Orient Projekt nagyinterjú Szilágyi Zsolt történész-mongolistával, a BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársával.
Vissza az interjú első részére
O. P.: Viszont innen átmennénk kicsit az általánosságok irányába. Mongólia, mongolok… először kicsit érdemes lenne tisztázni a fogalmakat. Beszélhetünk-e ma is egységes kultúráról, térségről? Mik a kulturális és földrajzi határok?
Sz. Zs.: Ez egy nagyon aktuális kérdés, és ha Magyarországról nézzük ezt az egészet, akkor szerintem sokkal könnyebben értjük, mint bárki más a világon. Mert mi is pontosan abban az identitásválságban vagyunk, mint a mongolok, azon gondolkozunk, vajon ez a magyarság mikortól kezdve magyarság. Azt mindenki pontosan tudja, hogy micsoda vita van erről az egész magyar őstörténet kérdéséről. És a mongolok is valami hasonló helyzetben vannak. Van egy pont, amikortól Mongóliáról beszélhetünk, ez 1206, Dzsingisz kánná emelése, amikor létrejön a nagykáni pozíció, és attól kezdve szokás hagyományosan Mongóliáról beszélni. Ugyanakkor a mongolok is próbálják ezt a kultúrtörténeti kezdetet visszatolni az időben, és ez már olyan kérdés, ami nem csak tudományos kérdés, hanem sajnos emocionális, érzelmi kérdés is, mert kezd összekeveredni a kultúrtörténet meg a néptörténet, a nyelvtörténetről nem is beszélve, és ma már az örökségesítéssel a politika is képbe kerül ezzel kapcsolatban.
A mongoloknak egy ilyen korai igazodási pont az első – egyébként kínaiak által leírt – nomád állam, a Xiongnu Birodalom, ami a mai Mongólia területén működött. I. e. 318-ban írták le először a xiongnukat, és valamikor a 3. század legvégétől, tehát 209-től i. sz. 156-ig (a xianbei betörésig) létezett a Xiongnu törzsszövetség. Tehát nagyjából az i. e. 206-tól i. sz. 220-ig Kínában uralkodó Han-dinasztiával párhuzamosan létezett a Xiongnu állam, csak rövidebb ideig, mert a törzsszövetség az i. sz. 2. század közepén, tehát a 150-es évek körül végleg felbomlott. Hatalmas eurázsiai birodalmat hoztak létre a xiongnuk, aminek később lett egy keleti és egy nyugati fele. Ezek különböző időpontokban bomlottak föl. Aztán a 2. század közepén jöttek a szienpik (xianbei).
Mivel ők az első nomádok, akik egyébként a nomád állam állatorvosi lova, tehát minden, a klasszikus nomád törzsszövetségi rendszerekre jellemző dolog megtalálható a xiongnuknál. Manapság a mongolok nagyon szívesen beszélnek magukról úgy, mint a xiongnu hagyományok örököseiről. Itt jutok el oda, amire az előbb utaltam, hogy itt van egy kis kultúrtörténeti és történelmi kavar, hogy vajon a nomád államot (általában) és a Mongol Birodalmat, a nomádot és a mongolt egymás szinonímájaként kezeljük-e, vagy nem, de ez csak egy mellékszál.
