Orient » Életutak » Gróf Zichy Jenő

Gróf Zichy Jenő

1837. JÚLIUS 5., SÁRSZENTMIHÁLY
1906. DECEMBER 26., MERAN (MERANO) Jeruzsálemi kereszt

ÁZSIAI ÚTJAI: 1895, 1896, 1897-1898

POLITIKUS, SZAKÍRÓ, UTAZÓ, AZ MTA TISZTELETBELI TAGJA

Orient » Életutak » Gróf Zichy Jenő

Gróf Zichy Jenő

POLITIKUS, SZAKÍRÓ, UTAZÓ, AZ MTA TISZTELETBELI TAGJA

1837. JÚLIUS 5., SÁRSZENTMIHÁLY
1906. DECEMBER 26., MERAN (MERANO) Jeruzsálemi kereszt

ÁZSIAI ÚTJAI: 1895, 1896, 1897-1898

Életútja

SZERZŐ: WILHELM GÁBOR – NÉPRAJZI MÚZEUM ÉS PARLAGI GÁSPÁR

A Zichy család főnemesi ágának leszármazottjaként, gróf Zichy Edmund és Odescalchi Paolina hercegnő negyedik gyermekeként született a család Fejér megyei birtokán. Származása és neveltetése is egyértelműen politikai pályára vezette, de édesapja nagy jelentőségű műgyűjteményének örököseként (aki az oroszországi Ferenc József-földet – s benne a róla elnevezett Zichy-földet – felfedező expedíció jelentős mecénása is volt) a kulturális küldetéstudatát is tekinthetjük családi tradíciónak nála.

Politikai pályafutását – a Német Birodalomban végzett jogi tanulmányai után – 1860-ban Fejér megyei főszolgabíróként kezdte meg, de már 1861-ben országgyűlési képviselővé választották. 1865 és 1875 között előbb Deák-párti majd független képviselő, majd rövid szünet után, 1878-tól haláláig folyamatosan aktív országgyűlési politikus volt (előbb a Szabadelvű Párt, azután ismét független, végül a Függetlenségi és 48-as Párt képviselőjeként). 1865-ben Berlinben vette feleségül Hermine von Redern grófnőt, akitől az évek során öt gyermeke született. Ügyvédi oklevelét már a Bihar vármegye Élesd kerületének képviselőként, az 1870-es években elején szerezte meg.

Gróf Zichy Jenő

Gróf Zichy Jenő

TOVÁBB

 

Politikai szereplésénél azonban jóval jelentősebb volt Országos Iparegyesület keretei között végzett munkája, melynek 1881 és 1906 között elnöki tisztét is betöltötte. Ebben a minőségében központi szerepe volt az elsőfokú ipariskolák megszervezésében (86 városban végzett szervezést, és 13.000 forint adománnyal saját vagyonából is támogatta a munkát). Tevékenységének hatására az eleinte rá némi gúnnyal használt „ipargróf” kifejezés mindinkább általános – és elismerést is kifejező – jelzője lett.

Idősebb korában fordult az eredetkutatás felé:1895 és 1898 között három ázsiai expedíciót szervezett a magyarság őshazájának felkutatására. A kétségtelenül értékes néprajzi gyűjtőmunka ellenére az első expedíciók (elsősorban az MTA kihagyása, a tudományos módszertani hiányosságok és következetlenségek, valamint a gróf saját és más főnemesi családokra kiterjesztett – tökéletesen alaptalan – kaukázusi rokonságkutatásának zöngéi miatt) a magyar tudományos közeg éles bírálatát vívták ki. Ennek ellenére Zichy még egy nagyszabású, több kutatói fázisból összeálló, és Oroszországtól a Kaukázuson és Mongólián át Pekingig jutó expedíciót szervezett, amelynek felkészültségét már sokkal kevésbé lehetett kétségbe vonni. A tudomány iránti elkötelezettségét elismerendő 1898-ban a Magyar Földrajzi Társaság, végül 1899. május 5-én az MTA is tiszteletbeli tagjává fogadta.

