Manapság, amikor az internet lehetővé teszi, hogy szinte végtelen mennyiségű online elérhető szakirodalomhoz férjünk hozzá, elképzelni is nehéz már, hogy korábban a tudományos munkavégzés milyen mértékben függött a megfelelő minőségű könyvtárak létezésétől. Hatványozottan igaz ez a keletkutatás tudományterületére, és azon belül is az altajisztikára, melynek tudományos szakirodalma még a gazdagnak mondható könyvtárakban is csak ritkán található meg.
Magyarországon azonban a keletkutatás a nemzeti tudományágak körébe tartozik, így több olyan kincsekkel telehalmozott könyvgyűjteményünk is van, mely lehetővé teszi a nemzetközi színvonalon végzett kutatómunkát.
E könyvgyűjtemények közül a legrégebbi a Magyar Tudományos Akadémia Keleti Gyűjteménye. Megalapításában Ligeti Lajosnak, mint az Akadémia alelnökének meghatározó szerepe volt. Bár magát a gyűjteményt csak 1951-ben alapították, különböző orientális nyelveken írt, illetve a Kelettel kapcsolatos kéziratok és korai nyomtatványok gyűjtése sokkal régebbi tradíciónak számít az Akadémián. Így nem véletlen, hogy megalapításának pillanatától a Keleti Gyűjtemény igen gazdagnak számít, és olyan kiemelkedő személyiségek hagyatékai is megtalálhatók benne, mint Kőrösi Csoma Sándor, Stein Aurél, vagy éppen Vámbéry Ármin. Mongol kéziratokból és fanyomatokból álló gyűjteményük – melynek Kara György szerkesztésében ma már egy igen kiváló katalógusa is rendelkezésre áll – Ligeti Lajos 1928–1930 közötti belső-mongóliai kutatóútjának egyik legszámottevőbb hozadéka.
Az Akadémia Keleti Gyűjteménye mellett van azonban egy másik számottevő Keleti Gyűjtemény is Magyarországon, a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtárának Keleti Gyűjteménye, mely ma már nemzetközi szinten is elismert kutatóhelyként van számontartva. Gyűjtőköre azonban egyedivé is teszi, hiszen közel s távol nincs még egy olyan könyvtár, amelyben ilyen gazdagon lenne képviselve az altaji nyelveket beszélő népekre vonatkozó szakirodalom. Altaji alatt ez esetben főképp a török, mongol és tunguz népeket kell érteni.
A szegedi Keleti Gyűjtemény állománya ma kb. 50.000 tétellel rendelkezik, melynek tekintélyes része turkológiai szakirodalmat foglal magába. Ez tulajdonképpen természetes, ha belegondolunk, hogy a különböző török népeknek a magyarok történelmében betöltött szerepe, és a török nyelvek magyar nyelvre gyakorolt hatása miatt a magyarországi keletkutatás legjelentősebb eredményei a turkológia körébe tartoznak.
Alább be szeretném mutatni ennek a gyűteménynek a történetét, külön kiemelve, mekkora szerepe volt Ligeti Lajosnak, a 20. század legnagyobb magyar orientalistájának abban, hogy Szegeden létrejöhetett ez a nagyszerű állomány.
Időben a hetvenes évekig, egész pontosan 1974-ig kell visszamennünk, amikor is Róna-Tas Andrást, Ligeti Lajos és Németh Gyula tanítványát kinevezték egyetemi tanárrá Szegeden, ő pedig elkezdte oktatni a magyar nyelv török jövevényszavaival, az altaji nyelvek kapcsolataival és a magyarok őstörténetével foglalkozó kurzusait. Ez volt az a kezdőpont, amikor az altajisztikára koncentráló keletkutatási stúdiumok elindultak a Szegedi Tudományegyetemen.
1984-től már önálló tanszékkel rendelkezett az altajisztika, így az oktatott tárgyak spektruma is bővült a különböző török nyelvek oktatásával, mongol és arab oktatással, a török–mongol összehasonlító és történeti nyelvészetre vonatkozó órákkal, az altaji nyelveket beszélő népek néprajzával.
Igen gyorsan kiderült, hogy az oktatás és a kutatás intézményi feltételei mellett éppoly fontos bizonyos materiális feltételek megléte is. Sürgősen szükség volt egy tudományos könyvtárra, mely tartalmazza a munkához elengedhetetlen szótárakat és monográfiákat.
