A cikk eredeti változatának forrása: Mi, sanghaji magyarok… (szerk. Szentmártoni Lívia), Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma/ Magyarország Sanghaji Főkonzulátusa, Budapest, 2022
A bővített változat Magyarország Sanghaji Főkonzulátusa, a Magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium és az Orient Projekt együttműködési megállapodásának keretében készült el.
A magyar hittérítőknek régmúltra visszatekintő kapcsolata van Kínával: Magyarországi Gergely barát a pápai követség tagjaként, míg Eskandeli Máté hittérítőként érkezett a “Középső Birodalomba” a 14. században. Fél évezreddel később, 1880-ban Ürge Ignác lazarista szerzetes előbb Ningbóban (Zhejiang tartomány) vetette meg a lábát, majd a mai Jiaxing város (Zhejiang tartomány) Chefubang negyedében vezetett missziót egészen az 1898-ban, Sanghajban bekövetkezett haláláig.
Az 1920-as évekre már két önálló magyar misszió is működött Kínában: 1922-ben az északi Tamingba magyar jezsuiták, 1929-ben a délkeleti Paokingbe pedig magyar ferencesek érkeztek hittérítés céljából. Míg a jezsuita missziók munkájában Kalocsai Iskolanővérek segédkeztek, addig a ferences missziót a Szatmári Irgalmas Nővérek támogatták. A 20. század elején ezzel több, mint 100 magyar misszionárius élt a távoli országban, missziós tevékenységük során valamennyien érintették Sanghajt, hiszen a Kínába érkező szerzetesek a sanghaji központokban szálltak meg, majd innen indultak tovább a kijelölt hittérítő körzetükbe.
A francia jezsuiták 1847-től a városban, annak Xujiahui, azaz Zikawei negyedében rendezkedtek be: itt építették fel a misszió főépületét és a Szent Ignác Katedrálist is, amely a hívők között ma is nagy népszerűségnek örvend. A jezsuitákhoz köthető a híres Sanghaji Csillagvizsgáló is, amely ma a Sanghaji Meteorológiai Hivatalnak ad otthont. A Zikawei területén könyvtár, iskolák és árvaházak működtek. 1903-ban a jezsuiták megalapították az Aurora Egyetemet, ahol szerzetesek, köztük magyarok oktattak hívő és nem hívő kínai diákokat. A kínai misszióban részt vevő barátokat a Teológiai Iskolában képezték: több magyar jezsuita is itt végezte három évig tanulmányait. Többeket itt is szenteltek pappá, ahogy Kékessy Imre orvost is, aki ennek alkalmából hordozható oltárt kapott ajándékba, hogy Kína vidéki városaiban is gond nélkül tudjon misét tartani a megtérteknek. Kékessy egy hazaküldött levelében adományt kért honfitársaitól, hogy motorkerékpárt vásárolhasson, amellyel könnyebben járhatja a vidéket és segíthet a rászorulóknak. A jezsuita misszionáriusok levelezéseiből kiderül továbbá, hogy a magyar szerzetesek Sanghajban az otthoni eseményekről magyar nyelvű havilapból tájékozódtak, emellett az olasz rádió adását hallgatták, amely minden este egy órán keresztül közvetített magyar műsort. A Zikawei misszió főépületének, rezidenciájának folyosóján álló Mária-szobor előtt pedig nem más, mint egy szegedi paprikacserje díszelgett. 1938. november 10-én a sanghaji Szent Péter Templomban a felvidéki magyar területek visszacsatolása alkalmából ünnepi misét celebrálták a magyar jezsuita papok, az istentiszteletre szóló meghívót egy népszerű angol nyelvű újságban tették közzé, remélve, hogy minél több sanghaji magyarhoz eljut a hír. A mise megszokott menetét folyton meg-megtörte az örömtől meghatódott magyarok sírása, számolt be egy sanghaji magyar a Budapesti Hírlapnak 1938-ban.
1929 decemberében P. Károlyi Bernát atya vezetésével érkeztek meg a magyar ferences szerzetesek Sanghajba, ahol másfél évet töltöttek: ezalatt – a nyelvtanulás céljából – összeállítottak egy kétezer szavas magyar-kínai szótárat. Időnként részt vettek a sanghaji magyar közösség összejövetelein is. A magyar ferencesek később Paokingban hozták létre missziójukat, ahol a rendház kápolnájában matyó hímzéses terítő díszítette az oltárt. A ferences missziónak iskolái, kórháza, két árvaháza, valamint hitoktatóképző intézete is volt. Míg kezdetben évente csak hét-nyolc embert kereszteltek, addig 1936-ra már több mint ezer keresztelést anyakönyveztek, és több mint nyolcszáz hitújoncot tanítottak.
A kínai polgárháború (1927–1949) és a második kínai-japán háború (1937–1945) okozta viszontagságok nagyban megnehezítették a missziók és a magyar hittérítők munkáját. 1946-ban Szarvas Miklós püspök is áldozatául esett a háború borzalmainak. Végül hívei kérésére hagyta el Tamingot, és Róma engedélyével hazatért.
A magyar missziók tevékenységüket 1949-ig végezték, ekkor a belpolitikai helyzet miatt el kellett hagyniuk Kínát. A magyar hittérítők a világ különböző tájaira utaztak, de sokan Tajvanon maradtak, abban a reményben, hogy mihamarabb visszatérhetnek Kínába. Egy részük hazatért Magyarországra, de ott is megpróbáltatások vártak rájuk. Károly Bernát ferences szerzetest Magyarországon kémnek nyilvánították és letartóztatták, négy évnyi szenvedés után vértanúhalált halt. A Magyar Állam 1950-ben 63 szerzetesrend működési engedélyét vonta meg, és csak négy, egyházi iskolákat fenntartó szerzetesrend, a piaristák, a bencések, a ferencesek és az iskolanővérek működhettek tovább. Magyarországon a szerzetesrendek feloszlatását kimondó 1950. évi 34. számú törvényerejű rendeletet csak az 1989. évi 2. törvény helyezte hatályon kívül.
A Sanghajban pappá szentelt magyar jezsuiták
Forrás: JTMR Levéltár Fényképgyűjteménye