Expedícióinak anyagait jórészt rögtön a Magyar Nemzeti Múzeum Ethnográfiai Osztályának adományozta; családi gyűjteményéből pedig 1901-ben magánmúzeumot alapított, és 1903-ban – egy párbajra készülve – teljes hagyatékát végrendetileg a Fővárosra hagyományozta.

Életének utolsó évei betegeskedéssel teltek. 1906. december 26-án hunyt el a dél-tiroli Moren(o)ban. Sírja a Fiumei úti temető 28-as sorának díszsorában található (15-ös számmal).

Zichy Jenő ázsiai útjai

Zichy Jenő ázsiai útjai 1

Első expedíciója

Kaukázus 1895

Zichy komoly energiát fektetett az út megszervezésébe, és terveihez sikerült megnyernie Szádeczky-Kardos Gyula történészt, Wosinsky Mór apát-plébános régészt, Bálint Gábor nyelvészt (gróf Széchenyi Béla indiai expedíciójának tagját), Cselingarjan Jakab örmény írót és tolmácsot, és Roslapil Károly erdészt. Az expedíció tagjai a kiváló alpinista és Kaukázus-kutató, Déchy Mór odesszai otthonából indultak el a kutatási terepre. Elsősorban a Nyugat Kaukázus vülgyeinek népei körében végeztek néprajzi és nyelvészeti gyűjtéseket. Először a Kubán völgyében, a kabardoknál gyűjtöttek, majd Cserkeszföldet bejárva sikeresen azonosították az – akkoriban magyar vonatkozásúnak vélt – Madzsar városát, ahol (bár a várt hivatalos engedélyek hiányában ezt csak magánterületen tehették meg) kutatóárkokkal is megszondázták a terepet. (Az várt eredmény azonban elmaradt: csupán az Aranyhordához köthető városfal zománcos tégláit találták meg.) A Kuma völgyéből visszafordulva jelentős gyűjtéseket végeztek oszétiában, majd a Grúz Hadiutat követve a gróf vélt grúziai hercegi rokonságát, a Cicisvili családot (oroszosan: Cicianov, amit ő Zichianoff formában írt át) keresték fel.

Második expedíciója

Kaukázus és a Turáni-alföld 1896

Az előző expedíció folytatásaként Zichyék ezúttal a Kaukázus vonulatának déli oldalát járták be, az ottani völgyek lakói között végeztek anyaggyűjtést. Elsősorban az itt élő népcsoportok életmódját, népszokásait, és tárgyi kultúráját (valamint azoknak vélt magyar párhuzamait) kutatták. Ezután az expedíció továbbindult keletre, és – ami három évtizeddel korábban Vámbéry Árminnak még kalandos, álruhás utazásként sikerült csak – egészen a Turáni-alföldig, Buharáig és Szamarkandig utaztak.

Az első két expedíció legfőbb eredménye – paradox módon – épp az volt, aminek folyománya képen a legtöbb tudományos bírálatot is kapta: sikerült a közbeszéd tárgyává tenni a Kaukázust (elsősorban magyarság vélelmezett őshazáját). Már az első expedíció elindulása előtt intenzív érdeklődés nyilvánult meg, és nagy eredményeket várt a hazai közönség az úttól. Ezt az érdeklődést Zichy folyamatosan hazaküldött beszámolói egyszerre élénkítették és igyekeztek kielégíteni az elvárásokat. Így azonban, a kétségtelenül nagyon jelentős gyűjtőmunka eredményei helyett, a „szenzációkra” került a hangsúly: a gróf prekoncepciójának (miszerint egykor „az egész [magyar] nemzet a Kaukázus vidékén lakott”) és az eredetkutatás gyors megoldásának megerősítése került fókuszba. Ráadásul ezek zömmel – a kor tudományos módszertana szerint is megmosolyogtatóan naiv – szórokonításokon, és felszínes összevetéseken alapultak (pl. ruhák „magyaros” jellege, kortárs kengyelforma hasonlóságai, az „egész nép kinézete, viselkedése, jelleme, lovaglása… a magyarral való rokonságra vall”). Így az első két expedícióról kiadott, meglehetősen nívósan szerkesztett kétkötetes beszámoló, aminek második kötetét, a régészeti ill. néprajzi anyagfeldolgozást Pósta Béla, ill. Jankó János készítette el, – bár kiadványként ma is díszhelyet érdemelhet, – a kor tudósai részéről jellemzően inkább intenzív bírálat tárgya lett. (Herman Ottó pl. egyenesen vitriolos, gyakorlatilag megsemmisítő kritikát közölt róla a Budapesti Szemlében.)