Bárki tudhatja, aki szembesült már hasonló problémával, hogy egy tematikus könyvgyűjtemény felépítése nem egyszerű dolog, és könnyebben hozzáférhető szakirodalommal rendelkező tudományágak esetében is igen hosszú időt vesz igénybe. A későbbi Keleti Gyűjtemény megalapozása során is – a könyvvásárlás és az orientalisztikával foglalkozó hazai és külföldi társintézményekkel folytatott kiadványcsere mellett – az tűnt életképes megoldásnak, hogy megpróbálják tudósok magánkönyvtárát megszerezni, vagy meggyőzni őket, hogy a könyvgyűjteményük legalább egy részét az egyetemen helyezzék el.
Ezen elgondolás mentén, Róna-Tas András professzor felkérésére, a 20. század legjelentősebb magyar keletkutatója, egy máig aktív tudományos műhely megalapozója, az összehasonlító altajisztika, a mongolisztika, a turkológia, a kínai filológia, a tibetisztika, a magyar őstörténet és a magyar történeti nyelvészet területén is maradandót alkotó Ligeti Lajos volt az első, aki a Szegedi Tudományegyetemet (akkori nevén József Attila Tudományegyetemet) alkalmasnak találta arra, hogy évtizedeken át gyűjtött könyveit és különnyomatait ott helyezze el. Felajánlásának időpontja 1976. Ekkor azonban Ligeti még aktívan foglalkozott tudománnyal, természetesen szakkönyvei többségét is használta még, így első körben könyveinek körülbelül harmada került Szegedre. Bármennyire gáláns is volt tehát a felajánlás, nem tudta egyből megoldani az újonnan alapított tanszék szakirodalommal kapcsolatos problémáit.
Megoldásként Róna-Tas András meg tudta győzni az egyetem vezetését, hogy vásárolja meg az akkoriban elhunyt Németh Gyulának, a turkológia professzorának magánkönyvtárát.
Ligeti könyvgyűjteményével összehasonlítva Németh Gyuláé nem volt olyan nagy, és tematikailag is sokkal behatároltabb volt, azonban megvolt benne a legfontosabb szótárak és szakmonográfiák többsége. Különnyomatot szintén nagy számban tartalmazott Németh hagyatéka. A könyvgyűjtemény az Altajisztikai Tanszéken került elhelyezésre, így ez volt az első modern orientalisztikai témájú állomány Szegeden, amely a mindennapi kutatási és oktatási munkálatokat lehetővé tette.
E szerzeményezés pozitív hatásai mellett azonban volt egy negatív is. Ligeti Lajos és Németh Gyula között ugyanis nem volt mindig problémamentes a viszony. Amikor Ligeti megtudta, hogy az egyetem megvásárolta Németh hagyatékát, megharagudott, attól tartva, hogy a könyveiket majd egy helyen tartják, így halott poraikban keverik majd össze őket. Vissza is vonta a felajánlását, és hosszú időbe telt, több beszélgetésbe került, amíg annyira megenyhült, hogy donációs szándékát megújította.
További problémát jelentett, hogy Németh és Ligeti gyűjteménye is lezárult a tudósok halálával, így az 1987 utáni szakirodalom teljesen hiányzott az anyagból.
A tudományos eredmények naprakész szinten való biztosítását az Altajisztikai Tanszék próbálta meg magára vállalni. A könyv- és egyéb publikáció-beszerzésnek van 18 módja. Ezek közül az utolsó a vásárlás. Ennek megfelelően a könyvvásárlás mellett a tanszék igyekezett ügyesen felhasználni nemzetközi kollegiális kapcsolatait, illetve könyvcsere-kapcsolatokat épített a külföldi társintézményekkel, aminek az lett a következménye, hogy a tanszék is felépített egy tekintélyes gyűjteményt, mely főképp turkológiai témákra fókuszált, de a keletkutatás egyéb területei is képviselve voltak.
Visszatérve Ligetihez, halála után könyvei hamarosan Szegedre kerültek, és 1987 őszén, az egyetem központi épületében, mely akkoriban a könyvtárnak is helyet adott, Keleti Kabinet néven megnyílt a mai Keleti Gyűjtemény elődje.
A gyűjtemény jól tükrözte Ligeti tudományos érdeklődésének széles spektrumát, így az anyag nagyrésze az összehasonlító altajisztika, a turkológia, mongolisztika, sinológia és tibetisztika körébe tartozik, de természetesen a magyar őstörténet és a magyar történeti nyelvészet szakirodalma is megtalálható benne. A hagyaték körülbeblül 11.000 tételt számlál. Talán a gyűjtemény legértékesebb része, és mondhatni az altajisztikai nyelvészeti szakirodalom esszenciája az a több ezer különnyomat, melyet Ligeti hosszú pályája során összegyűjtött és megőrzött. Kb. 4500 darab különnyomatról van szó, melyek kiválóan mutatják milyen elképesztően széles nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, és milyen nagy tekintélye volt a külföldi tudósok között.
