Telléry csődbejutása után az elsősorban drágakövekkel kereskedő dzsaina Backliwal-családdal társult, majd 1910 körül alapította meg Delhiben, az 1920-as évek elején pedig Londonban híressé vált műkereskedését. „Múzeum”-ában –ahogy Delhiben levő villáját a kortársak nevezték – megfordultak a korszak nevezetességei, a brit-indiai arisztokrácia előkelőségei, 1911-es indiai császárrá koronázása alkalmával maga V. György angol király is. Az I. világháború után Schwaiger felvette az angol állampolgárságot.

1914-től fogva egészen 1939-ig, az üzleti élettől való visszavonulásáig majdnem minden évben adományozott műtárgyakat szülőhazájának. Szinte rögtön megalakulásától kezdve rendszeresen támogatta a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeumot, a folyamatosan ajándékozott gandhárai és mathurái tárgyakkal Schwaiger a múzeum indiai gyűjteményének legértékesebb részét alapította meg, de a tibeti és a nepáli gyűjtemény kialakulása is neki köszönhető. A múzeum első igazgatója, Felvinczi Takács Zoltán nem véletlenül nevezte Schwaigert a Hopp Múzeum második megalapítójának, aki érdemei elismeréséül 1931 körül megkapta a Magyar Érdemrend II. osztályát.

Indiai működése alatt folyamatosan adott el, illetve ajándékozott műtárgyakat különböző intézményeknek, elsősorban a londoni Victoria & Albert Museumnak (kezdetben tibeti és nepáli szobrokat és ékszereket, majd többek között egy nagyobb gandhárai szoborgyűjteményt is), de a British Library keleti szekciójában is megtalálhatók a tőle vásárolt keleti kéziratok és miniatúrák. Ezenkívül több nagy nyugati és indiai múzeum gyűjteményében találhatók a műkereskedéséből származó tárgyak. Az elsők között érdeklődött a tibeti és nepáli művészet iránt, a magyar tudomány Schwaigert egyenesen a nepáli művészet korai felfedezőjeként tartja számon.

Schwaiger még 1886-ban, egy évvel Indiában való letelepedése után megnősült, angol kereskedő leányát vette el, s négy gyermeke Indiában született. Halála után az üzletet a negyedik gyermek, Ilona (1905–1957) vezette tovább Delhiben, ám India függetlenségének kikiáltása után felszámolta. Külföldön indított el vállalkozásokat, majd 1954-ben visszatért Indiába, ahol Backliwal-családdal együtt próbált egy újabb műkereskedést kialakítani.