Orient » Életutak » Kuhn Arthur

Kuhn Arthur

(japánul: ア ー サ ー ・ク ー ン, magyar sajtóban néha Kun vagy Kún Artúr)

Születési és halálának pontos dátuma nem ismert

1850., Budapest?
1943-44., Budapest? Jeruzsálemi kereszt

MŰKERESKEDŐ, CÉGTULAJDONOS

Orient » Életutak » Kuhn Arthur

Kuhn Arthur

(japánul: ア ー サ ー ・ク ー ン, magyar sajtóban néha Kun vagy Kún Artúr)

MŰKERESKEDŐ, CÉGTULAJDONOS

Születési és halálának pontos dátuma nem ismert

1850., Budapest?
1943-44., Budapest? Jeruzsálemi kereszt

Életútja

SZERZŐ: KISS SÁNDOR KERESKEDELMI DIPLOMATA, JAPÁN-KUTATÓ

Édesapja Kohn Jakab, a Pannónia gőzmalom előkelő hivatalnoka, aki 1890 előtt meghalt. Kohanita családba született. Özvegy édesanyja már a Kuhn nevet használta, aki haláláig Budapesten élt. Arthur született nyelvtehetség volt, könnyen kapcsolatteremtő. 1891-ben nősült meg, felesége Komor Regina, aki időnként Kuhnné (Kunné) Komor Viktória aláírással tárcákat és leveleket írt a Pesti Hírlapnak.
Kuhn Arthur 1870 körül érkezett Jokohamába, Kuhn Moritz Montague által 1869-ben alapított Kuhn & Co., Kína és Japán export/import cég alkalmazottja lett. Moritz és Arthur rokonságban álltak. Moritz első vagy másodfokú nagybátya lehetett Arthurnak. Üzletkötő és műkincsbeszerző feladatokkal gyakran utazott Hongkongba és Sanghajba. Az első curio boltjukat 1874-ben nyitották meg, mely rövid idő alatt keresett műkincsforrás lett. Forgalmuk és ismertségük gyorsan nőtt.
Kuhn Arthur
TOVÁBB

 

Arthur vállalta, hogy egyedi régiség különlegességet tartalmazó kollekciójukat kiviszi az 1883-84-es kalkuttai nemzetközi kiállításra, amelyen Japán a meghívás ellenére sem vett részt. Jellemzően kisméretű standot bérelt, közvetlenül a szingapúri kiállítók részére kijelölt összekötő folyosó mellett. Szerencséjére kevés szingapúri cég jelent meg kiállítóként, s ezt a lehetőséget azonnal felismerve, Arthur felajánlotta, hogy megrendezi a szingapúri cégek kiállítását, de a térközöket megtölti japán műkincsekkel. A „Starits and Japan” lett a kiállítás “meg kell nézni” szenzációja. Itt és ekkor mutatják be a fővédnök Connaught hercegnek, aki feleségével együtt többször is megtekinti a felvonultatott japán műkincs remekeket. Connaught herceg elismerésül a Kuhn & Co., céget udvari szállítói közé fogadja. Az indiai és külföldi sajtó a japán műremekek legcsodálatosabb példányainak kiállításáról beszélt, mely valaha elhagyta a szigetországot. Rendezése óriási sikert aratott. A Messrs. Kuhn & Co., kollekcióját a zsűri 12 arany-, 5 ezüst-, 4 bronzéremmel díjazta. A kiadott aranyérmek több min 10%-át ők kapták meg. Mindez Kuhn Arthurnak köszönhető, Moritz Jokohamában maradt és vitte az üzletet.
A curio értékesítés nagyban elindult, legtöbb vevőjük angol volt. Tudta, hogy nem szabad elengedni ezt az értékesítési lehetőséget, ezért Arthur rögtön megalapította a Kuhn & Co., kalkuttai lerakatát. A kalkuttai kiállítási siker és azt követő indiai értékesítés lehetővé tette a jokohamai üzlet komoly fejlesztését, valamint két évre rá a hongkongi bolt megnyitását is. Moritz nemsokára úgy dönt, hogy Arthurra bízza a hongkongi curio üzlet vezetését is. Így indult el a magyarok első ázsiai nemzetközi üzletlánca.