A gyűjtemény dedikált könyvtárost is kapott Paulik Ágnes személyében, aki amellett, hogy könyvtáros volt, altajisztika szakon is végzett, így a könyvek feldolgozása biztos szakmai kezekbe került.
Az Egyetemi Könyvtár orientalisztikai különgyűjteménye a későbbiekben több kisebb hagyatékkal bővült: 1988-ban Katonáné Palló Margit turkológiai, majd 1990-ben Tardy Lajos kaukázusi és grúz témájú könyveivel.
Amikor a könyvtár 2004-ben jelenlegi helyére költözött, az addig különálló gyűjtemények, tehát Ligeti Lajos és Németh Gyula hagyatéka, valamint az Altajisztikai Tanszék könyvgyűjteménye mind egy helyre, a mai Keleti Gyűjteménybe kerültek, azzal a kikötéssel, hogy az állományrészeket nem lehet összekeverni.
Idővel további donációk révén értékes anyagokkal bővült a gyűjtemény. Róna-Tas András professzor szintén Szegednek ajándékozta könyvgyűjteményét. Természetesen ő még ma is igen aktív kutatómunkát végez, azonban tibetisztikai és csuvas témájú könyvei már a Keleti Gyűjtemény polcain várják olvasóikat. Ha a Csuvas Köztársaságot nem számítjuk, akkor ez a csuvas tematikus gyűjtemény valószínűleg világszerte egyedülállónak számít.
2008 óta már szintén a gyűjtemény részét képezi Berta Árpád, az Altajisztikai Tanszék fiatalon elhunyt professzorának főképp turkológiai témájú szakirodalmat tartalmazó, mintegy 2000 kötetet számláló könyvtára.
Nem kis büszkeségre adott okot, hogy Sinor Dénes altajisztikai témájú könyvei is Szegedre kerültek. Talán nem kell különösebben ecsetelni, hogy a szakmának milyen kiemelkedő és nagyrabecsült személyisége hagyományozta könyveit a Klebelsberg Könyvtárra. Mintegy 3200 kötet került tőle hozzánk, melyet 60 éves szakmai, és kiemelkedő tudományszervezői tevékenysége közben gyűjtött össze közép-ázsiai témában. A kötetek jelentős része nem volt elérhető Magyarországon egyéb könyvtárban, és ami szintén fontos, számos olyan kötet került a hagyaték révén a gyűjteménybe, melyek már a Németh- és Ligeti-hagyatékok lezárása utáni időkben lettek publikálva. Éppúgy mint a Németh Gyula és a Ligeti-hagyaték esetében, a Sinor-könyvtár egy részének Szegedre kerülése messze túlmutat azon a fizikai tényen, hogy most ezeket a könyveket Szegeden őrizzük. Igen sokat profitálunk abból, hogy ez volt az a könyvtár, melyet Ligeti és Sinor is érdemesnek talált arra, hogy ott kerüljenek elhelyezésre a könyvei.
Az Egyetemi Könyvtár orientalisztikai különgyűjteménye a későbbiekben több kisebb hagyatékkal bővült: 1988-ban Katonáné Palló Margit turkológiai, majd 1990-ben Tardy Lajos kaukázusi és grúz témájú könyveivel.
Amikor a könyvtár 2004-ben jelenlegi helyére költözött, az addig különálló gyűjtemények, tehát Ligeti Lajos és Németh Gyula hagyatéka, valamint az Altajisztikai Tanszék könyvgyűjteménye mind egy helyre, a mai Keleti Gyűjteménybe kerültek, azzal a kikötéssel, hogy az állományrészeket nem lehet összekeverni.
Idővel további donációk révén értékes anyagokkal bővült a gyűjtemény. Róna-Tas András professzor szintén Szegednek ajándékozta könyvgyűjteményét. Természetesen ő még ma is igen aktív kutatómunkát végez, azonban tibetisztikai és csuvas témájú könyvei már a Keleti Gyűjtemény polcain várják olvasóikat. Ha a Csuvas Köztársaságot nem számítjuk, akkor ez a csuvas tematikus gyűjtemény valószínűleg világszerte egyedülállónak számít.
2008 óta már szintén a gyűjtemény részét képezi Berta Árpád, az Altajisztikai Tanszék fiatalon elhunyt professzorának főképp turkológiai témájú szakirodalmat tartalmazó, mintegy 2000 kötetet számláló könyvtára.
