Orient » Életutak » Szarvas Miklós SJ

Szarvas Miklós SJ

(Csa Cunghsza)

1890. NOVEMBER 4., SÜKÖSD
1965. AUGUSZTUS 20., BUDAPEST Jeruzsálemi kereszt

JEZSUITA SZERZETES, TANÁR, LELKIVEZETŐ

Orient » Életutak » Szarvas Miklós SJ

Szarvas Miklós SJ

(Csa Cunghsza)

JEZSUITA SZERZETES, TANÁR, LELKIVEZETŐ

1890. NOVEMBER 4., SÜKÖSD
1965. AUGUSZTUS 20., BUDAPEST Jeruzsálemi kereszt

Életútja

SZERZŐ: SZILAS LÁSZLÓ SJ RENDTÖRTÉNÉSZ NYOMÁN JTMR LEVÉLTÁR

Kilencgyermekes kántortanítói családban született. 1902-ben a jezsuiták kalocsai Szent István Gimnáziumában kezdte meg a tanulmányait, majd belépett a Jézus Társaságába. Kétéves nagyszombati noviciátus után 1908–11 között Kalocsán összevontan végezte el a felső négy osztályt. Kiváló emlékezőtehetsége volt, több ezer hexametert tudott Vergiliustól könyv nélkül. 1911–4 között bölcseleti tanulmányokat folytatott Innsbruckban. 1914–7-ig Kalocsán a konviktus felsőseinek magisztere volt, emellett mennyiségtant tanított az alsósoknak. 1917-ben Innsbruckban kezdte meg teológiai tanulmányait, a második évét Kalocsán és Sükösdön végezte az I. világháború utáni forradalmak miatt. Csak megkésve szentelték pappá. 1921-ben, a sikeres záróvizsga után, a bécsi Canisius-templomban működött, majd szeptemberben Belgiumba ment a harmadik probációra. P. Somogyi felajánlása nyomán – hogy amennyiben emberáldozat nélkül átvészelik a kommünt, a magyar jezsuita tartomány pogány missziós munkát vállal – P. Szarvas a párizsi jezsuita rendtartomány sanghaji missziójába került.

Szarvas Miklós SJ
TOVÁBB

 

1922. augusztus 21-én indult Marseille-ből Kínába, és negyvenkét napi tengeri utazás után érkezett Sanghajba. Az első évet a kínai nyelv elsajátítására fordította, majd Nankingba került a mandarin nyelv gyakorlására. 1923–4 között a spanyol jezsuiták vuhui apostoli vikariátusában működött káplánként egy idős francia misszionárius mellett. Majd a római általános rendfőnök a magyar misszionáriusokat a hszienhszieni francia misszióba rendelte. Így került P. Szarvas Tamingba, ahol 1924-től dolgozott. Munkájában hamarosan a kalocsai iskolanővérek is segítették. Először a Taming városától délre fekvő Hszung-san-cuan missziós állomás vezetésével bízták meg, amelynek körzetében mintegy háromezer-ötszáz katolikus élt, huszonöt-harminc faluban elszórtan. A nyári hónapokban P. Szarvas a nyugati részeken missziós körutakat tett, ahol még nem éltek keresztények. Orvosságot osztott a beteg kínai gyerekek között, évente ezerötszáz-kétezer haldoklót keresztelt meg. 1928-ban káplánt kapott a francia P. Joliet személyében, akire a régi keresztény községek gondozását bízta, míg maga újakat szervezett.

