Rokonsági kapcsolatban állt a műkereskedő Komorokkal. Komor Szigfrid több alkalommal nagybátyjaként említi. Születési helyére nem sikerült írásos forrást találni. Komáromi kötődését és ifjúkorát egy halála után megjelent újsághírből ismertük meg, miszerint

„Kuhn Móric Márkus komáromi gesztenyesütő még a hetvenes években kivándorolt idegen országokba, s mivel évtizedekig semmi hír sem érkezett róla, még a gyermekei is azt hitték, hogy meghalt. A múlt év őszén azonban hivatalos értesítés jött a városba Jokohamából, hogy ott Kuhn Móric Márkus meghalt és háromszázezer korona vagyont hagyott hátra. Le is tárgyalták a hagyatékát Nagy Vilmos dr. komáromi közjegyzőnél s átadták az örökséget az elhunyt két gyermekének. A dologban az a legérdekesebb, hogy a japán hatóság Komárom város polgármesterétől magyar nyelvű megkeresésben tudakozódott az örökösökről.”¹Váratlan örökség. Budapesti Hírlap, 1905.03.01. p10

Felesége, Bertha, Moldova fővárosában, Kisjenőben született 1856-ban. A házasságuk helye és dátuma nem ismert, de gyermekek születési dátuma miatt 1872 körülire tehető. Kuhn Moritz Sanghajt, és nem a fejlődés kezdetén álló Jokohamát választotta családiszékhelyül. Gyermekeik: Rosalie Leonora (1874, Sanghaj), Samuel Henry (1879, Sanghaj) és Esther Bertha (1881, Jokohama). A születési dátumok is arról árulkodnak, hogy a család Sanghajban nagyon otthonos volt és csak fiuk, Samuel Henry születése után költöztek át Jokohamába. Mindnyájan magyar állampolgárok voltak.
Moritz 1869-ben alapította vállalkozását China and Japan Importers and Exporters néven, amely a No. 70A telken jegyeztetett be. 1872-től unokaöccse, Kuhn Arthur lett az utazó ügynöke, és beszerzője. 1874-ben nyitotta meg első curio üzletét (Fine Japanese Curios shop) Jokohamában, valamint cégnevét is cserélte, s ezentúl a Kuhn & Co. nevet használta. Címe: Jokohama, Hatoba street No. 31.
Rövidesen cége nemzetközi hírnevet szerzett, és rangos, uralkodói klientúrát szolgált ki. Második boltját még ebben az évben Japán legelőkelőbb szállodájában, a jokohamai Grand Hotelben nyitotta meg. Főleg japán régi műkincseket árult, és vevőinek bármit beszerzett, valamint teljes kiszolgálást nyújtott beleértve az exportszállítást is.

Vállalkozásának legnagyobb sikere az 1883-84-es kalkuttai nemzetközi kiállításon kapott kimagasló minősítés volt. Ekkor kapta meg az Angol Királyi Család Beszállítója kitüntető címet. Első fióküzletüket Kalkuttában 1884-ben nyitották meg. Ezzel indította el nemzetközi hálózatát, két évvel később, 1885-ben vállalkozása már Hongkongban is megvetette a lábát. A sikereken felbuzdulva Londonba utazott, ahol irodát és üzletet nyitott, de 1890-ben visszatért Jokohamába. Meghívta unokaöccsét Komor Szigfridet munkatársnak.
A Kuhn & Co., növekedését a New Oriental Bank 1892-es csődje megállította. Kuhn Moritznak komoly pénzügyi gondjai lettek, és a teljes csőd elkerülésére hongkongi üzletét kénytelen volt eladni alkalmazottainak. Kuhn Arthur és Komor Szigfrid közösen Kuhn & Komor néven céget alapítottak, és meghívták Budapestről Komor Izidort munkatársnak. Bővítették árupalettájukat valamint vevőkörüket is. A vagyonmegosztás és a teljes szétválás egy jó évet vett igénybe, de addigra anyagilag annyira megerősödtek, hogy 1894-ben, Jokohamában – igaz, hogy más stílusban – nagybátyjukkal versengő, rangos curio üzletet tudtak megnyitni.
Moritz különböző újításokkal vette fel a versenyt rokonaival és a konkurenciával, valamint tevékenységi körét bővítette európai és japán cégek áruinak forgalmazásával. A japán antik és új műtárgyak iránt óriási volt az érdeklődés, így mindenki – kéttucatnyi jelentős méretű curio üzlet – jó nyereséggel működött a kikötővárosban. A külföldi tulajdonosok vegyes áruprofillal dolgoztak, míg a japánok választéka egy-két termékkörre koncentrált, tipikusan saját gyártói háttérrel.

Kuhn Moritz 1901-ben egy műtéti szövődményben váratlanul meghalt. Üzletét fia, Samuel Henry 22 évesen vette át, aki Jokohamában folytatta apja tevékenységét, de 1903-ban Sanghajban is saját curio üzletet nyitott.