Ha azt mondjuk, hogy mongolok, akkor igazából Dzsingiszről és utódairól beszélünk, ha azt mondjuk, hogy mongol állam, akkor Dzsingisz és 1206. Ha megkérdezed, hogy miért hívják őket mongoloknak, akkor nem tudok válaszolni. Ők se nagyon tudják, hogy ez a kifejezés pontosan honnan jön. De a mongol állam kontinuitását én 1206-tól számolnám. Egyrészt a Dzsingisz által létrehozott állam az, amit később Nagy Mongol Birodalomnak nevezünk, ami elfoglalta már Kubiláj idején Kínát, terjeszkedett nyugat felé, elért Magyarországig a 13. század közepén, és aztán ez a hatalmas birodalom különböző birodalomrészekre bomlott. Lett belőle Arany Horda, lett belőle az Ilkanida Birodalom Bagdad központtal, és megmaradt a keleti terület, aminek az uralkodói központja igazából Kína Kubilájtól kezdődően. Ez az akkori mongoloknak nem nagyon tetszett egyébként. 1368-ban Kínából üldözik el a mongol Jüan-dinasztiát a Mingek. Sokáig a következő korszakról, a birodalom felbomlásának időszakáról úgy beszéltek a mongol történészek, mint sötét korról. Ma már szívesebben emlegetik úgy, hogy az északi Jüan. Ez is egy történészi koncepcióváltás, azt mondják, hogy az északi Jüan, mert a dinasztia maga 1368 után is létezett. Az más kérdés, hogy akkor már Kína nem volt a mongoloké. És ez az északi Jüan-dinasztia visszaszorult többé-kevésbé a mai Mongólia területére.
O. P.: Tehát a 14. század elejétől zsugorodott a birodalom, ha jól értem, és került a mai határok közé.
Sz. Zs.: Igen, de inkább a 13. század végétől szerintem. Ebből a szempontból az nagyon érdekes, hogy amikor általában a Nagy Mongol Birodalomról szoktak beszélni, akkor mindig azt mondják, dzsingiszi Nagy Mongol Birodalom. Igazából Dzsingisz alapította ezt a birodalmat, ez kétségtelen, de a legnagyobb kiterjedését mégiscsak Kubiláj idején érte el. Tehát amikor azt mondom, hogy Nagy Mongol Birodalom, akkor én Kubilájra gondolok, aki a Jüant is megalapította 1270-1271-ben. Igazából az utolsó kurultáj, tehát nagybirodalmi gyűlés pont ebben az időszakban zajlott, és az 1270-es, 1280-as évektől például az Arany Horda, az Ilkanida Birodalom délnyugaton fokozatosan távolodik ettől a központi területtől adminisztratív szempontból is. A Nagy Mongol Birodalom tehát szinte kialakulása pillanatától a felbomlás felé haladt. Sokáig mondják, hogy ez egy birodalom, meg Marco Polóék is a nagykáni pecsétet lobogtatják, és azzal utazzák végig Közép-Ázsiát, és senki nem csapja agyon őket, tehát létezik a Pax Mongolica, de adminisztratív értelemben azért távolodnak ezek a peremvidékek a mongol területektől.
O. P.: Meddig áll ez fönn? 100 évről beszélünk?
Sz. Zs.: Körülbelül igen. Én azt gondolom, hogy ez a fénykor nagyjából Kubiláj halálával le is zárul. Az ő utóda, az 1307-ig uralkodó Temür mondjuk még idetartozik, de ő nem volt olyan karizmatikus vezető, mint a nagypapája. Aztán a 14. század elején ugyan uralják a mongolok Kínát, de akkor az már egy turbulensebb korszak, és 1368-tól kiszorítják őket a császári pozícióból.
O. P.: Viszont elindul a nagy moguloknak a története.
Sz. Zs.: Igen, az már abból a szempontból nagyon érdekes, ha az Arany Hordáról beszélünk. Akkor az már egy saját történet. Nyilván millió kapcsolattal Belső-Ázsia felé, és igazából azt kell, mondjuk, hogy a ma létező közép-ázsiai államok történetét alapvetően meghatározta a mongol hódítás. Kialakulásukban is óriási szerepet játszott a mongol hódítás és a mongol utódállamok, például az Arany Horda. Közép-Ázsia történetéről beszélni, Kazahsztán történetéről, Kirgizisztán történetéről csak úgy lehet beszélni, hogy végigkísérnek bennünket a mongol hódítás következményei, és ebben a történetben a dzsingiszidák szerepe is nagyon fontos.
