Sövény Aladár a magyar koreanisztika méltatlanul elfeledett, úttörő személyisége. A leendő tudós 1914. február 9-én született a Somogy-megyei Kapolyon, középiskolai tanulmányait Kecskeméten folytatta. 1932-ben érettségizett, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-francia szakán tanult. Az egyetemen Prőhle Vilmos szemináriumában japán nyelvi tanulmányokat is folytatott, miközben már megjelentek első japán versfordításai. 1939-ben szerzett doktori oklevelet japán nyelvből és irodalomból. Írásai jelentek meg az Új Idők és a Film-Színház-Irodalom című lapok hasábjain.

Diplomájának megszerzése után folyamatosan középiskolai tanárként dolgozott, első munkahelye a Szombathelyi Horváth Boldizsár Fiú Felső Kereskedelmi Iskola lett. Katonai igazolványának tanúsága szerint először 1941 augusztusában vonult be katonának, de csak rövid időszakokat töltött a hadseregben: pénzügyi szolgálatra osztották be, számfejtőként dolgozott. A második világháborút követően a Székesfehérvári Mezőgazdasági Gimnázium tanára lett, egy visszaemlékezés szerint kapcsolatban állt a Nemzeti Parasztpárttal, sőt a párt révén ismerte Németh László népi írót. ¹Juhász György: Kárpótlás. In: Hitel. 2012. november. p. 86. A vidékhez való kötödésére utal az is, hogy az 1950-es évek elején műfordításai többek között a Szabad Föld című lapban, valamint annak évenkénti kiadványában, a Kincses Kalendáriumban jelentek meg.

Sövény Aladár csak 1951 novemberében költözött fel Budapestre. Nem sokkal később az észak-koreai hadiárvák számára létrehozott Kim Ir Szen Iskola tanára lett, amely a budai Svábhegyen (akkori nevén Szabadság-hegy) kezdte meg működését egy villaépületben. A fiatal tudós a koreai diákok számára magyar nyelvkönyvet készített, hozzálátott a Magyar-koreai szótár szerkesztéséhez, valamint magyarra fordította Han Szor Ja (korabeli hibás átírás szerint Han Szer Ja) észak-koreai író Vihar a Tedong felett című regényét. ²Han Szer Ja: Vihar a Tedong felett. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1954. Továbbá magyarra fordította a korszak ismert észak-koreai költőinek műveit, valamint a Kim Ir Szen Iskolában tanuló diákok verseit is. Miután a koreai diákok magyar általános iskolákban és gimnáziumokban folytatták tanulmányaikat, Sövény Aladár a budai Petőfi Sándor Gimnázium munkatársa lett, ahol osztályába tizenöt koreai diák járt. ³ Néhány szó a koreai tanulók neveléséről. Budapest, 1953. november 21. (Sövény Aladár hagyatéka.)

A koreai háború (1950-1953) következtében Magyarországon nagyfokú érdeklődés alakult ki a távoli nép kultúrája iránt, ráadásul a magyar – észak-koreai kapcsolatok is egyre intenzívebbek lettek. A magyar állam által a KNDK-ban működtetett kórház (akkori nevén Rákosi Mátyás Kórház), valamint a hazánkban tanuló koreai diákok nagy száma is indokolttá tette a koreai nyelvoktatás beindítását az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Miként Csongor Barnabás sinológus e sorok írójának elmondta, a kezdeményezés a kari tanácstól származott, amelynek hatására megkezdték az oktatóként szóba jöhető személy felkutatását. Így találták meg Sövény Aladárt, aki vállalta a felkérést. ⁴A szerző interjúja Dr. Csongor Barnabás sinológussal. Budapest, 2015. február 10. Az ELTE Egyetemi Levéltár dokumentumainak tanúsága szerint Ligeti Lajos tanszékvezető levélben kérvényezte a koreai lektori státusz létrehozását, a levelet Bóka László dékán 1953. február 6-án továbbította a rektori hivatalba, azzal a megjegyzéssel, hogy a kezdeményezést messzemenően támogatja. ⁵ELTE Egyetemi Levéltár. 1953 BTK, NYIK, DH. 855. 13. Sövény Aladár kinevezése azonban nem valósult meg, ugyanis a Felsőoktatási Minisztérium „megfelelő személy hiányában” elutasította a képzés beindítását. ⁶ELTE Egyetemi Levéltár. 1953 BTK, NYIK, DH. 855. 75. Csongor Barnabás visszaemlékezése szerint az elutasítás mögött Sövény személyével kapcsolatos politikai fenntartások állhattak. ⁷A szerző interjúja Dr. Csongor Barnabás sinológussal. Budapest, 2015. február 10.

A fentiek ellenére Sövény Aladár koreanisztikai munkásságát több szinten is elismerték. 1953 decemberében a koreai diákok oktatásáért és a Magyar-koreai szótár szerkesztéséért megkapta a KNDK Nemzeti Zászló érdemrendjének III. fokozatát, majd pedig kinevezték a phenjani magyar nagykövetség kulturális attaséjának. Külszolgálatát 1954 szeptemberében kezdte meg, megbízatása során alapvetően a KNDK kulturális életét követte figyelemmel, amelyről jelentéseiben és összefoglalóiban számolt be. Ezekből megismerhetjük a korabeli KNDK irodalmi életét, színházi viszonyait, képzőművészetét és filmgyártását. Szoros kapcsolatban állt Han Szor Ja íróval, To Ju Ho történésszel, valamint Csong On Nyo képzőművésszel, velük folytatott beszélgetéseiről hivatalos jelentései, valamint egy-két korabeli újságcikk tanúskodik. Sövény az ország régmúltját kutatva szeretett volna egy Korea-monográfiát is megjelentetni, de erre végül nem nyílt lehetősége, hagyatékában csupán a tervezett munka vázlata maradt fenn. ⁸A témáról bővebben: Csoma Mózes: Sövény Aladár, a hazai koreanisztika úttörője. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest, 2015.

A tudós diplomata jelentéseiből és leveleiből kiderül az is, hogy az 1950-es évekbeli KNDK-ban mennyire mások voltak a diplomaták munkakörülményei, mint a későbbi időszakokban. Egyrészt a külföldiek – akik szinte kizárólag a „baráti országokat” képviselték – még teljesen szabadon mozoghattak az országban. Sövény Aladár így számos kultúrtörténeti emléket keresett fel, továbbá diplomatatársaival vadászatokon is részt vett. Mivel ebben az időszakban még lehettek vadon élő tigrisek a KNDK erdőségeiben, a magyar diplomaták kimondottan szerettek volna egyet zsákmányolni vadászatuk során, de erre végül nem került sor. ⁹A témáról bővebben: Csoma Mózes: Sövény Aladár, a hazai koreanisztika úttörője. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest, 2015. A korabeli munkakörülmények másik jellegzetessége az volt, hogy az 1950-es évek derekán a külföldieknek még lehetőségük nyílt arra, hogy korlátozottan bár, de személyes kapcsolatot tartsanak fenn az észak-koreai állampolgárokkal. A tudós diplomata egyik levelében például beszámolt arról, hogy a KNDK Tudományos Akadémiájának három munkatársa feleségeikkel együtt látogattak el a magyar külképviseletre, ami napjainkban nyilván elképzelhetetlen lenne. ¹⁰Sövény Aladár levele feleségéhez. Phenjan, 1954. október 1. (Sövény Aladár hagyatéka.) Szintén a külföldiek és a helyi lakosság közötti érintkezés kötetlenségére utal az, hogy Sövény egy másik magyar diplomatával teljesen természetes módon térhettek be egy phenjani vendéglőbe, ahol egyszerre két szomszéd asztalhoz is meghívást kaptak. ¹¹A témáról bővebben: Csoma Mózes: Sövény Aladár, a hazai koreanisztika úttörője. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest, 2015.

Sövény Aladár diplomáciai pályafutásának 1956 késő tavaszán vége szakadt. Ebben kétségkívül az is szerepet játszott, hogy egyes jelentéseiben burkolt kritikát fogalmazott meg a KNDK belső viszonyaival kapcsolatosan. A forradalom időszakában a tudós már Magyarországon volt, bár akkoriban tanúsított magatartásáról csak közvetett információk állnak rendelkezésünkre. Miként Józsa Sándor sinológus – aki 1956 második felében és 1957 elején a Külügyminisztérium Távol-keleti Osztályán együtt dolgozott Sövénnyel – e sorok írójának elmondta, a KNDK-ból hazatért Sövényt politikailag megbízhatatlannak tartották a minisztériumban. ¹²A szerző interjúja Dr. Józsa Sándor sinológussal. Budapest, 2015. február 6. Továbbá a Petőfi Sándor Gimnázium egykori diákja, Fekete Géza szobrászművész arról is beszámolt e sorok írójának, hogy a forradalmi események kapcsán Sövényt is letartóztatták, bár erről pontosabb információk nem állnak rendelkezésünkre. ¹³A szerző beszélgetése Fekete Géza szobrászművésszel. Budapest, 2011. november 14. Annyi bizonyos, hogy 1957 elején Sövényt és Józsát egyszerre bocsátották el a Külügyminisztériumból, amelynek során szolgálati lakásaikból is ki kellett költözniük. ¹⁴A szerző interjúja Dr. Józsa Sándor sinológussal. Budapest, 2015. február 6.

Sövény Aladár politikai beállítottságáról és világnézetéről egy hivatalos dokumentum maradt az utókorra. Ez nem más, mint egy rosszakaratú külügyminisztériumi feljegyzés, amely 1958 őszén készült abból a nyilvánvaló szándékból, hogy megakadályozza Sövény Aladár újabb koreai utazását, amit kutatásai folytatása céljából kezdeményezett. A Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött dokumentum szerint Sövény az „ellenforradalom” időszakában „nacionalista, szovjetellenes” magatartást tanúsított, valamint semlegességet, többpártrendszert, és szabad választásokat követelő kijelentéseket tett. ¹⁵Forrás: MNL XIX-J-1-j-1945-1964-Korea-29/c 13. doboz A tisztázatlan indítékú áskálódás ellenére Sövény Aladár koreai tanulmányútja 1958 őszén megvalósult, amiben kétségkívül komoly szerepe lehetett Ligeti Lajos professzor szakmai támogatásának. ¹⁶Forrás: MNL XIX-J-1-j-1945-1964-Korea-29/c 13. doboz A KNDK Tudományos Akadémiájának vendégeként a koreai nyelv történetének és nyelvi hovatartozásának kérdéseivel foglalkozott. Feleségéhez írt leveleinek tanúsága szerint nagyon szerette volna, ha nyelvészeti dolgozatát a KNDK Tudományos Akadémiája elismeri kandidátusi értekezésként, de erre végül nem került sor. ¹⁷A témáról bővebben: Csoma Mózes: Sövény Aladár, a hazai koreanisztika úttörője. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest, 2015.

Az 1950-es évek végétől Sövény Aladár fő tevékenysége a budapesti Petőfi Sándor Gimnáziumban végzett tanári munka lett. Bő egy évtizeddel később tanítványai között bukkant fel Juhász György későbbi irodalomtörténész is, aki egy visszaemlékezésében részletesen beszámol az idős tudóshoz fűződő viszonyáról. ¹⁸Forrás: Juhász György: Kárpótlás. In: Hitel. 2012. november. p. 86. Leírja, hogy Sövény délelőttönként leadta a kötelező anyagot, például összehasonlította a diákokkal Mihail Solohov Emberi sors című művét Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger című kisregényével. Esténként viszont a hozzá fellátogató diákoknak olyan könyveket is adott saját könyvtárából, amelyek egyáltalán nem szerepeltek a kötelező tananyagban: többek között Faludy György és Márai Sándor műveit, valamint Alekszandr Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napja című kisregényét. Juhász György visszaemlékezése szerint Sövény arra törekedett, hogy a tanítványai a szocialista rendszerrel kapcsolatos fenntartásaik ellenére ne gyűlöljék az orosz nyelvet. ¹⁹Forrás: Juhász György: Kárpótlás. In: Hitel. 2012. november. p. 86. Az idős tudós hosszas betegeskedés után 1980-ban hunyt el.

Sövény Aladár koreanisztikai munkásságának fő műve kétségkívül a Magyar-koreai szótár megalkotása. Mivel Magyarországon még nem jelent meg korábban távol-keleti szótár, semmiféle tapasztalat nem állt rendelkezésre a koreai betűk és a kínai írásjelek nyomtatásával kapcsolatosan. Az Akadémiai Kiadó kezdetben úgy tervezte a mintegy 23 ezer szótári adatot tartalmazó mű megjelentetését, hogy a kézzel leírt koreai szavakat sokszorosítják, majd mellé montírozzák a nyomtatott magyar szöveget. Végül a KNDK Tudományos Akadémiájának Nyelvészeti Osztályát vezető Kim Bjong Dzse (korabeli magyar átírással Kim Bjon Ce) közbenjárására a phenjani Állami Nyomda vállalta, hogy a koreai szövegrészt a helyszínen kinyomtatják. A fentieket követően a végleges példányok kötése 1957 második felében zajlott le a budapesti Terv Nyomdában. Az ezer példányban megjelent szótár sajnos pont arra az időszakra készült el, amikor a magyar-koreai kapcsolatok távolodásnak indultak: az 1956-os magyar forradalom után a phenjani vezetés hazarendelte szinte valamennyi vendégdiákját. A nagypolitikai változások tehát megakadályozták a szótár széleskörű felhasználását. Osváth Gábor magyar Korea-kutató visszaemlékezése szerint az 1970-es évek közepétől újra érkező észak-koreai ösztöndíjasok részére az Akadémiai Kiadó raktárában még több tucat bontatlan csomagolásban lévő szótárt sikerült találni. ²⁰Osváth Gábor szóbeli közlése alapján. Csaknem öt évtizeddel később, e sorok írója – mint Magyarország szöuli nagykövete – a szótár egyik saját tulajdonú példányát a Nemzeti Hangül Múzeumnak ajándékozta, ahol a koreai írásrendszerrel kapcsolatos kiemelkedő emlékeket és dokumentumokat őrzik. Az intézményben tett látogatás a következő linken tekinthető meg: www.youtube.com