Zichy Jenő ázsiai útjai 2

Harmadik expedíciója

Ázsia 1897-1898

A harmadik kutatóút (valójában több, egyéni kutatás összehangolása) megszervezése, a bírálatok ellenére – vagy azok következményeként ,– különösen körültekintően történt. Jankó János 1897 nyarán útra kelt, hogy az orosz múzeumok anyagait tanulmányozza, és ezután különösen az oroszországi halászat és az altáj sámánizmus kutatásával foglalkozott. Posta Béla kicsivel később Varsó, Helsinki, és az orosz területek (Kijev, Kercs, Moszkva, Odessza, Szentpétervár, Kercs) múzeumainak régészeti anyagát tanulmányozta. Pápay József pedig Reguly Antal osztják folklórgyűjteményének lefordításával készült a további kutatásokra. Az expedíció további programját 1898. április 1-én, Tbilisziben tartott találkozójukon egyeztették a tagokkal (a fentieken kívül báró Bánhidy, akinek szerepéről semmi közelebbit nem tudunk, Csiki Ernő zoológus, Roslapil Károly erdész és persze Zichy Jenő), amit május végén Kazanyban, majd később Tobolszkban további egyeztetések követtek. Bár ezek során meglehetősen éles konfliktusok voltak a résztvevők között (mivel Zichy pl. nem támogatta az orosz forrásirodalom beszerzését, eleinte ellenezte a finnugor irányba induló kutatási szálakat, erősen ragaszkodott saját – a többiek szerint tudományosan nem igazán indokolható – útiterveihez, és azok szerint az utazás kényelmes-kellemes oldalaira is a kelleténél nagyobb figyelmet fordított), végül kialakultak a kutatás irányai. így Pápay József a csuvasok és a baskírok között, majd az osztjákoknál végezte – Reguly Antal nyomán – úttörő kutatásait, míg a többiek többek között a Kura folyó vidékén, a Volga-deltában és a Perm vidékén végeztek gyűjtéseket. Innen Jankó János a déli-osztjákok néprajzi kutatására indult, míg a többiek továbbutaztak kelet felé. Minuszinszkből Pósta Béla visszafordult Magyarországra, hogy a régészeti gyűjteményt hazavigye, míg Zichy és Csiki Ulánbátor érintésével Pekingbe mentek, hogy a Batu kán által 1241-ben elrabolt anyagok után kutassanak. Ez a tervük azonban – részben az akkori politikai helyzet , a frissen lezajlott palotaforradalom miatt – meghiúsult, így Sanghajon és Trieszten át 1998 decemberében hazatértek (Pápay még 1899 derekáig folytatta kutatásait).

Összegezve azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy – bár Zichy Jenő tudományos körökben sem volt kevésbé megosztó személyiség, mint a közéletben,– tevékenysége azáltal, hogy

  • a mindennapi közbeszéd tárgyává tette a Kaukázust és „a Kelet” más területeit,
  • kiterjedt tárgyi gyűjtései (és múzeumi adományozásai),
  • valamint különösen a harmadik expedíció során (akár saját meggyőződései ellenére is finanszírozott) társult tudósok kutatásait is finanszírozta

határozottan hozzájárult a századforduló és a XX. század magyar tudományos és múzeumi életének előrehaladásához.