Mongólia pedig ebben a korszakban, az 1300-as évek utolsó harmadától zsugorodik. Kétségtelen, hogy egy olyan korszak, amikor felbomlik egymással is versengő kánságokra, és a 15. század elejétől a 17. század közepéig, végéig, sőt a 18. század közepéig egy nagyon turbulens korszaka volt Belső-Ázsiának, ami persze történészi szempontból nagyon érdekes is. Amit régen sötét kornak mondtak a Jüan bukása után – ahogy korábban említettem –, mostanában inkább az északi Jüan korszakként emlegetik. A 15–16. század az az időszak, amikor a mongolok által lakott területen kialakulnak fontos hatalmi gócpontok. Az egyik az a mongol központi szállásterület, ahonnan a Dzsingiszék elindultak. Kialakul egy másik terület nyugaton, amit Nyugat-Mongóliának, vagy általában az ojrátok által lakott területnek szoktunk nevezni. Nagyjából itt jött létre az Ojrát Kánság is 1640-ben, részben ezen a területen. Kialakul egy déli mongol terület, ami csak részben egyezik meg a mai Kína Belső-Mongol Autonóm Tartományával – mert az egy politikai konstrukció 1947-től –, de a mai Belső-Mongólia területén létező déli mongol törzsek is kialakítanak egy sajátos hatalmi struktúrát, és bizonyos korszakokban a központi (hatalmi) szerep ide összpontosul. Tehát igazából egymással is versengő mongol hatalmi gócok jönnek létre, amik aztán később a 15–16–17. századi belső-ázsiai történelmet meghatározzák.
O. P.: A vallás hogy alakult akkoriban?
Sz. Zs.: Van egy, lehet, hogy manapság már kicsit túlhaladott, vagy kicsit revízióra szoruló tudományos álláspont, hogy két mongol buddhista megtérés volt. Az első a 13. században történt. Ez Phagpa láma (1235–1280) és Kubiláj kapcsolatában, és a tibeti láma császári udvarban betöltött szerepén keresztül teljesedett ki. Volt egy ún. második mongol buddhista megtérés, az pedig a 16. század utolsó harmadában indult. A tümet mongol Altan kán (1507–1582), tibetiek részéről Szönam Gyacó (Sonam Gyatso 1543–1588), tehát a gelugpa (tib. dge lugs pa) főlámájának kapcsolatától indul. Ez Belső-Mongólia, az a déli mongol terület, amiről beszéltem, itt is létrejön egy külön hatalmi központ, és a buddhizmus második terjedése aztán elindul tovább észak felé is, ill. más vonalon is, és ebből alakul ki a mongol buddhizmus.
Én azt szoktam mondani, hogy nem mindegy, hogy mongol buddhizmusról beszélünk, vagy buddhizmusról a mongolok által lakott területen. Mert az nem ugyanaz. A buddhizmus már a nagyon korai időszakban is megjelenik itt. A türk kaganátus kései korszakában, az ujgur kaganátus idején, pláne a kitanok idején, ami a mongol területeken a 920-as évektől 1125-ig tartó időszakot jelenti. Ezekben a korábbi korszakokban a buddhizmus már megjelenik a mai mongol területeken.
O. P.: Hogy? Egy-egy kolostorral? Néhány csoport?
Sz. Zs.: Igen. A kereskedelmi, kulturális kapcsolatokon keresztül. De például a kitan korban, a 10–12. században a Kitan Birodalomban államvallássá is válik a buddhizmus.
