Nyugat és Kelet határán: Vay Péter püspök, pápai küldött korai útjai

A cikk eredeti változatának forrása: Nagy Elek (szerk.): Passages 2024. Neumann János Egyetem, Eurázsia Központ– Orient Projekt, Budapest

Vay Péter élete és munkássága szinte teljesen eltűnt a magyar történettudományi korpuszból. Eredményeit máig döntően keletkutatási szempontból vizsgálták, amelyben nem jelent meg kellő hangsúllyal a püspök, a pápai küldött, a missziós, a magyarság és a kivándorlók, valamint általában a szegények lelkipásztora. Vay Péter, megtérését és katolizálását követően, XIII. Leó pápa közeli munkatársa, a Pápai Ház tagja, szentszéki diplomata lett. Éveket töltött Európa és Amerika között menekülthajókon, és látogatta a külföldre szakadt honfitársait, majd pápai küldöttként ázsiai missziókba ment. Eközben folyamatosan írt, festett, előadott. A korabeli királyi családokkal rokonságban álló gróf élete a magyar történelem feltárásra váró része. Jelen rövid írás a szentszéki diplomata, műgyűjtő és lelkipásztor életének főbb elemeit mutatja be röviden.

A Szent István Társulat kiadásában megjelent A Kelet és a diplomácia művészete – Vay Péter püspök világmissziója című monográfia új kutatási eredményekkel gazdagítja a szentszéki magyar diplomata és világutazó lelkipásztorral kapcsolatos tudáskorpuszt.¹Solymári et al. 2022. Az alapkutatásnak is felérő, elsődleges dokumentumok alapján összeállított munka hiánypótló a Vay-kutatásban, ugyanis eleddig nem vagy csak alig került a magyar püspök a figyelem középpontjába. Ha mégis, akkor is elsősorban keletkutatóként és döntően az általa szerzett kínai, japán és koreai műtárgyak vonatkozásában. Keleti irányultsága azonban, jóllehet alapvetően fontos a magyar ázsiai művészet számára, és nagy jelentősége van Vay Péter vonatkozásában is, csak kisebb részét teszi ki a teljes életműnek. Vay kapcsán eddig alig esett szó a kulturális és egyházi diplomatáról, a XIII. Leó pápához fűződő kapcsolatáról, a családi és társadalmi környezetéről, a személyes kapcsolati hálójáról, az amerikai útjairól és az azzal összefüggő hajókápláni, a menekültek lelkipásztori szolgálatát ellátó papi erőfeszítéseiről, az afrikai és oroszországi utazásairól, a külföldre távozott magyarok körében betöltött hiánypótló szerepéről és az első világháború ideje alatt tett frontszolgálatáról. Mindezeket együttesen mutatja be a Solymári Dániel, Pallós Tamás és Fajcsák Györgyi által írt könyv, amelynek az a vágyott célja, hogy elindítsa a Vay Péterrel kapcsolatos ismeretterjesztő és tudományos gondolkodást.