Áldozatos és sikeres munkája elismeréseként Msgr. Lecroart, a missziós kerület francia püspöke, aki már járt Magyarországon is, és alkalma volt meggyőződni a magyar misszionáriusok megbízhatóságáról, esperessé nevezte ki. 1932-ben a déli részek püspöki vikáriusa lett. A keresztények száma rohamosan nőtt, ezért Csiucsiang közelében megépítette a Lisieux-i Szent Teréz-templomot, amelyet 1933. május 7-én szenteltek fel hívek ezreinek jelenlétében. Az új templom a kínai magyar misszió egyik dísze és virágzó lelki élet központja lett. A magyar misszió 1936-ban önálló lett, ekkor P. Szarvast nevezte ki a Szentszék apostoli prefektussá, a jezsuiták pedig a misszió vezetőjévé. Az első tíz év alatt négyezer-hatszáz hitújoncot keresztelt meg, egész kínai missziója alatt pedig kilencezret. 1942-ben P. Takács János SJ lett a misszió vezetője, Msgr. Szarvas pedig apostoli adminisztrátor maradt 1947 végéig, amikor a Szentszék P. Lischerong Gáspárt nevezte ki apostoli adminisztrátornak. 1946. szeptember 28-án a kommunisták elfogták, és másnap néptörvényszéket tartottak felette. Egy akácdoronggal verték a fejét, lebuktatták az asztalról, a végén sok sebből vérezve, eltört végtagokkal, megnyomorítva vetették a börtönbe. Már halottnak véltek, de a magyar jezsuiták gondos ápolásának köszönhetően talpra állt. Hívei kérésére elhagyta Tamingot, és Róma engedélyével hazatért.

1948 januárjában érkezett Bp.-re, másfél évig országszerte előadásokat tartott a kínai missziókról. Kínába már nem mehetett vissza. Amikor Magyarországon 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendeket, Homokra internálták, majd a kaposvári Szent Imre- templomban lelkészkedett rövid ideig. 1952. május 29-én vonult be a pannonhalmi papi otthonba. Az otthon életében példaadóan vett részt, kétkezi munkájával segített megművelni a konyhakertet, fizikai munkára egyébként is mindig készségesen vállalkozott. P. Csávossyval és F. Gódorral lakott egy szobában, éjjelente sokszor hallották gyötrelmes fohászait a kínai missziókért. Hősies türelemmel viselte a rákbetegségével együtt járó fájdalmakat. A bp.-i Szent Ferenc Kórházban hunyt el.

SZARVAS MIKLÓS SJ MISSZIÓS ÁLLOMÁSHELYEI

Szarvas Miklós SJ kínai évei

Válogatott dokumentumok

Szakirodalom, források
  • A Szív (1989) ‘Szarvas Miklós’, 75, pp. 256–257.
  • Krywald, O., Szajkó, J., Szarvas, M. & Bérczi, G. (1935) Magyar jezsuiták Kínában. A tamingi magyar misszió első tíz éve. Budapest: Katolikus Missziók
  • Cat. Def. I. 30317
  • DHCJ IV. 3678–9
  • FMJ (1965) ‘Szarvas Miklós SJ’, 7(Karácsony), pp. 27–29.
  • Hetényi Varga II. 338–9.
  • Holovics, F. (1965) ‘Szarvas Miklós’ Levél Barátomnak, október 19., pp. 8–9.
  • Katolikus Missziók (1936) ‘P. Szarvas Miklós’, 12(5), p. 105.
  • Katolikus Missziók (1936) ‘P. Szarvas beiktatása’, 12(6), p. 126.
  • Kollár, F. (1965) ‘Szarvas Miklós SJ (1890–1965)’, Anima Una, 8(3), pp. 11–12.
  • Miklósi, L. (1934) ‘P. Szarvas Miklós’, in Miklósi, L. Katolikus magyar hithirdetők a honfoglalástól napjainkig. Budapest: szerzői kiadás, pp. 86–88.
  • MJTN 216–9
  • Szajkó, J. (1928) ‘Szarvas hithirdető missziósterülete Kínában’, in Szajkó, J. A pogány Kína. Budapest: Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., pp. 91–97.
  • Tüll, A. (1965) ‘Szarvas Miklós SJ (1890–1965)’, Anima Una, 8(3), p. 35.
A fotók forrásai
  • Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára