1908-ban a Mérnök és Építész Egylet Hollán-díját és Czigler plakettjét nyerte el, majd a bécsi építészeti világkongresszus elnökének választották. ¹Szentmiklóssy 1930, 745. Ugyanebben ez évben, mint műszaki főtanácsos a Kultuszminisztérium építési osztályának vezetője lett, 1922 és 1934 között pedig kultuszminisztérium művészeti osztályának államtitkára volt. ²Kenyeres 1967.

1916-ban IV. Károly király koronázásának művészi munkáiért felelt, mint a művészeti bizottság előadója. A Margitsziget rendezési pályázatán I. díjat nyert pályaterve, az 1903. évi monzai kiállításon Milánó város ezüstérmét nyerte el. Olyan tervpályázatok elbírálásában vett részt, mint az Erzsébet királyné számára kiírt szoborpályázat, a kassai Rákóczi-epitáfium, a miskolci vagy a székesfehérvári városszabályozási pályázatok.

Nevéhez fűződik a héjjasfalvi honvédemlék és a Buday László utca (egykor Tudor utca) 5/a szám alatti Kertész Árpádné számára épült villa is. 1903-ban épült a kaposvári városháza, amelyet Kopeczek Györggyel közösen tervezett. Sváb Gyulával közös tervei alapján épült 1923-ban a gödöllői premontrei gimnázium, a mai Szent István Egyetem főépülete. A Svábbal való együttműködés után Weichinger Károllyal dolgozott együtt: első díjjal jutalmazták közös tervüket a budapesti Városközpont (Fórum) pályázatán, és közös alkotásuk a lőrinci erőmű lakótelepének rendezési terve és középületei.

1931-ben Kertész Károly Róbert tervei szerint épült meg a Napraforgó utcai lakótelep 9. szám alatti háza, a Kozma Lajos által tervezett 6. és 8. szám alatti ikerházzal szemben.

Kertész számos szakmai szervezet tagja volt: Műemlékek Országos Bizottságának elnökhelyettese, a Mérnök- és Építész Egylet alelnöke, az Országos Képzőművészeti Tanács elnöke, valamint a Turáni Társaság művészeti szakosztályának előadója. 1934-ben mint államtitkár vonult nyugalomba, munkásságát Corvin-koszorúval jutalmazták. A sportban és sportirodalomban is fontos szerepet töltött be: 1927-ben a Nemzeti Hajós Egyletnek elnöke volt.

Magán gyűjteményéből kb. egy tucatnyi építészeti témájú könyv és makett gazdagítja a Hopp Ferenc Ázsiai Múzeum gyűjteményét, amelyek 1958-ban fia révén kerültek a múzeumba.

KERTÉSZ K. RÓBERT ÁZSIÁBAN

Tanulmányútjai során bejárta Európát, Amerikát és a Távol-Keletet, 1904-ben a Vallás- és Közoktatásügyi, valamint a Kereskedelmi Minisztérium támogatásával Kelet-Ázsiában építészeti tanulmányutat tett, amely Képek Ázsia Keletéről – Pillanatfelvételek egy világkörüli sétáról címmel jelent meg 1906-ban. Az ázsiai élményeken kívül történelmi adalékokkal is szolgált, megírta például Tientsin felosztásának történetét, valamint a majd 1 km2 kiterjedésű osztrák-magyar területet is megemlítette. A kínai építészetet pedig így jellemezte: „Szembeszökő az a tökély és készség, melyet eme kínai építészetben oly ritkán egymagában alkalmazott kőanyag megdolgozása itt mutat. Különösen a domborművek leheletszerű árnyékhatásra számított finomsága megragadó. Másrészt a négy kapu, teljesen hű másolatai a faszerkezettel bíró hasonló kapuknak, azt mutatja, hogy a kőnek megfelelő szerkezet.”

Távol-keleti útjáról hazatérve 1904-ben kiállítást szervezett további hat magyar világjáró bevonásával a Nemzeti Múzeumban, köztük volt Komor Siegfried és Kuhn Artúr műtárgykereskedők is. ³Keletiázsiai kiállítás 1904, 1421.

SRÍ LANKA ÉS INDIA KERTÉSZ KÁROLY RÓBERT SZEMÉVEL

Az építész és felesége 1903 karácsonyán indult Budapestről, és hajón tették meg az út nagy részét. Első ázsiai állomásuk Colombo városa volt az akkori Ceylon szigetén. A leírásokból nem derül ki, hogy itt mennyit időztek pontosan, de Colombón kívül Kandyba is ellátogattak, ahol a Queens Hotelben szálltak meg. Kertészt elsősorban a szingaléz építészet érdekelte: Anuradhapura romjairól számos felmérési rajzot készített a dagobákról és az azokhoz tartozó oltárokról és palotákról.

