Gróf Zichy Jenő
1837. JÚLIUS 5., SÁRSZENTMIHÁLY
1906. DECEMBER 26., MERAN (MERANO) 
ÁZSIAI ÚTJAI: 1895, 1896, 1897-1898
POLITIKUS, SZAKÍRÓ, UTAZÓ, AZ MTA TISZTELETBELI TAGJA
Gróf Zichy Jenő
POLITIKUS, SZAKÍRÓ, UTAZÓ, AZ MTA TISZTELETBELI TAGJA
1837. JÚLIUS 5., SÁRSZENTMIHÁLY
1906. DECEMBER 26., MERAN (MERANO) 
ÁZSIAI ÚTJAI: 1895, 1896, 1897-1898
Életútja
SZERZŐ: WILHELM GÁBOR – NÉPRAJZI MÚZEUM ÉS PARLAGI GÁSPÁR
A Zichy család főnemesi ágának leszármazottjaként, gróf Zichy Edmund és Odescalchi Paolina hercegnő negyedik gyermekeként született a család Fejér megyei birtokán. Származása és neveltetése is egyértelműen politikai pályára vezette, de édesapja nagy jelentőségű műgyűjteményének örököseként (aki az oroszországi Ferenc József-földet – s benne a róla elnevezett Zichy-földet – felfedező expedíció jelentős mecénása is volt) a kulturális küldetéstudatát is tekinthetjük családi tradíciónak nála.
Politikai pályafutását – a Német Birodalomban végzett jogi tanulmányai után – 1860-ban Fejér megyei főszolgabíróként kezdte meg, de már 1861-ben országgyűlési képviselővé választották. 1865 és 1875 között előbb Deák-párti majd független képviselő, majd rövid szünet után, 1878-tól haláláig folyamatosan aktív országgyűlési politikus volt (előbb a Szabadelvű Párt, azután ismét független, végül a Függetlenségi és 48-as Párt képviselőjeként). 1965-ben Berlinben vette feleségül Hermine von Redern grófnőt, akitől az évek során öt gyermeke született. Ügyvédi oklevelét már a Bihar vármegye Élesd kerületének képviselőként, az 1870-es években elején szerezte meg.
Gróf Zichy Jenő
TOVÁBB
Politikai szereplésénél azonban jóval jelentősebb volt Országos Iparegyesület keretei között végzett munkája, melynek 1881 és 1906 között elnöki tisztét is betöltötte. Ebben a minőségében központi szerepe volt az elsőfokú ipariskolák megszervezésében (86 városban végzett szervezést, és 13.000 forint adománnyal saját vagyonából is támogatta a munkát). Tevékenységének hatására az eleinte rá némi gúnnyal használt „ipargróf” kifejezés mindinkább általános – és elismerést is kifejező – jelzője lett.
Idősebb korában fordult az eredetkutatás felé:1895 és 1898 között három ázsiai expedíciót szervezett a magyarság őshazájának felkutatására. A kétségtelenül értékes néprajzi gyűjtőmunka ellenére az első expedíciók (elsősorban az MTA kihagyása, a tudományos módszertani hiányosságok és következetlenségek, valamint a gróf saját és más főnemesi családokra kiterjesztett – tökéletesen alaptalan – kaukázusi rokonságkutatásának zöngéi miatt) a magyar tudományos közeg éles bírálatát vívták ki. Ennek ellenére Zichy még egy nagyszabású, több kutatói fázisból összeálló, és Oroszországtól a Kaukázuson és Mongólián át Pekingig jutó expedíciót szervezett, amelynek felkészültségét már sokkal kevésbé lehetett kétségbe vonni. A tudomány iránti elkötelezettségét elismerendő 1898-ban a Magyar Földrajzi Társaság, végül 1899. május 5-én az MTA is tiszteletbeli tagjává fogadta.
Expedícióinak anyagait jórészt rögtön a Magyar Nemzeti Múzeum Ethnográfiai Osztályának adományozta; családi gyűjteményéből pedig 1901-ben magánmúzeumot alapított, és 1903-ban – egy párbajra készülve – teljes hagyatékát végrendetileg a Fővárosra hagyományozta.
Életének utolsó évei betegeskedéssel teltek. 1906. december 26-án hunyt el a dél-tiroli Moren(o)ban. Sírja a Fiumei úti temető 28-as sorának díszsorában található (15-ös számmal).
Zichy Jenő ázsiai útjai
Első expedíciója
Kaukázus 1895
Második expedíciója
Kaukázus és a Turáni-alföld 1896