Egy elfeledett élet

Vay Péter 1863. szeptember 26-án született a Pest megyei, ma Dabashoz tartozó Gyón településen. Az egyik legrégebbi, máig létező magyar arisztokrata család tagja volt. Felmenői több száz éves történetét szemlélve egy klasszikus, a mindenkori társadalmi elithez tartozó arisztokrata família képe rajzolódhat ki előttünk: várnagyok, tisztviselők, alispánok, főispánok, országgyűlési képviselők, bírók, vezérek, magas rangú katonatisztek, tudós társaság alapítója. Vay Péter, ha püspökként tekintünk rá, tökéletesen illeszkedik is ebbe a sorba. Szülei, folytatva a család Vay Ábrahámmal kezdődő ágon elindított hagyományát, reformátusnak kereszteltették.²Őry 1910. Korai iskoláit változó helyszíneken, egyházi és civil, „állami” intézményekben végezte. Tizenegy évesen került a kegyes tanítórendiek pesti főgimnáziumába, ahová 1874 és 1875 között két tanévben járt. Innen 1877-ben a budapesti Refor­mátus Főgimnáziumba került (későbbi Lónyay Utcai Refor­mátus Gimnázium), ahol a IV. és V. osztályban magántanuló, a VI. osztályban pedig az iskola rendes tanulója volt.³Református Főgimnázium 1877: 26. 1880-ban a VII. osztályból kiléptették, majd a budapesti Országos Köznevelési Egyesület nyilvános Minta-­Középtanodája Nevelőintézetének VII. osztályos tanulója lett, és tett érettségi vizsgát 1881-ben.⁴Dr. László Mihály Nyilvános Főgimnáziuma és Nevelőintézete Iskolai értesítője 1881: 8–9. Vay Pétert apja a családi hagyomány nyomán közhivatali pályára szánta, ezért érettségi után, 1882-ben, hogy az államigazgatásban dolgozhasson, a kor szokása szerint joghallgatóként a Királyi Magyar Tudományegyetemre íratta be.⁵A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1882–1883: 103; valamint A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1883–1884: 109. Vay itt két évet tanult jurátusként, majd – szintén az arisztokrata családokra akkoriban jellemző módon – szülei európai tanulmányútra küldték. Európai útjáról kevés biztos adattal rendelkezünk. Visszaemlékezései alapján úgy tűnik, hogy Németországban, Svájcban a Genfi Egyetemen, Angliában, majd Franciaországban tanult hosszabb-rövidebb ideig. Hazatéréséről sincs pontos adat. Annyi bizonyos, hogy családja a tehetséges, több nyelven beszélő fiatalember jövőjét államigazgatási, diplomáciai pályán képzelte el. Ennek eredményeképpen Pest megye közgyűlése 1888-ban tiszteletbeli szolgabírává nevezte ki. Vay mégis a diplomáciai utat választotta. Személyi dossziéja az Osztrák Állami Levél­tár „közös külügyminisztériumra” vonatkozó iratanyagában található, amely szerint 1889 januárjában ideiglenes fogalmazójelölti állást kapott. 1890-ben azonban, mindössze két év külszolgálatot követően felmentették (vagy felmentését kérte) az apparátusból.⁶AT-OeStA/HHStA MdÄ AR F4-362-15, Personalakt Vay, Peter Graf, 1889–1890 (Akt. Sammelakt, Grundzl., Konvolut, Dossier).

Korai utak, távoli tájak

Vay Péter fiatalkorát átszőtték a külföldi utazások. És nem csupán az európai „Grand Tour”, a kor arisztokrata (és művész) fiataljainak említett tanulmányútja biztosította nemzetközi kitekintését. Olyan távoli földekre is eljutott, mint Afrika és Ázsia, de beutazta Észak-Európa magyarok által akkortájt ritkábban látogatott területeit is. Összességében elmondható, hogy e korai útjai, amelyekre 1885 és 1892 között került sor, a maguk idejében kiemelkedő vállalkozásnak számítottak.⁷Gróf Vay 1887–1888: 258. Nem csoda, hogy olyan későbbi jeles utazók, felfedezők is megtalálhatók útitársai között, mint Teleki Sámuel afrikanista vagy Mailáth László, illetve Széchenyi Lajos. Vay elkötelezett és termékeny író volt. Közleményeit olvasva érzékelhető, hogy örömét lelte az írásban, ugyanakkor kötelességének is érezte, hogy reflektáljon a látottakra, a hazai olvasók számára közelebb hozza a felkeresett idegen tájakat. Első nagy ívű, már nem csak európai útjait a már említett Justh Zsigmonddal, Térey Gáborral (a Szépművészeti Múzeum későbbi igazgatójával) és Széchenyi Lajossal tette 1885 és 1888 között. A Magyar Szalonban megjelent sorozataiban Itáliából, Korzikáról, Szardíniáról, Spanyol­országból és Franciaországból tudósított. Ebben az időszakban eljutott Észak-Afrikába: Marokkóba, Tunéziába és Algériába is.

Vay Péter 1892-es kelet-indiai útja a korszak említésre méltó expedíciós vállalkozásai közé tartozik. A szubkontinensre Justh Zsigmonddal egy időben utazott, jóllehet ez alkalommal nem voltak útitársak; a gyermekkori barát saját útját tulajdonképpen a híres brit tábornok, Lionel Charles Dunsterville tanácsára és meghívására szervezte.⁸Magyar főúr India kormányzójánál, 1892: 2432. Vay valójában roppant keveset írt indiai útjáról, ellentétben Justhtal, aki Az utazás filozófiája című munkájában, más jegyzeteiben és leveleiben egyaránt részletesen beszámol kalandjairól. Az 1892-es év indiai vonatkozásban fontos volt a magyar felfedezők számára: Széchenyi Andor, akinek a Pesti Hírlap szerint az volt a célja, hogy „Perzsián és Beludzistánon keresztül Indiába jusson, s ez év novemberében Szingapúrból expedíciót tervez Borneón keresztül, április közepén Tehe­ránba érkezett”, valamint ugyanott volt Stein Aurél is, aki szintén Dunsterville tábornokkal ápolt szorosabb kapcsolatot.⁹Széchenyi Andor gróf Persiában, 1892: 5. Ők valamennyien a 19. századi magyar tudományos expedíciózás kiemelkedő alakjai. Vay Péter indiai útján, az említett Lumsden tábornok mellett, Henry Petty-Fitzmaurice indiai főkormányzó vendége is volt. Útjának részletei a Vay-életmű feltárásra váró elemei.