O. P.: Mit vált le?
Sz. Zs.: A kitan korszakban például a manicheizmust váltja le, mert a kitanokat a manicheus ujgurok előzték meg ezen a területen. Illetve nem egészen pontosan, mert az Ujgur Kaganátus az 840-ig tartott, azt elsöpörte a Vásáry tanár úr által csak „kirgiz epizód”-nak emlegetett kirgiz támadás, ami egy 80 éves átmeneti időszakot eredményez, amikor igazából semmi nincs. Azon kívül, hogy elpusztítják, vagy megdöntik az ujgurok hatalmát a mongol területeken, a kirgizek olyan sok mindent nem építettek. Ezeket a kirgizeket Abaoji (872–926) a 920-as években elüldözi erről a területről. Elfoglalja Mongólia középső, keleti, délkeleti területeit, és aztán később, amikor létrejön az Északkelet-Kínával is összekapcsolt kitan terület, és 947-ben megalapítják a kitan Liao-dinasztiát (947–1125), akkor ez az egész egy nagyon sajátos államban egyesül. Ez egy border state, egy határállam, mert az egyik fele nomád, a másik fele az letelepült, tehát egy nagyon érdekes és sajátos hibrid állam jön létre. Ott például a buddhizmus az államvallás, és a kitanok egy korai mongol nyelvet beszéltek. Ezt sokan összekapcsolják a – mongol – buddhizmussal, miszerint itt akkor már sokkal korábban is beszélhetünk mongol buddhizmusról. De szerintem itt megint csak egy mongol nyelvet beszélő nép buddhizmusáról beszélhetünk. Az, amit mi mongol buddhizmusnak nevezünk, az az első, de még inkább a második megtérés időszaka után jött létre.
O. P.: Azt jól érzékelem, hogy ha te erre a kérdésre, hogy Mongólia, meg mongolok válaszolni akarsz, érdemben bármit akarsz erről kutatóként mondani, akkor kicsit értened kell a sinológiához, Közép-Ázsia történetéhez, turkológiához, kicsit iszlámkutató is legyél, a buddhizmushoz is értened kell, plusz mongolistaként szólalsz meg. Szóval iszonyú összetett.
Sz. Zs.: Igen, de nyilván az érdekességét is ez adja. Ez egy nagyon összetett kérdés. És még arról nem is beszéltünk, hogy a nagyon korai történeti időkben is voltak mongol nyelven beszélő népek. Ami probléma, hogy végig külön kell választani a nyelvtörténetet meg a néptörténetet. Ugye a magyar őstörténettel kapcsolatban is ezt sokan összekeverték, és ez állandó konfliktusokat okoz. De azért itt mégis csak egy olyan kultúrkörről beszélünk Belső-Ázsiában, ami a nagyállattartó nomadizmus, aminek kontinuitása van a legkorábbi időktől tulajdonképpen napjainkig. Mindenki lovon ült, mindenki nomadizált, mindenki íjjal vadászott. Voltak korszakok, amikor kicsit letelepültek, de azért ez a xiongnuktól a mai mongolokig tulajdonképpen nem nagyon változott. Azonos kultúrkör. És ugye itt mindig általában törzsszövetségekről beszélünk, azért nevezünk egy-egy birodalmat valamilyen néven, mert azt a korszakot egy adott nép irányította, így ők adják a korszak nevét. De igazából ők is törzsszövetségeket szerveztek, az ugyanolyan kultúrkörben, mellettük élő nomádokból. Hogy adott esetben például a birodalom vezető népessége milyen nyelven beszélt, az egy dolog, de nem tudjuk biztosan, hogy a törzsszövetségben a többi nomádok milyen nyelvet beszéltek. Nagyon kevés az írott forrásunk. A türk kaganátus 552-től 745-ig létezett, ráadásul két korszaka volt, és valószínűleg a második Türk Kaganátus idején, a 8. század környékéről vannak az első nomád írott forrásaink, türk rovásírással. Igazából még azt sem minden esetben tudjuk, hogy a korábbi nomádok maguk milyen nyelvet beszéltek, csak azt tudjuk, hogy a kínaiak, vagy más, nyugati források hogyan írták le őket.