Az előző expedíció folytatásaként Zichyék ezúttal a Kaukázus vonulatának déli oldalát járták be, az ottani völgyek lakói között végeztek anyaggyűjtést. Elsősorban az itt élő népcsoportok életmódját, népszokásait, és tárgyi kultúráját (valamint azoknak vélt magyar párhuzamait) kutatták. Ezután az expedíció továbbindult keletre, és – ami három évtizeddel korábban Vámbéry Árminnak még kalandos, álruhás utazásként sikerült csak – egészen a Turáni-alföldig, Buharáig és Szamarkandig utaztak.
Az első két expedíció legfőbb eredménye – paradox módon – épp az volt, aminek folyománya képen a legtöbb tudományos bírálatot is kapta: sikerült a közbeszéd tárgyává tenni a Kaukázust (elsősorban magyarság vélelmezett őshazáját). Már az első expedíció elindulása előtt intenzív érdeklődés nyilvánult meg, és nagy eredményeket várt a hazai közönség az úttól. Ezt az érdeklődést Zichy folyamatosan hazaküldött beszámolói egyszerre élénkítették és igyekeztek kielégíteni az elvárásokat. Így azonban, a kétségtelenül nagyon jelentős gyűjtőmunka eredményei helyett, a „szenzációkra” került a hangsúly: a gróf prekoncepciójának (miszerint egykor „az egész [magyar] nemzet a Kaukázus vidékén lakott”) és az eredetkutatás gyors megoldásának megerősítése került fókuszba. Ráadásul ezek zömmel – a kor tudományos módszertana szerint is megmosolyogtatóan naiv – szórokonításokon, és felszínes összevetéseken alapultak (pl. ruhák „magyaros” jellege, kortárs kengyelforma hasonlóságai, az „egész nép kinézete, viselkedése, jelleme, lovaglása… a magyarral való rokonságra vall”). Így az első két expedícióról kiadott, meglehetősen nívósan szerkesztett kétkötetes beszámoló, aminek második kötetét, a régészeti ill. néprajzi anyagfeldolgozást Pósta Béla, ill. Jankó János készítette el, – bár kiadványként ma is díszhelyet érdemelhet, – a kor tudósai részéről jellemzően inkább intenzív bírálat tárgya lett. (Herman Ottó pl. egyenesen vitriolos, gyakorlatilag megsemmisítő kritikát közölt róla a Budapesti Szemlében.)
Harmadik expedíciója
Ázsia 1897-1898
A harmadik kutatóút (valójában több, egyéni kutatás összehangolása) megszervezése, a bírálatok ellenére – vagy azok következményeként ,– különösen körültekintően történt. Jankó János 1897 nyarán útra kelt, hogy az orosz múzeumok anyagait tanulmányozza, és ezután különösen az oroszországi halászat és az altáj sámánizmus kutatásával foglalkozott. Posta Béla kicsivel később Varsó, Helsinki, és az orosz területek (Kijev, Kercs, Moszkva, Odessza, Szentpétervár, Kercs) múzeumainak régészeti anyagát tanulmányozta. Pápay József pedig Reguly Antal osztják folklórgyűjteményének lefordításával készült a további kutatásokra. Az expedíció további programját 1898. április 1-én, Tbilisziben tartott találkozójukon egyeztették a tagokkal (a fentieken kívül báró Bánhidy, akinek szerepéről semmi közelebbit nem tudunk, Csiki Ernő zoológus, Roslapil Károly erdész és persze Zichy Jenő), amit május végén Kazanyban, majd később Tobolszkban további egyeztetések követtek. Bár ezek során meglehetősen éles konfliktusok voltak a résztvevők között (mivel Zichy pl. nem támogatta az orosz forrásirodalom beszerzését, eleinte ellenezte a finnugor irányba induló kutatási szálakat, erősen ragaszkodott saját – a többiek szerint tudományosan nem igazán indokolható – útiterveihez, és azok szerint az utazás kényelmes-kellemes oldalaira is a kelleténél nagyobb figyelmet fordított), végül kialakultak a kutatás irányai. így Pápay József a csuvasok és a baskírok között, majd az osztjákoknál végzte – Reguly Antal nyomán – úttörő kutatásait, míg a többiek többek között a Kura folyó vidékén, a Volga-deltában és a Perm vidékén végeztek gyűjtéseket. Innen Jankó János a déli-osztjákok néprajzi kutatására indult, míg a többiek továbbutaztak kelet felé. Minuszinszkből Pósta Béla visszafordult Magyarországra, hogy a régészeti gyűjteményt hazavigye, míg Zichy és Csiki Ulánbátor érintésével Pekingbe mentek, hogy a Batu kán által 1241-ben elrabolt anyagok után kutassanak. Eez a tervük azonban – részben az akkori politikai helyzet , a frissen lezajlott palotaforradalom miatt – meghiúsúlt, így Sanghajon és Trieszten át 1998 decemberében hazatértek (Pápay még 1899 derekáig folytatta kutatásait).