Elhagyva Ceylont, a colombói kikötőből indulva Indiában az egykori Tuticorin (ma Thootukudi) tamilföldi városban kötöttek ki, ahonnan egy rövid dél-indiai körutat tettek Madura, Trichinopoly és Tanjore látogatásával. Ezután Bombaybe utaztak, ahonnan a gudzsaráti Ahmedabadba és a radzsasztáni Dzsaipurba látogattak. Innen Delhibe, majd Gwaliorba, Varanasziba, Kalkuttába és Dardzsilingbe is ellátogattak, ahol felkeresték Körösi Csoma Sándor sírját is. Az itt 1904 júniusában megfogalmazott gondolatait „Dardzsilingi levél” címmel, a Vasárnapi Újság adta közre: „A magyar ember első útja Darzsilingben a kegyelet útja, mely Körösi Csorna Sándor sírjához vezet. […] Áhítat fogja el az embert ebben a templomi magasztos csendben és elbűvölve a látományszerű képtől, csak nézzük szótlanul, míg az lassan, szinte észrevétlenül ismét eltűnik szemeink elől.” ⁴Kertész 1904.

A világkörüli útról hazatérve a szingaléz építészet szakszerű bemutatásán dolgozott az építész, az összegyűjtött forrásokból és felmérési rajzok segítségével megírta a Ceylon építészete című tanulmányt, amelyet 1906. március 20-án adott elő a Magyar Mérnök- és Építész Egylet mű- és középítési szakosztályának ülésén. A korabeli szakirodalom külföldi publikációi sem kerülték el figyelmét, William Knighton, Henry W. Cave és Alastair Mackenzie Ferguson tanulmányaira többször is hivatkozott a dagobák leírásánál. Kertész K. Róbert tanulmánya Xantus János 1877-ben „Néhány hét Ceylon szigetén” címmel a Budapesti Szemlében több részletben közre adott feljegyzését is alapul vehette, a többször idézett szingaléz őseposz, a Mahavamsza Xantusnál is többször előkerül. Mindkét szerző az elsőként George Turnour által angolra fordított 1837-ben Londonban kiadott szöveget használhatta fel.

Kertész Károly Róbert az egyes épületekkel kapcsolatos észrevételei előtt a ceyloni buddhista építészet két épülettípusát írja le a következő módon: „A dagoba és sztúpa alapalakja a félgömb, mely néha hengeres alépítményen, esetleg még teraszokon is áll. A félgömb tömör építmény, mely a vízből felszálló légbuborék alakjára emlékeztet melyhez a „nagy felvilágosított” leggyakrabban hasonlította a mulandó emberi életet„.

Anuradhapura romjainál a Buddha jobb állkapcsát őrző Tuparamaya dagoba teraszain koncentrikusan négy sorban elhelyezett oszlopokkal kapcsolatban William Knighton és Alastair Mackenzie Ferguson feltételezéseit cáfolva Kertész szerint az oszlopok elhelyezéséből és a méretüknek csökkenéséből arra lehet következtetni, hogy szilárd fa tetőzetet és cseréptetőt hordott.

A ruanwelli dagoba közelében fekvő palota romjaival kapcsolatban az oszlopcsarnokhoz vezető lépcső előtt fekvő félkör alakú ún. „holdkő” keltette fel figyelmét, amelyet a székely lakóházak előlépcsője előtti félkör alakú fellépőként használt malomkövekhez hasonlította. A kolostorok kerítésénél a faragott sztélék életfamotívumát a székely kapuk zábéfájához érezte hasonlónak.

Gondolatainak zárásként a szingaléz építészetben tapasztalt jelenségeket a hazai építészeti törekvésekkel kötötte össze: „Röviden, iparkodjunk megismerni az őseredetet, a fejlődés minden stádiumát, a vele járó külső körülményekkel együtt, mert így és csak így, beható művészettörténeti tanulmányok útján biztosíthatjuk magunknak azt a tudást, mely kell, hogy párosuljon a nemzeti művészi inspirációval, invencióval, ha valóban el akarjuk érni a kitűzött fennkölt célt vagy legalább annak megközelítését, a magyar nemzeti építészeti stílus kialakulását„.

Kertész K. Róbert 1907-ben nyomtatásban is megjelent Ceylon építészete című munkáját Hollán-díjjal jutalmazta a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet. Az egylet közleményében megjelent tanulmány a Hopp Ferenc Ázsiai Múzeumban is megtalálható, a szerző dedikálta Hopp Ferencnek 1908. március 21-én őszinte tisztelete jeléül. Kertész később ismereteit a Kelet-Ázsia építőművészete című tárgykör magántanáraként a Magyar Királyi József Nádor Műegyetemen is kamatoztatta, 1918-ban habilitált kelet-ázsiai építőművészet tárgykörből.

Ázsiához fűződő kapcsolatáról így írt könyvében: „A szülő anyaföldrész, Ázsia vissza-visszasírja magának gyermekeit. Él a vonzódás, a lelkek mélyén a Kelet felé. Úgy gondolunk reá, mint a gyermekkori szép tündérmesékre.”