Orient » Életutak » Schwaiger Imre György

Schwaiger Imre György

1868. Szeged (?)
1940. június 24. Delhi Jeruzsálemi kereszt

Indiai évei: 1895-1940

MŰKERESKEDŐ, MŰGYŰJTŐ

Orient » Életutak » Schwaiger Imre György

Schwaiger Imre György

MŰKERESKEDŐ, MŰGYŰJTŐ

1868. Szeged (?)
1940. június 24. Delhi Jeruzsálemi kereszt

Indiai évei: 1895-1940

Életútja

SZERZŐ: KELÉNYI BÉLA TIBETOLÓGUS

Schwaiger Imre szegedi kereskedő-családban született, édesapja Schwaiger (Schweiger) Károly, Kecskemétről származó kereskedő, édesanyja Fabritzky Janka volt. A szegedi kereskedelmi iskola befejezése után, 1887 körül utazott Angliába, és Londonban a Credit Lyonnais bank tisztviselője lett. Feltehetően itt ismerkedett meg a Magyarországról Indiába kivándorolt, főként drágakövekkel és indiai iparművészeti tárgyakkal kereskedő Telléry Jánossal, aki munkát ajánlott számára. Schwaiger 1895-ben telepedett le Indiában, ahol az S. J. Telléry & Co cég üzletvezetője lett, először Bombayben, majd 1897-től Simlában és Kalkuttában is.

Schwaiger Imre
TOVÁBB
 

Telléry csődbejutása után az elsősorban drágakövekkel kereskedő dzsaina Backliwal-családdal társult, majd 1910 körül alapította meg Delhiben, az 1920-as évek elején pedig Londonban híressé vált műkereskedését. „Múzeum”-ában –ahogy Delhiben levő villáját a kortársak nevezték – megfordultak a korszak nevezetességei, a brit-indiai arisztokrácia előkelőségei, 1911-es indiai császárrá koronázása alkalmával maga V. György angol király is. Az I. világháború után Schwaiger felvette az angol állampolgárságot.

1914-től fogva egészen 1939-ig, az üzleti élettől való visszavonulásáig majdnem minden évben adományozott műtárgyakat szülőhazájának. Szinte rögtön megalakulásától kezdve rendszeresen támogatta a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeumot, a folyamatosan ajándékozott gandhárai és mathurái tárgyakkal Schwaiger a múzeum indiai gyűjteményének legértékesebb részét alapította meg, de a tibeti és a nepáli gyűjtemény kialakulása is neki köszönhető. A múzeum első igazgatója, Felvinczi Takács Zoltán nem véletlenül nevezte Schwaigert a Hopp Múzeum második megalapítójának, aki érdemei elismeréséül 1931 körül megkapta a Magyar Érdemrend II. osztályát.

Indiai működése alatt folyamatosan adott el, illetve ajándékozott műtárgyakat különböző intézményeknek, elsősorban a londoni Victoria & Albert Museumnak (kezdetben tibeti és nepáli szobrokat és ékszereket, majd többek között egy nagyobb gandhárai szoborgyűjteményt is), de a British Library keleti szekciójában is megtalálhatók a tőle vásárolt keleti kéziratok és miniatúrák. Ezenkívül több nagy nyugati és indiai múzeum gyűjteményében találhatók a műkereskedéséből származó tárgyak. Az elsők között érdeklődött a tibeti és nepáli művészet iránt, a magyar tudomány Schwaigert egyenesen a nepáli művészet korai felfedezőjeként tartja számon.

Schwaiger még 1886-ban, egy évvel Indiában való letelepedése után megnősült, angol kereskedő leányát vette el, s négy gyermeke Indiában született. Halála után az üzletet a negyedik gyermek, Ilona (1905–1957) vezette tovább Delhiben, ám India függetlenségének kikiáltása után felszámolta. Külföldön indított el vállalkozásokat, majd 1954-ben visszatért Indiába, ahol Backliwal-családdal együtt próbált egy újabb műkereskedést kialakítani.