A megnövekedett forgalomhoz további munkatársakra volt szükség. Moritz távolabbi családtagjaiban bízik igazán, ezért meghívására 1887-ben megérkezett Japánba a kelet-ázsiai lehetőségek iránt érdeklődő Komor Szigfrid, akit rövidesen Arthur mellé átirányít Hongkongba. A két rokon itt találkozik újra, de talán lehet, hogy először. Egymást tökéletesen megértették, és egy életre szóló barátság alakult ki köztük. A curio piacon az angol vevőkért kialakult verseny Londonba szólítja őket, ezért Moritz az új hongkongi boltot bezárja. Arthur 1888-tól a londoni fiókban működik, ahonnan hazajárt Budapestre. 1890-ben találkozik Komor Reginával, akit eljegyez és visszatér Hongkongba, hogy a családi fészket előkészítse, és a curio boltot újra megnyissa. Felesége, Regina megérkezése után nem sokkal felvette a Viktória nevet, hiszen Viktória városban laktak. Több mint egy évtizedig rajtuk kívül más magyar nem élt Hongkongban.

A New Oriental Bank 1892-es japán csődje többek között csőd közelbe taszítja régi ügyfelét, Kuhn Moritzot is. Megoldásként, hogy pénzhez jusson, Moritz kénytelen hongkongi vállalkozását eladni rokonainak, Arthurnak és Szigfridnek, akik közösen azonnal önálló céget alapítanak. Cégük, a Kuhn & Komor teljesen független a Kuhn & Co.,-tól. Nagyon jól indul, és amire Moritz is számított, az új cég hamarosan saját cége, a Kuhn & Co. vetélytársa lett. Anyagilag megerősödve készítik elő jokohamai üzletük 1894-es megnyitását. Ezzel megszületett a második magyar tulajdonú nemzetközi japán műkincs, iparművészeti és kézműves termékek üzlethálózata. Megbízható szakemberhiány leküzdésére meghívják Komor Izidort, Szigfrid bátyát, aki 1893-ban egy jó évre csatlakozott hozzájuk.
Kuhn Arthur volt a koridős közöttük. Feleségén, Reginán keresztül közeli rokonságba kerültek. A curio értékesítés aranykorát élték, a nemzetközi növekedés lett a közös céljuk. Áru-palettájuk főleg japán antik és új művészeti termékek voltak, sikereiket növelte a tisztaezüst japánmintás használati tárgyak és bútorok gyártatása, mindkettőben pár év alatt piacvezetők lettek. Jokohama lett a főüzletük, de Hongkong mellett boltot nyitottak Kóbéban, Sanghajban és Szingapúrban, valamint képviselték magukat Londonban és Kalkuttában is. Kreatívan, sok új ötlettel és erős marketinggel dolgoztak. Minőség és elegancia vezérelte őket. Ma már nem lehet meghatározni, hármójuk közül melyik ötlet kitől származott, de területileg mindenhová jutott olyan új termék, amely azon a piacon sikert aratott.

Arthur koránál és jártasságánál fogva Hongkongban maradt, Szigfridé Jokohama, Izidoré pedig, aki másodszor már családjával jött ki, Sanghaj lett. Arthur régi szingapúri kapcsolatai miatt az ott működő üzletet is felügyelte. A Kuhn & Komor üzletek egységes elvek szerint működtek. 1895-1908 volt a cég aranykora, és érthetően Magyarországot sem hagyták ki.
Kuhn Arthur mindig kereste az új értékesítési lehetőséget, és igyekezett olcsó árfekvésű tételeket is tartani, sokszor vevő becsalogatási célból. Egyik nagy újítása a saját készítésű képeslap sorozat volt, melyhez Izidor is csatlakozott. Sokan ezt az ötletet lerágott csontnak tartották, de a legjobb fotósokat bízták meg, speciális eseményeket vettek fel, és olyan szögből illetve magasságból készültek a felvételek, valamint olyan híres távoli épületekről is, ahova az utazó fényképezőgépével nem tudott eljutni. Az orosz-japán háborúról készített gúnyrajz sorozatuk kasszasiker lett.