Hajókáplán Amerikában – „A mélységek apátja”

Vay Péter először 1900 nyarán kelt át a „nagy vízen”: útja az Egyesült Államokba vezetett, ahová a következő években közel tucatnyiszor tért vissza. Az (a későbbiektől eltérően) nem egyértelmű, hogy legelső amerikai utazására miért került sor, mennyiben volt szentszéki megbízatás vagy inkább magánvállalkozás. Egyrészt azért, mert visszaemlékezéseit, amelyeket naplóiból és kiadott műveiből rekonstruálhatunk, nem kronologikusan, rendezetten, hanem „összevágva”, vegyesen egymáshoz illesztve jelentette meg – nagyvonalúan kezelve a dátumokat, eseményeket, földrajzi helyszíneket. Másrészt első amerikai útján nem végzett olyan mértékű szentszéki szolgálatot, mint a következők során. The Inner Life of the United States című munkájából megtudjuk, hogy New Yorkot először egy közel húsz napig tartó hajóutat követően, a Kaiser Wilhelm der Grosse nevű német transzatlanti gőzössel érte el.¹⁰Gróf Vay 1908: 5. Ez az utazása nincs pontosan dokumentálva, leginkább viszonyítási pontként használta a néhány évvel későbbiekkel összevetve.

Vay Péter súlyos történelmi időszakban kezdte meg missziós szolgálatát. E mára magyarul is jól feldolgozott időszak a 19. század legjelentősebb nemzetközi és itthoni kivándorlási hullámát jelentette. A magyar vonatkozású adatok különösen drámaiak: minden bizonnyal közel kétmillióan hagyták el hazájukat, ez a századforduló és az első világháború előtti ország legsúlyosabb vesztesége volt. Teljes megyék néptelenedtek el, a lakosság összetétele alapjaiban változott meg. Vay Péter ebbe a folyamatba kapcsolódott be, 1900-as útja során, a kezdetekben mint megfigyelő.¹¹Count Vay de Vaya Abbot of the Deep, 1911. Ebben az időben már látszólag szüntelenül írt és publikált. Rendszeres és aktív kapcsolatban levelezett magyar és külföldi írókkal, utazókkal, politikai és egyházi vezetőkkel. Életét – mint egyfajta hírességét – nem csupán a lapok követték, rendszeresen tudósítva a különleges magyar grófról, de ő maga is folyamatosan küldte haza úti beszámolóit és művészeti témájú reflexióit. A magyar és angol mellett franciául és németül is írt. Amerikai élményeit a magyarul 1910-ben, a Szent István Társulatnál megjelent és mára szinte beszerezhetetlen Amerikai naplókivonatok – Utijegyzetek – Levéltöredékek című munkájában összegezte, amely 1908-as angol nyelvű kötetének a „folytatása” volt. Ez utóbbi, közel négyszázötven oldalas könyvére olyan természetességgel hivatkozik a magyar nyelvű kötetében, mintha idehaza a legtermészetesebb dolog lett volna az ismerete, illetve elolvasása. Vay Péter írásaiból tudhatjuk, hogy lelki életének, küldetésének központi eleme lett a rászorulókkal, a társadalom perifériájára szorultakkal való közösségvállalás mély vágya. Jóllehet otthonosan mozgott a kor vallási és polgári „elitje” köreiben, a szegények és nélkülözők közt érezte magát a legjobban. 1900-as útján döbbent rá, hogy nincs, aki ellássa a hajókon utazók lelki szükségleteit.¹²Mass on Board Steamers, 1911: 297.