Nem kis büszkeségre adott okot, hogy Sinor Dénes altajisztikai témájú könyvei is Szegedre kerültek. Talán nem kell különösebben ecsetelni, hogy a szakmának milyen kiemelkedő és nagyrabecsült személyisége hagyományozta könyveit a Klebelsberg Könyvtárra. Mintegy 3200 kötet került tőle hozzánk, melyet 60 éves szakmai, és kiemelkedő tudományszervezői tevékenysége közben gyűjtött össze közép-ázsiai témában. A kötetek jelentős része nem volt elérhető Magyarországon egyéb könyvtárban, és ami szintén fontos, számos olyan kötet került a hagyaték révén a gyűjteménybe, melyek már a Németh- és Ligeti-hagyatékok lezárása utáni időkben lettek publikálva. Éppúgy mint a Németh Gyula és a Ligeti-hagyaték esetében, a Sinor-könyvtár egy részének Szegedre kerülése messze túlmutat azon a fizikai tényen, hogy most ezeket a könyveket Szegeden őrizzük. Igen sokat profitálunk abból, hogy ez volt az a könyvtár, melyet Ligeti és Sinor is érdemesnek talált arra, hogy ott kerüljenek elhelyezésre a könyvei.
Szintén a Keleti Gyűjtemény őrzi Olajos Terézia és Szádeczky-Kardoss Samu bizantinológus professzorok hagyatékát. Könyvgyűjteményük az avarokra, és tágabb értelemben a kelet-európai steppén élt nomád népekre vonatkozó szakirodalom egyedülálló tárháza.
Külön ki kell emelni, hogy a gyűjtemény körülbelül 3000 kötetnyi szótárral van felszerelve, melyek a filológiai munka elengedhetetlen tartozékai. Szintén elősegíti a munkát, hogy a gyűjtemény teljes állománya elérhető a Klebelsberg Könyvtár online katalógusában, melynek tételeire a Worldcat katalógus is hivatkozik.
Végezetül ejtsünk szót egy olyan problémáról, amellyel a gyűjtemény nemrég szembesült. Amint korábban is volt róla szó, a Keleti Gyűjtemény lekülönlegesebb része a különnyomat-állomány, mely mind Ligeti Lajos, mind pedig Németh Gyula könyvhagyatékában ezres nagyságrendben található. Ezekből egyrészt jól látszik, hogy a magyar tudósok milyen mélyen be voltak ágyazva a nemzetközi tudományos életbe, másrészt pedig, hogy abban az időben a különnyomatok jelentették a tudományos kapcsolattartás eszközeit. Két probléma merült fel velük kapcsolatban. Az egyik, hogy a különnyomatok nem olyan tartósak, mint a könyvek, és a forgatásuk kopásnak és elhasználódásnak teszi ki őket. Másrészt igen sok különnyomat – mivel e tudományos művek silány minőségű papírra lettek nyomtatva – akkor is töredezésnek és porladásnak vannak kitéve, ha egyáltalán nem is nyúlunk hozzájuk. E sorok írója személyesen is nagyon büszke arra, hogy talán egy utolsó pillanatban született döntés eredményeképp a Keleti Gyűjtemény ezen értékes része, mintegy 15.000 tételnyi különnyomat digitalizálásra került, és az egyetem saját hálózatán belül online is használható. Úgy gondolom egy ilyen méretű tematikus cikkgyűjtemény még az internet korában is számottevőnek minősül.
Soha nem könnyű első lépéseket tenni. Bár ez esetben az első lépést egyetlen tudós, Ligeti Lajos tette, emberi és tudósi nagysága példaképként szolgált számos közvetlen vagy közvetett tanítványának az altajisztika területén, akiknek már szintén a Szegedi Tudományegyetemen őrizzük a hagyatékát.
E sorok írása közben már bedobozolva várja Magyarországra szállítását Tayyib Gökbilgin könyvhagyatéka, aki az oszmanisztika egyik megalapítójaként igazán különleges és egyedülálló könyvgyűjteményt mondhatott magáénak.
De ezzel még koránt sincs vége, további nagy dolgok vannak készülőben…
Összességében elmondható, hogy mára a Keleti Gyűjtemény túlnőtt azon a gondolaton, amely létrehozta. Külföldről érkeznek kutatók csak azért, hogy használhassák a Gyűjteményben felhalmozott tudományos szakirodalmat, és természetesen remekül szolgálja az egyetem hallgatóinak és oktatóinak szükségleteit is.
A szerző a Szegedi Tudományegyetem Altajisztikai Tanszékének munkatársa