SCHWAIGER IMRE INDIÁBAN

Schwaiger Imre Indiában

Fotóarchívum

Szakirodalom, források
  • Kelényi, B. (1998) ‘Schwaiger Imre a Connaisseur. Egy családregény fejezete a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum történetéből’, Művészettörténeti Értesítő, 48(1–2), pp. 53–65.
  • Péter, L. (1983) ‘Szegedi műgyűjtő Indiában’, in Péter, L. Szegedi örökség. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, pp. 236–240.
Szakirodalom a Schwaiger Imre által adományozott műtárgyakról
  • Baktay, E. (1951) ‘Recent Acquisitions of the Museum of Eastern Asiatic Arts in Budapest’, Acta Orientalia Hungarica, 1(1), pp. 192–212.
  • Baktay, E. (1953) ‘Indian Stone Sculpture in the Budapest Museum of Eastern Asiatic Arts’, Acta Orientalia Hungarica, 3(1–2), pp. 135–165.
  • Baktay, E. (1954) ‘Mogul és rádzsput festmények a Keletázsiai Művészeti Múzeumban’, Az Iparművészeti Múzeum évkönyvei, 1, pp. 42–59.
  • Baktay, E. (1954) ‘Nepáli fémplasztika a Keletázsiai Művészeti Múzeumban’, Az Iparművészeti Múzeum évkönyvei, 2, pp. 291–304.
  • Horváth, V. (1967) ‘Maurya Mother Goddes Figurines’, Az Iparművészeti Múzeum évkönyvei, 10, pp. 157–165.
  • Horváth, V. (1968) ‘Textilek az indiai gyűjteményben’, Az Iparművészeti Múzeum évkönyvei, 11, pp. 169–180.
  • Horváth, V. (1972) ‘Ganhara Stone Carvings in the Ferenc Hopp Museum of Eastern Asiatic Arts’, Acta Orientalia Hungarica, 26(2–3), pp. 315–326.
  • Ferenczy, L. (1987) ‘Buddhist Works of Art in the Ferenc Hopp Museum of Eastern Asiatic Arts. Budapest’, Orientations, 18(3), pp. 30–41.
  • Kelényi, B. (1996) ‘Egy 14. századi stílusú, tibeti thangka ikonográfiai és stiláris problémái’, Keletkutatás, tavasz, pp. 111–121.
  • Kelényi, B. (1997–1998) ‘On the Iconographic and Stylistic Problems of a Fourteenth-Century Type Thangka’, in Steinkeller, E. (szerk.) PIATS 7: Proceedings of the 7th Seminar of the International Association for Tibetan Studies, Graz 1995. Vol. 1. Bécs: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, pp. 487–494.
  • Kelényi, B. (1998) ‘Buddhist or Hindu? A Rare Nepalese Figure in the Ferenc Hopp Museum of Eastern Asiatic Arts, Budapest’, Berliner Indologische Studien, 11–12, pp. 297–306.
  • Kelényi, B. (2006) ‘Two Trunks from London: Hungarian aspects of the ‘discovery’ of Nepalese art’, Ars Decorativa, 24, pp. 123–145.
  • Kovács, Gy., Tóth, E. (1963) ‘Pancamaharaksasutrani „The Sutra-s of the Five Great protectors”’, Az Iparművészeti Múzeum évkönyvei, 6, pp. 197–212.
  • Renner, Zs. (1994) ‘A Pála-korszak szobrászatának emlékei a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményében’, Iparművészet – Ars Decorativa, 14, pp. 127–141.
  • Tóth, E. (1963) Nepál művészete a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeumban. Budapest: Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum
  • Tóth, E. (1964) ‘Terracottas from the Gupta Period’, Az Iparművészeti Múzeum évkönyvei, 7, pp. 211–224.
  • Tóth, E. (1965) ‘Terracottas from the Kushan Period’, Az Iparművészeti Múzeum évkönyvei, 8, pp. 167–178.
A fotók forrásai
  • Kelényi Béla
  • Nagy Elek
  • commons.wikimedia.org
  • Edward J. Buck: Simla: Past And Present. Calcutta, Spink & Co., 1904
  • findagrave.com