Fia 1903-ban feleségül vette a belga származású Sophia Ann Barbara Dewette kisasszonyt. 1904-ben született Anita Bertha nevű leányuk. 1905-ben az asszony hűtlensége miatt elváltak. 1907-ben édesanyjával együtt végleg Sanghajba költözött, és felszámolta jokohamai vállalkozását. Moritz felesége, Bertha mama 1907-től egészen haláláig, 1944. február 28-ig Sanghajban élt. Az ottlétük folyamatosságát az biztosította, hogy testvére, Esther egy angol állampolgárhoz, Mr. Carott-hoz ment feleségül, és mint brit állampolgár feleségét valamint édesanyját a hatóságok a háború során nem utasították ki.

TÖRTÉNET

Visszahúzódó ember volt, ritkán, összesen egyszer írtak róla részletesen. Idézem: a Weekly Box of Curios 1891. július 25-i számában megjelent cikket.

„Kuhn Moritz Montague-ról készült rajz a japán szépművészet pionírját ábrázolja. Története 1867-ig megy vissza, és azóta is az egyik legjobb szakértője ennek a szakmának. Moritz Londonból érkezett azzal a szándékkal, hogy megnyissa a curio kereskedelmet. Talán biztonsággal mondható, hogy az elmúlt 25 évben nem volt olyan prominens vásárló, akinek nem tudta teljesíteni igényét. Ez hozta meg elismertségét világviszonylatban. Üzleti tevékenységét nemcsak Jokohamára, hanem Hongkongra és Szingapúrra kiterjesztette, ahol üzletei egészen 1888-ig működtek. Ekkor visszatért Londonba. Egy negyedszázadot töltött Kína és Japán műkereskedelmi világában. Úgy találta azonban, hogy London nem tud olyan attrakciót nyújtani, ami érdekli, vágyott vissza a régi munkájához. 1890 májusában vágya visszahozta Hongkongba és a Queen’s Road 21-23. száma alatti üzletében még nagyobb sikert aratott, mint annak előtte.
Ez év februárjában visszatért Jokohamába és átépítette illetve felújította az 57-es telken, a Honcsó dorira néző üzletét. Kuhn hosszú tapasztalata kifejlesztett nála egy tulajdonságot, s ennek köszönhetően egy pillanat alatt új ötletekkel és tervekkel tud előállni. A japán gyártók saját termékvonalukon is sokszor hozzá folyamodtak valami újért, s ez nagy megbecsülést hozott körükben.

Közmondásosan kitűnő érzéke van az áru kirakására, és minden vevőnek teszik, ahogy elrendezi készletét. Elismertsége nemcsak Japánra és a gazdagok házára vonatkozik, hanem azzal büszkélkedhet, hogy egy 22 milliós nép (Anglia) számára bemutatta a japán termékeket. A kalkuttai Nemzetközi kiállításra 33 ezer rúpiát költött és japán kincsekkel töltötte meg a Japán udvart, olyanok számára, akik alig hallottak valamit Japánról. Erőfeszítéseit a japán kormány honorálni akarta, de Kuhn ezt nem fogadta el. Inoue, az akkori külügyminiszter egy meleg hangú levélben fejezte ki háláját a japán nemzet nevében, ezt a levelet Kuhn Moritz kincsként őrzi. Minden darabot, amit Kalkuttába kivittek el tudtak adni.

Összesen 22 éremmel – arany, ezüst és bronz – tértek haza. Dr. Anderson a South Kensingtoni Museum nagyra becsült szakértője kijelentette, hogy a Kuhn kollekció minden darabja érmet érdemelt volna, de ha kiosztották volna, akkor más kiállítóknak elismerés már nem jutott volna. Az Orientet felkereső nemesség képviselői rendre nála vásároltak. Hongkongot meglátogató cárevics hatalmas mennyiséget vett nála és annyira meg volt elégedve a kiszolgálással, hogy más üzletbe nem tért be. Levélben tételesen kérte egy új kollekció összeállítását, aminek megvásárlását az akadályozta meg, hogy a cárevics ellen merényletet kíséreltek meg, aminek következtében Kuhn élete nagy üzletétől elesett. Kuhn & Co., különleges megbízást kapott a Connaught hercegi pártól és Sir George Ferguson Bowen hongkongi kormányzótól. Kuhn Moritz híres a kellemes modoráról, a vevők örömmel hallgatják bölcs beszédét, akikkel szívesen megosztja tudását és tapasztalatát. Megnyílt a 80-as telken Kuhnék fotógalériája, ahol a speciális aranylakk fotók is készülnek és japán tájakról és emberekről páratlan felvételekből lehet válogatni. Lapunk az utazó közönség figyelmébe ajánlja a Kuhn céget.