Ez kultúrtörténeti, nyelvtörténeti szempontból is egy érdekes kérdés, és aztán, hogy ezt a kettőt hogy mixeli össze az ember, és mikortól beszél egységként egy népességről, az már megint egy újabb kérdés. Igazából Dzsingisz egy olyan nomád államot szervezett, mint a korábbiak, de ők mongolul is beszéltek, és ennek az államnak van történeti kontinuitása a napjainkig. És ez óriási dolog, mert nem tudsz más olyan nomád államot mondani, amelyik fennmaradt volna. Az ujgurok sincsenek meg, a kitanok sincsenek meg, a türkök sincsenek meg. Vannak népek, akik mozogtak a belső-ázsiai térségben, és a nyomaikat megtalálhatjuk. Az ujguroknak is megtaláljuk a leszármazottait Gansuban, kb. kétezren vannak, és yuguroknak hívják őket, de hogy egy nomád állam mondjuk 800 évig létezzen, az csak a mongoloknak sikerült.
O. P.: Még egy vallástörténeti téglát a helyére tennél? A Dzsingisz, Kubiláj időszaknak a vallási háttere az mi is volt? Illetve az iszlámmal való viszony hogy alakult a későbbiekben? Timur, és utána bemennek Észak-Indiába…
Sz. Zs.: Az iszlám keleti terjeszkedése az egyik oka annak, hogy a buddhizmus kiszorul Észak-Indiából, és például Tibetben talál magának biztonságos környezetet. Ugye Tibetben is volt egy korábbi meg egy későbbi megtérés, ott is jellemzően 1042-től, a későbbi megtéréstől válik buddhistává – mondjuk így – Tibet. Amikor a 13. század közepén a mongolok megismerkednek a buddhizmussal, és aztán Kubiláj létrehozza a Jüan-dinasztiát, meg a Nagy Mongol Birodalmat, akkor ő vallási szempontból egy nagyon felvilágosult uralkodó volt, mert ott mindenféle vallás létezett. Többek között az iszlám is jelen volt, hiszen a közép-ázsiai régióban már ott volt a 8. század közepétől. A Talasz menti csatánál megáll az iszlám keleti terjeszkedése, de azért a közép-ázsiai régióban ott marad. A 13. században az Arany Horda kánjai is felveszik az iszlámot. Tehát vannak olyan mongol utódállamok, ahol államvallás lesz az iszlám. De például a központi mongol területeken, meg Kínában is jelen volt ez a vallás, és elfogadott volt a sok másik között, nem üldözték. Mert nyilván ott vannak a taoisták Kínában, ott van a mongol ősvallás, megjelenik a buddhizmus, vannak nesztoriánus keresztények, tehát több vallás is jelen van a Mongol Birodalomban, és egyiket sem üldözik. Nincsen olyan, mint mondjuk az ujgurok korában, amikor részben politikai okból a manicheizmust tették államvallássá, és amikor az ujgur birodalom összeomlott, akkor a kínaiak minden manicheus templomot elpusztítottak, hogy ne emlékeztessenek erre a korszakra és az ujgur hatalomra. A mongolok nem csinálnak ilyeneket. Az iszlám kereskedők a mongol adminisztrációban fontos szerepet játszanak, hiszen a kereskedelem az ő kezükben volt. Tehát ebből a szempontból a mongol Jüan-dinasztia időszaka egy nagyon felvilágosult korszak.
Aztán Mongólia területén megmarad a buddhizmus befolyása így vagy úgy. Azért mondom ezt, mert amikor (1368 után) visszaszorulnak a mongol területekre, akkor – sokkal kevesebb forrásunk van erről az időszakról, és nyilván nem tudjuk, hogy pontosan hogy történt – biztosan nem tűnt el a vallás, és aztán a második megtérés után egyértelműen túlsúlyba kerül a buddhizmus. De például a közép-ázsiai területeken, Kazahsztán, Kirgizisztán történetében az is fontos kérdés, hogy a keleti buddhista nomádok háborúztak a nyugati iszlám nomádokkal azért, hogy a közép-ázsiai régió feletti fennhatóságot megszerezzék. Tehát a mongol utódállamokon belül is van egy ilyen sajátos szerepe a két vallás viszonyának.