Összegezve azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy – bár Zichy Jenő tudományos körökben sem volt kevésbé megosztó személyiség, mint a közéletben,– tevékenysége azáltal, hogy
- a mindennapi közbeszéd tárgyává tette a Kaukázust és „a Kelet” más területeit,
- kiterjedt tárgyi gyűjtései (és múzeumi adományozásai),
- valamint különösen a harmadik expedíció során (akár saját meggyőződései ellenére is finanszírozott) társult tudósok kutatásait is finanszírozta
határozottan hozzájárult a századforduló és a XX. század magyar tudományos és múzeumi életének előrehaladásához.
Könyvek
Zichy Jenő, Jankó János, Pósta Béla: Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai I-II. A magyar faj vándorlása.
Budapest: Ranschburg Gusztáv, 1897.
Zichy Jenő gróf 1895. nyarán és 1896. elején, tehát egymásután kétszer szakférfiak társaságában bejárta a Kaukazust, kiterjesztvén utazását közép-ázsiai Bokharára és Szamarkandra is. A nemes gróf tanulmány tárgyává kívánta tenni a Kaukazus népeit történeti, nyelvi, ethnographiai és anthropologiai tekintetben annak megállapíthatása czéljából, hogy a régi magyar faj művelődési és nyelvi nyomai, maradékai egy áj talán kimutathatók-e szakszerűen, — ha igen, hol, mely népeknél, eredeti vagy megváltozott formában.
A mű tartalma a következő : A magyar faj vándorlása. Kutatásaim vezérelvei s eredményeinek Összefoglalása. Írta Zichy Jenő gróf. Első rész. A néprajzi gyűjtemény leírása. Írta dr. Jankó János. Első szakasz: A Kaukazus népei. Második szakasz: A néprajzi gyűjtemény. Második rész: Az archeológiai gyűjtemény leírása. Írta dr. Posta Béla. Első szakasz: A gyűjtemény osztályozása. Második szakasz: Az archeológiai gyűjtemény. Harmadik: szakasz: A gyűj-temény viszonya a magyarországi leletekhez. Negyedik szakasz: Az ethnograpbiai gyűjtemény archeológiai tanúságai.
(a 2. kötet on-line is elérhető: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_HELYRITK_1897_Zichy_Jeno )
Zichy Jenő: Keleti kutatások a magyarság eredetének felderítése érdekében. Történelmi áttekintés és észleleteim, tapasztalataim különös tekintettel expeditióm eredményeire.
Budapest: Hornyánszky, V. és Leipzig: K.W. Hiersemann, 1905. (Zichy Jenő harmadik ázsiai utazása VI. kötet).
Zichy Jenő gróf nagy jelentőségű expedícziói közül különösen a harmadik volt igen kiváló, amikor oly kiváló erőket tudott megnyerni vállalatának, mint a boldogult Jankó János dr., továbbá Pósta Béla dr., Pápay József és Csiky Ernő dr., akik közül Jankó a néprajzi, Pósta a régészeti, Pápay a nyelvészeti és Csiky a zoologiai meg meteorologiai megfigyeléseket végezte. Roppant dús eredménnyel tértek haza a tudósok, amint azt már az eddig megjelent kötetek is bizonyítják. A most megjelent Vl.-nak nevezett kötet első része mintegy magyarázatul szolgál, hogy milyen nagy eszmék, milyen szép, lényegesen magyar felfedezés-történet lelkesítette a nemes grófot nagy vállalatára. A magyar útazók díszes névsora nagy jelentőségű munkát végzett már eddig is a magyarok őshazájának, őstörténelmének s ezzel együtt mindannak felkutatásában, ami az ős-magyarság történelmével és néprajzával összefüggésben állott. A magyar tudomány legszebb, legspecziálisabb feladata ez, de még, amint Zichy maga mondja, a meg-oldásnak csak a kezdetén vagyunk.
Dokumentumtár
Fotóarchívum