Arthur és Szigfrid hatalmas, értékes és választékos kollekcióval jelent meg a Nemzeti Múzeum 1904 őszi Kelet-ázsiai Kiállításán, ahol öt másik magyar műgyűjtővel együtt – Baráthosi Balogh Benedek, Delmár Emil, Hopp Ferenc, Kertész K. Róbert és Kilián Ernő –hatalmas sikert arattak. A hazai japonizmus egyik jelentős eseménye volt ez a kiállítás. A Kuhn & Komor kollekciót hiánytalanul értékesítették. Arthur feleségével együtt több mint egy évig maradt itthon.

Hongkongba visszatérve Arthurnak nehéz időszakokkal is meg kellett küzdenie. 1907 augusztusában tűz ütött ki a Hongkong Hotelben, amelynek földszintjén volt az elegáns Kuhn & Komor üzlet. A leégett emelet boltjukra szakadva, két kínai alkalmazottjukat megölte és ötöt súlyosan megsebesített. Teljes árukészletük is odaveszett. Anyagi erejüket és elszántságukat jellemzi, hogy új üzletüket egy éven belül megnyitották.

Az idősödő Arthur és felesége 1913-ban úgy döntött, hogy visszatérnek Budapestre. Arthur megérezte az idők változását, érzékelte az üzlet, nemcsak a műtárgy üzlet gyors romlását. Három évtizedig működött Hongkongban. Társaságkedvelő, társaságteremtő lélek volt. Nagy háztartást vittek, kínai személyzettel. Szinte nem volt olyan odaérkező magyar utazó, akit nem látott vendégül házánál. Az Osztrák–Magyar Jótékonysági Társulat nagy tiszteletben álló elnökeként éveken keresztül szolgált, de ő volt a helyi szabadkőműves páholy egyik legrégebbi tagja is.

A tulajdonában lévő Kuhn & Komor üzletrészt Szigfridnek adta el, és feleségével együtt hazatért Budapestre, ahol a nyilvánosság elől teljesen visszavonultan éltek. Hazatérve kevés nyilvános szereplést vállalt. A Komor család tagjaival, kiemelten Szigfriddel és Izidorral az idősödő házaspár őrizte a kapcsolatot. 1936-ban Szigfrid végrendeletének Arthur volt a végrehajtója.
Öreg korukban, a harmincas évek második felétől az Amerikai úti Pesti Chevrakadisa Menedékházában – egy másik forrás szerint az Amerikai úti zsidó szeretetházban – éltek. Sorsukról annyit tudunk, hogy 1943/44-ben nyomuk veszett.

A KUHN-ÉS KOMOR CSALÁDOK MŰKERESKEDŐI HÁLÓZATA KELET-ÁZSIÁBAN

A KUHN-ÉS KOMOR CSALÁDOK MŰKERESKEDŐI HÁLÓZATA KELET-ÁZSIÁBAN

Könyvek

Dokumentumtár

Fotóarchívum

Alapvető szakirodalom, források
  • Kiss Sándor: Japán vonzásában- Magyarok, akik szerették Japánt. Holnap Kiadó, Budapest 2017. Javított kiadás 2018.
  • The Souvenir Guide to Osaka: And the Fifth National Industrial Exhibition. Hakurankwai Kyosankwai, 1903 – 167 oldal.
  • Catalogue of Japanese carved wood Furniture, Kuhn & Komor, Yokohama Japan
A fotók forrásai