Szakirodalom, források

Zichy Jenő további írásai:

  • Zichy, J. (1895) Szerelmes kalandok az őshazában. Budapest
  • Zichy, J. (1898) ‘Válasz Herman Ottó úr bírálatára’, Budapesti Szemle, 93, pp. 312–317., 477–478. URL: https://real-j.mtak.hu/2378/1/BudapestiSzemle_1898_093.pdf#page=316
  • Zichy, J. (1899a) ‘Zichy Jenő gróf szibériai útjáról’, Erdészeti Lapok, 38(11), pp. 1263–1277. URL: http://erdeszetilapok.oszk.hu/01527/pdf/01527.pdf
  • Zichy, J. (1899b) ‘Oroszországi és keletázsiai expeditióm’, Budapesti Szemle, 271, pp. 201–218.
  • Zichy, J. (1899c) Zichy Jenő oroszországi és keletázsiai expeditiójának beszámolója. Budapest: Hornyánszky V.

További közlemények az expedíciókról:

Kritikák, bírálatok:

Rövid híradások (szemle):

  • Pesti Hírlap (1898a) ‘Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai útja’, jan. 8., p. 9.
  • Pesti Hírlap (1898b) ‘Zichy Jenő gróf ázsiai expediciója’, febr. 5., p. 11.
  • Pesti Hírlap (1898c) ‘Gróf Zichy Jenő ujabb expediciója’, márc. 8., p. 7.
  • Pesti Hírlap (1998d) ‘Zichy Jenő gróf’, márc. 9., p. 7.
  • Pesti Hírlap (1898e) ‘Zichy Jenő gróf ujabb expediciója’, márc. 10., p. 8.
  • Pesti Hírlap (1898f) ‘Gróf Zichy Jenő elutazása’, márc. 14., p. 7.
  • Pesti Hírlap (1898g) ‘Zichy Jenő gróf Lembergben’, márc. 15., p. 10.
  • Pesti Hírlap (1898h) ‘Gróf Zichy Jenő kalandja’, márc. 25., p .7.
  • Földrajzi Közlemények (1898) ‘Gróf Zichy Jenő itthon’, 26, pp. 375–376. URL: https://real-j.mtak.hu/10026/1/FoldrajziKozlemenyek_1898.pdf#=page=413

Fontosabb írások az életművéről:

  • Bányai, B. & Kovács, E. (szerk.) (2013) A „Zichy-expedíció.” Székesfehérvár: Szent István Király Múzeum
  • Csinády, G. (1963) ‘Zichy Jenő oroszországi és kínai expedícióinak története új megvilágításban’, Földrajzi Közlemények, 1963(11), pp. 37–49.
  • Erdélyi, I. (2000) ‘Szádeczky-Kardoss Lajos naplója és az első Zichy-expedíció’, Turán, 3, pp. 17–26.
  • Horváth, J. (2000) ‘A mecénás gróf, Zichy Jenő’ in Czoma, L. (szerk.) Arisztokrácia, művészetek, mecenatúra: válogatás 4 év konferenciáinak anyagából, 1997-2000. Keszthely: Helikon Kastélymúzeum, pp. 57–66.
  • Kránitz, P. P. (2016) Magyarok a Kaukázusban. Budapest: Országos Széchényi Könyvtár – Örmény Kulturális Központ
  • Kubassek, J. (1994) Magyar Expedíciók Ázsiában. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, pp. 54–67.
  • Maracskó, A. (2014) Hungarian Orientalism and the Zichy expeditions. MA szakdolgozat. CEU, Department of History. URL: http://www.etd.ceu.hu/2014/maracsko_andras.pdf
  • Nyest (2011) ‘Madzsar, a főváros (Kaukázusi magyarok 4)’, URL: https://www.nyest.hu/renhirek/madzsar-a-fovaros
  • Rénhírek (2010) ‘Zichy Jenő gróf ázsiai expedíciói’, URL: https://renhirek.blogspot.com/2010/06/zichy-jeno-grof-azsiai-expedicioi.html
A fotók forrásai

Digitális képarchívum http://keptar.oszk.hu/

Fortepan közösségi fotóarchívum http://fortepan.hu