Kiszakítva magát a paloták és udvarok világából, önkéntes alapon hajókáplánnak jelentkezett a Magyarország és az Egyesült Államok közötti utakon. Idővel teljesen magáévá tette a migránsok ügyét. 1900 és 1913 között tizenkétszer tette meg a Fiume és New York közötti utat a kivándorlókkal túlzsúfolt hajókon, hogy lelkipásztorként lehessen jelen közöttük. Gyóntatott, és naponta misézett a fedélzeten, nemritkán a hajó teljes utasközönsége előtt, a kapitányi „toronyból”. Magától értetődően végezte szolgálatát, teljes sorsközösséget vállalva, együtt étkezve és hálva honfitársaival. Vay nem csupán a hajókon, de a már letelepedettek körében is kiemelkedően tevékeny volt. Feladatának tekintette, hogy támogassa az új társadalmi közegbe való integráció lelki folyamatát, valamint segítse az idegen nyelvet nem beszélő, lelkipásztor nélkül maradt emberek hitének megtartását.¹³Magyar zenésmise Fiuméban, 1905: 9. Megfigyelte, hogyan hatott „a metropolisz örvénylő forgataga” a „szinte archaikus egyszerűségből érkező” honfitársaira. Hamar belátta az előttük kinyíló világ lehetőségeinek a kockázatát, például az alkoholfogyasztás és a szerencsejáték veszedelmeit.¹⁴Vay 1910: 61–62. Ennél is nagyobb gondnak látta, hogy az újonnan érkezők elveszíthetik hitüket, így igazi pásztorként kereste fel a legeldugottabb és legszegényebb amerikai településeken élő magyarokat is. Később kezdeményezte, hogy egy-egy magyar pap időnként utazzon körbe a magyarlakta külföldi területeken, jóllehet ekkor még nem létezett olyan vatikáni hivatal, amely a menekültek lelkipásztori ellátását tekintette volna fő feladatának.¹⁵Vay Péter gróf Amerikában, 1905: 8.

Pápai küldött

Pápai küldöttként öt alkalommal járta be a Földet, hosszú utazásai során azonban legközelebb Kelet-Ázsiához került. Kína, Japán és Korea különösen magával ragadta, és mágnesként vonzotta. Vonatkozó beszámolói felbecsülhetetlen értékűek, nemzetközi szinten is érdeklődésre tartottak számot, angolul, németül és franciául is megjelentek. Az alapműnek számító, ugyancsak több nyelven kiadott Kelet császárai és császárságai mellett, valamint a Kelet művészete és műízlése, illetve A keleti féltekén című könyvein túl tanulmányok, ismeretterjesztő írások, cikkek, előadások sorában szólt külföldön szerzett széles körű tapasztalatairól, kivételes vizitációiról. Vay ugyanis számtalan történelemformáló személyiséggel találkozhatott: II. Miklós cárral, Theodore Roosevelt elnökkel, Lord Curzonnal, India brit alkirályával, Cixi kínai anyacsászárnéval, Koreában Kodzsong császárral; Japánban Meidzsi császár és Sóken császárné fogadta.¹⁶Vay 1908: 947.

Közben még arra is jutott ideje, hogy a budapesti Szépművészeti Múzeum­nak felajánlva szolgálatait, színvonalas japán anyaggal gazdagítsa az ígéretesen bontakozó hazai orientalisztikát. Az Élet hasábjain utolsó nagy útjának tanulságait leszűrve, a szeretett Pekinget viszontlátva már Kína, a „mesebeli Kelet” átalakulásán és eltűnésén merengett: „A kiábrándulás teljes. Milyen rettenetesen romboltak az utolsó forradalom alatt. Alig ösmerem meg az egykori büszke császárvárost mai siralmas állapotában. A pompás jamenek, paloták és pagodák nagy részben romba feküsznek. Még szomorúbban hatnak az új épületek. Megannyi ízléstelen modern alkotmány, melyek teljesen tönkreteszik Peking egykori bámulatosan művészies harmóniáját.”¹⁷Vay 1915: 42. A nagy háborúval, a forradalmakkal az „ántivilág” egyszer és mindenkorra megsemmisült. Az elegáns, de mindig gyakorlatias Vay Péter figyelmét és energiáit ekkoriban már leginkább a jótékonyság, a karitatív munkák koordinálása kötötte le. Mozgalmas életpályája zárásaként szűkebb pátriájában még egyszer felpörgette az eseményeket: a gyóni családi fészket parkostul a köz javára ajánlotta fel, a kúriát hadiárvaházzá alakíttatta, és mellette rendházat alapított a szolgálattevő karmelita nővérek számára.¹⁸Az első hadiárvaház bokrétaünnepe, 1917: 6. Maradék műtárgyait, ingóságait elárvereztette, elajándékozta. 1924-ben visszavonult az új világ zajától, Assisi kapucinusai fogadták be. Még huszonnégy meditatív év adatott meg neki Itáliában. Csak nagyritkán, egy-egy „közeli” meghívásnak tett eleget. A nyughatatlan vándor révbe ért, és emlékeiből élve, bizalommal, reménnyel már egy másik ismeretlen világ örökébe tekintett.