A grúz hadi út a Koulachin híd táján nyáron

A Zichy-expedíczió a Kaukázus éjszaki alján, A Kubán völgyében Fotó Wosinsky Mór DKA-037324

Dagesztáni avar férfi Wosinsky Mór DKA-037982

Georgiai lányok Fotó Wosinsky Mór DKA-037342

Gróf Zichy Jenő ázsiai expedicziójából. Temetéseknél használt palankin

Gróf Zichy Jenő Fotó Erdélyi Mór Mór DKA-070729

Gróf Zichy Jenő síremléke a Kerepesi temetőben Forrás_ Budapest Képarchívum

Gróf Zichy Jenő utazása Rajzoló Háry Gyula Mór DKA-061390

Hegyi zsidónő a Kubán hegységből Fotó Wosinsky Mór DKA-037345

Képek a Kaukázusban Osset nő Fotó Weinwurm Antal DKA-062516

Ucskulán karacsáj aul az Elbrusz alatt Fotó Wosinsky Mór DKA-037344
Alapvető szakirodalom, források
Zichy Jenő további írásai:
- Szerelmes kalandok az őshazában. Budapest, 1895.
- Válasz Herman Ottó úr bírálatára. In: Budapesti Szemle 93 (1898) 312-317., 477-478. oldal oldal (on-line: real-j.mtak.hu/2378/1/BudapestiSzemle_1898_093.pdf#page=316)
- Zichy Jenő gróf szibériai útjáról. In: Erdészeti Lapok 38/11 (1899) 1263-1277. (on-line: http://erdeszetilapok.oszk.hu/01527/pdf/01527.pdf)
- Oroszországi és keletázsiai expeditióm. In: Budapesti Szemle 271 (1899) 201-218. oldal (on-line: Bgy )
- Zichy Jenő oroszországi és keletázsiai expeditiójának beszámolója. Budapest: Hornyánszky V., 1899.
További közlemények az expedíciókról:
- Gróf Zichy Jenő újabb expeditiója. In: Archaeológiai Értesítő 17 (1897) 283-284. oldal (on-line: http://real-j.mtak.hu/304/1/ARCHERT_1897_uf_017.pdf#page=313)
- Szádeczky Lajos: A cserkeszekről. Erdélyi Múzeum-Egyesület 15/3 (1898) 164-178. oldal (on-line: https://eda.eme.ro/bitstream/handle/10598/29681/EM_1898_3_TeljesKotet.pdf#page=36)
- Pósta Béla: Archaeologiai tanulmányok oroszországi gyűjteményekben. Archaeologiai Értesítő18 (1898) 69-74., 246-253., 334-345. oldal (on-line: http://real-j.mtak.hu/305/1/ARCHERT_1898_uf_018.pdf#page=101)
- Néprajzi hírek: A Zichy-expedíció kiállítása a Magyar Nemzeti Múzeumban.In: Ethnographia 10 (1899) 166-168. oldal (on-line: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Ethnografia_1899_010/#)
- Zichy Jenő et al.: Zichy Jenő harmadik ázsiai utazása. I-VI. kötet. Budapest: Hornyánszky, V. és Leipzig: K.W. Hiersemann, 1900-1905.
- Joó István (szerk.): Zichy-expedíció. Kaukázus, Közép-Ázsia, 1895. Szádeczky-Kardoss Lajos útinaplója. Budapest: Magyar Őstörténeti Kutató és Kiadó, 2000.
- Földrajzi Közlemények 1897. 229-230. oldal (on-line: https://core.ac.uk/download/pdf/84812107.pdf#page=239 )
- Földrajzi Közlemények 1905. 207-208. oldal (on-line: http://real-j.mtak.hu/10033/1/FoldrajziKozlemenyek_1905.pdf#page=235 )
