Waseda Mika 1956. március 25-én Nagojában született szülei második gyermekeként. Édesapja, Waseda Yutaka üzletember, a háztartásbeli édesanya mellett már kisgyermek korában arra biztatta kislányát, hogy tanulja az eszperantó nyelvet, mert ezzel a világ számos országában megértetheti magát. Az édesapa ugyanis jeles eszperantista volt. Waseda Mika tehát az eszperantó révén jutott el Magyarországra is. Bár angol szakot végzett, mégis, Magyarországra kerülve beleszeretett a magyar nyelvbe és irodalomba. Azért tetszett meg neki a magyar, mert ázsiai eredetű nyelv és nem tartozik az indoeurópai nyelvcsaládba. Emiatt jelentkezett az ELTE magyar szakára, ahol 1980 és 1982 között végezte tanulmányait.
Waseda Mika hungarológus, a magyar nyelvvel foglalkozik megszállottan, különös tekintettel az igekötőkkel kapcsolatos kutatásokra. Jelenleg a Magyar-Japán Nagyszótáron dolgozik. Eközben mintegy 40 éven át tanított tanszékvezetői beosztásban magyar nyelvet és kultúrát az Oszakai Idegen Nyelvek Egyetemén, ahol 1985 óta folyik a magyar nyelv oktatása. 1993 áprili¬sában – elsőként Japánban – itt indult be a magyar szakos képzés az orosz és kelet- európai areális szak keretén belül. Évente mintegy 20 hallgató végez a magyar szakon, akiket főként a magyar zene szeretete csábít nyelvünk tanulására a négyéves BA, hároméves MA képzés elvégzésére.

Waseda Mika műfordítói tevékenységét Pieter Bruegel három festménye alapján készült „Bábel tornya” című munka fordításával kezdte, melyet Hani Kjóko ajánlására ültetett át japánra. Majd Ráth-Végh István „Könyv komédiája” következett. Jelentősebb fordításai a már említett Krasznahorkai és Esterházy regény, no meg Nádas Péter: „Egy családregény vége” című munkája, melyet Konda Sayakával közösen fordított. Számos kortárs magyar szerző novelláját is átültette japánra, így Bartis Attila, Bodor Ádám, Darvasi László, Dragomán György, Szvoren Edina, Tóth Krisztina és mások elbeszéléseit.
Esterházy Péter a Vasajtó becenevet adományozta Waseda Mikának, aki erről azt nyilatkozta: „Olyan vasajtó szeretnék lenni, ami mindig nyitva áll Magyarország felé, amelyen sokan mennek át. Belőlük olyan hidak lesznek, amelyek Magyarországot és Japánt összekötik. Akkor nagyon boldog lennék…”

KIEGÉSZÍTÉS

JAPÁN HUNGAROLÓGUSOK

Japánban a hungarológia úttörője, az első magyar nyelvkönyv (Ma¬gyar nyelv négy hét alatt.
Tokyo, Daigakushorin 1969) és az első magyar-japán szótár (Tokyo, Nikko-bunka-kyokai 1973) elkészítője Imaoka Dzsúicsiró (1888-1973) volt, aki az 1922 és 1931 közötti időszakot Magyarországon töltötte. Műfordítói tevékenysége is jelentős, neki köszönhető „Az ember tragédiája” japán fordítása. Ő fektette le a japán-magyar diplomáciai kapcsolatok alapját, melyet 1938-ban Hadzsime Macumija és Teleki Pál írt alá. Emlékét törzshelyén, a budapesti Centrál étterem és kávéház emeleti termében található japán és magyar nyelvű emléktábla őrzi.

A japán hungarológusok közül ki kell emelnünk Tokunaga Jaszumoto (1912-2003) nyelvész professzor tevékenységét, aki 1940-1942 között Budapesten tanult. Ő volt az 1973-ban megalapított Japán Uralisztikai Társa¬ság első elnöke. Nyelvészeti munkáin kívül meg kell említeni jelentős műfordítói tevékenységét, nevéhez fűződik többek között Petőfi Válogatott versei, Molnár Ferenc: „Liliom”, „A Pál utcai fiúk”, Marék Veronika népszerű ifjúsági regénye, a „Laci és az oroszlán” fordítása, utóbbit minden japán gyerek ismeri.
Japánban magyar nyelvet több egyetemen is tanítanak, így a Kanszai Gaidai Egyetemen, ahol különben Lotz János (1913-1973) Amerikában élt nyelvész hagyatékát is őrzik. A Tokai Egyetemen Hukaya Sitosi, a Csiba Egyetemen tanít a történész, Minamizuka Shingo, míg a Kanazava Egyetemen két másik történész, Maruyama Keiichi és Kashima Masahiro,
illetve a közgazdász Horibayashi Takumi. A Hokkaidó Egyetem Szláv Intézetében (Hokkaido University Slavic Research Center) szintén egy történész, Ieda Osamu. A Hószei Egyetemen ismét történész, Haba Kumiko oktat magyar nyelvet.
(Vázlat: 2022.05.28.)