy Jenő gróf szibériai útjáról’, Erdészeti Lapok, 38(11), pp. 1263–1277. URL: http://erdeszetilapok.oszk.hu/01527/pdf/01527.pdf
- Zichy, J. (1899b) ‘Oroszországi és keletázsiai expeditióm’, Budapesti Szemle, 271, pp. 201–218.
- Zichy, J. (1899c) Zichy Jenő oroszországi és keletázsiai expeditiójának beszámolója. Budapest: Hornyánszky V.
További közlemények az expedíciókról:
- Archaeologiai Értesítő (1897) ‘Gróf Zichy Jenő újabb expeditiója’, 17, pp. 283–284. URL: https://real-j.mtak.hu/304/1/ARCHERT_1897_uf_017.pdf#page=313
- Ethnographia (1899) ‘Néprajzi hírek: A Zichy-expedíció kiállítása a Magyar Nemzeti Múzeumban’, 10, pp. 166–168. URL: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Ethnografia_1899_010/#
- Joó, I. (szerk.) (2000) Zichy-expedíció. Kaukázus, Közép-Ázsia, 1895. Szádeczky-Kardoss Lajos útinaplója. Budapest: Magyar Őstörténeti Kutató és Kiadó
- Pósta, B. (1898) ‘Archaeologiai tanulmányok oroszországi gyűjteményekben’, Archaeologiai Értesítő, 18, pp. 69–74., 246–253., 334–345. URL: https://real-j.mtak.hu/305/1/ARCHERT_1898_uf_018.pdf#page=101
- Szádeczky, L. (1898) ‘A cserkeszekről’, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 15(3), pp. 164–178. URL: https://eda.eme.ro/bitstream/handle/10598/29681/EM_1898_3_TeljesKotet.pdf#page=36
- Zichy, J. et al. (1900–1905) Zichy Jenő harmadik ázsiai utazása. I-VI. kötet. Budapest: Hornyánszky, V. és Leipzig: K.W. Hiersemann
Kritikák, bírálatok:
- Cholnoky, J. (1905) ‘Irodalom’, Földrajzi Közlemények, 33, pp. 207–210.
- Földrajzi Közlemények (1897) ‘Zichy Jenő gróf kaukázusi és közép-ázsiai utazásai’, 25, pp. 229–231.
- Herman, O. (1898) ‘Gróf Zichy Jenő utazása a Kaukazusban’, Budapesti Szemle, 93, pp. 123–140., 449–457. URL: https://real-j.mtak.hu/2378/1/BudapestiSzemle_1898_093.pdf#page=127
- Herman, O. (1900) ‘Gróf Zichy Jenő harmadik ázsiai utazása’, Budapesti Szemle, 24, pp. 176–193. URL https://real-j.mtak.hu/2390/1/BudapestiSzemle_1900_104.pdf#page=180
Rövid híradások (szemle):
- Pesti Hírlap (1898a) ‘Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai útja’, jan. 8., p. 9.
- Pesti Hírlap (1898b) ‘Zichy Jenő gróf ázsiai expediciója’, febr. 5., p. 11.
- Pesti Hírlap (1898c) ‘Gróf Zichy Jenő ujabb expediciója’, márc. 8., p. 7.
- Pesti Hírlap (1998d) ‘Zichy Jenő gróf’, márc. 9., p. 7.
- Pesti Hírlap (1898e) ‘Zichy Jenő gróf ujabb expediciója’, márc. 10., p. 8.
- Pesti Hírlap (1898f) ‘Gróf Zichy Jenő elutazása’, márc. 14., p. 7.
- Pesti Hírlap (1898g) ‘Zichy Jenő gróf Lembergben’, márc. 15., p. 10.
- Pesti Hírlap (1898h) ‘Gróf Zichy Jenő kalandja’, márc. 25., p .7.
- Földrajzi Közlemények (1898) ‘Gróf Zichy Jenő itthon’, 26, pp. 375–376. URL: https://real-j.mtak.hu/10026/1/FoldrajziKozlemenyek_1898.pdf#=page=413
Fontosabb írások az életművéről:
- Bányai, B. & Kovács, E. (szerk.) (2013) A „Zichy-expedíció.” Székesfehérvár: Szent István Király Múzeum
- Csinády, G. (1963) ‘Zichy Jenő oroszországi és kínai expedícióinak története új megvilágításban’, Földrajzi Közlemények, 1963(11), pp. 37–49.
- Erdélyi, I. (2000) ‘Szádeczky-Kardoss Lajos naplója és az első Zichy-expedíció’, Turán, 3, pp. 17–26.
- Horváth, J. (2000) ‘A mecénás gróf, Zichy Jenő’ in Czoma, L. (szerk.) Arisztokrácia, művészetek, mecenatúra: válogatás 4 év konferenciáinak anyagából, 1997-2000. Keszthely: Helikon Kastélymúzeum, pp. 57–66.
- Kránitz, P. P. (2016) Magyarok a Kaukázusban. Budapest: Országos Széchényi Könyvtár – Örmény Kulturális Központ
- Kubassek, J. (1994) Magyar Expedíciók Ázsiában. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, pp. 54–67.
- Maracskó, A. (2014) Hungarian Orientalism and the Zichy expeditions. MA szakdolgozat. CEU, Department of History. URL: http://www.etd.ceu.hu/2014/maracsko_andras.pdf
- Nyest (2011) ‘Madzsar, a főváros (Kaukázusi magyarok 4)’, URL: https://www.nyest.hu/renhirek/madzsar-a-fovaros
- Rénhírek (2010) ‘Zichy Jenő gróf ázsiai expedíciói’, URL: https://renhirek.blogspot.com/2010/06/zichy-jeno-grof-azsiai-expedicioi.html
A fotók forrásai
Digitális képarchívum http://keptar.oszk.hu/
Fortepan közösségi fotóarchívum http://fortepan.hu