Kritikák, bírálatok:
- Herman Ottó: Gróf Zichy Jenő utazása a Kaukazusban. In: Budapesti Szemle 93 (1898) 123-140., 449-457. oldal (on-line: http://real-j.mtak.hu/2378/1/BudapestiSzemle_1898_093.pdf#page=127)
- Herman Ottó: Gróf Zichy Jenő harmadik ázsiai utazása. In: Budapesti Szemle 24 (1900) 176-193. (on-line real-j.mtak.hu/2390/1/BudapestiSzemle_1900_104.pdf#page=180)
Rövid híradások (szemle):
- Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai útja. Pesti Hírlap 1898. jan. 8., 9. oldal
- Zichy Jenő gróf ázsiai expediciója. Pesti Hírlap, 1898. febr. 5., 11. oldal
- Gróf Zichy Jenő ujabb expediciója. Pesti Hírlap, 1898. márc. 8., 7.oldal
- Zichy Jenő gróf. Pesti Hírlap, 1998. márc. 9., 7. oldal
- Zichy Jenő gróf ujabb expediciója. Pesti Hírlap, 1898. márc. 10., 8. oldal
- Gróf Zichy Jenő elutazása. Pesti Hírlap, 1898. márc. 14., 7. oldal
- Zichy Jenő gróf Lembergben. Pesti Hírlap, 1898. márc. 15., 10. oldal
- Gróf Zichy Jenő kalandja. Pesti Hírlap, 1898. márc. 25., 7. oldal
- Gróf Zichy Jenő itthon. In: Földrajzi Közlemények 26 (1898) 375–376. (on-line: real-j.mtak.hu/10026/1/FoldrajziKozlemenyek_1898.pdf#=page=413)
Fontosabb írások az életművéről:
- Csinády Gerő: Zichy Jenő oroszországi és kínai expedícióinak története új megvilágításban. In: Földrajzi Közlemények (1963/11) 37-49. oldal
- Kubassek János: Magyar Expedíciók Ázsiában. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994. 54-67. oldal.
- Erdélyi István: Szádeczky-Kardoss Lajos naplója és az első Zichy-expedíció. In: Turán 3 (2000) 17-26. oldal
- Horváth Júlia: A mecénás gróf, Zichy Jenő. In: Czoma László (szerk.): Arisztokrácia, művészetek, mecenatúra: válogatás 4 év konferenciáinak anyagából, 1997-2000. Keszthely: Helikon Kastélymúzeum, 2000, 57-66. oldal
- Zichy Jenő gróf ázsiai expedíciói (on-line: http://renhirek.blogspot.com/2010/06/zichy-jeno-grof-azsiai-expedicioi.html)
- Madzsar, a főváros /Kaukázusi magyarok 4./ (on-line: https://www.nyest.hu/renhirek/madzsar-a-fovaros )
- Bányai Balázs, Kovács Eleonóra (szerk.): A „Zichy-expedíció” .Székesfehérvár: Szent István Király Múzeum, 2013.
- Maracskó, András: Hungarian Orientalism and the Zichy expeditions (MA szakdolgozat – CEU, Department of History, on-line: http://www.etd.ceu.hu/2014/maracsko_andras.pdf )
- Kránitz Péter Pál: Magyarok a Kaukázusban. Budapest: Országos Széchényi Könyvtár – Örmény Kulturális Központ, 2016. (on-line: https://kisebbsegkutato.tk.hu/uploads/files/olvasoszoba/ormeny/Kaukazus2017_01_16_resz.pdf)
A fotók forrásai
Digitális képarchívum http://keptar.oszk.hu/
Fortepan közösségi fotóarchívum http://fortepan.hu