O. P.: Mongóliát alapvetően még ma is nomád világnak látjuk. Ez a modern digitális és a városi élethez képest nagyon más. Mi minden történt az elmúlt száz évben? Hogy néz ki Mongólia?
Sz. Zs.: Mongólia a 20. századba úgy lépett be, mint egy nomád állam, és azt kell hogy mondjam, hogy amikor én 1992-ben elmentem Mongóliába, és elmentünk Ulánbátorból vidékre, akkor én azt gondolom, hogy azt a nomád hagyományt, meg azt a nomád kultúrát láttam, ami az azt megelőző ötven évben és bizonyos értelemben az azt megelőző 700-800 évben is a mongolokra jellemző volt.
O. P.: Érintetlenül hagyta a Szovjetunió, és az a sok pusztítás, ami ott történt?
Sz. Zs.: Ennek van egy természetföldrajzi meghatározottsága. A nomád területeken nem lehet mást csinálni, csak nomadizálni. Nem véletlenül alakult ki ez a nagyállattartó gazdálkodás. Ami szerintem érdekes, hogy a kitan kori tájrégészeti felméréseink azok azt bizonyítják, hogy a kitan-kori települések körül volt földművelés. Még most is látjuk drónnal, hogy ott ezer évvel ezelőtt szántóföldek voltak. De Mongóliában általánosságban nyilván egy nagyállattartó gazdálkodásról volt szó. Ezen persze változtatott valamennyire a szocialista rendszer. Leginkább a II. világháború után, az ’50-es évektől kezdődően. Ulánbátornak is 1950 óta van határozott városfejlesztési koncepciója, akkor indult el. Volt a felülről szervezett, a szocialista állameszményhez kapcsolódó iparosítás, modernizáció. Darhant a nulláról építették. Magyarországon Mongóliából származó, ma már archív fotókon is lehet látni olyat, hogy van a puszta, ahol elkezdenek építeni egy gyárat, és abból később lesz egy város. Tehát volt egy felülről szervezett modernizáció, és elindult az urbanizáció, már a szocialista időszakban is, de ez nem volt annyira sikeres. Tehát a nomád hagyományos életmód a maga valójában megmaradt. Ha kicsit visszatekintünk, akkor a 19–20. században, ha megnézünk egy mongol települést, megnézzük a mongol fővárost 1912-ben, akkor az jurtákból állt, és volt néhány telepített épület, amit például a kínai helytartónak építettek. Ulánbátor elődjét még az első mongol főlámának, Öndör Gegennek (1635–1723) alapították, és egy jó nomád városhoz illően az sokszor költözött, mire eljutott arra a pontra, ahol aztán később a mai Ulánbátor felépült. Tehát ezek – akkor még – ilyen picike településszerűségek voltak, és csak a szocialista korszakban indult egyfajta felülről szervezett városiasodás, elkezdték a járásközpontokat egy kicsit megerősíteni. Központosítások voltak, bejártak a gyerekek suliba, meg ilyesmi.
O. P.: Ennek hatalmi okai voltak, gondolom.
Sz. Zs.: Így van, abszolút. Meg ez a szocialista eszmény, hogy a munkásosztályt kell erősíteni, iparosítás kell stb., stb. De nem nagyon tudtak a nomád életmóddal mit kezdeni, mert nem tudtak mindenkinek városi munkát adni. A rendszerváltás után egy brutális urbanizáció indult el, illetve gyorsult fel inkább az elmúlt 15-20 évben. Most azt mondom, hogy a mongolok már nem nomádok, vagy nem úgy nomádok, mint ahogy például 30 évvel ezelőtt én láttam őket. Ilyen értelemben sokkal nagyobb a változás. Egy 1992-es nomád sokkal inkább hasonlított egy pár száz évvel korábbi nomádra, mint amennyire egy mai hasonlít az 1992-esre. És ennek például a modernizáció az oka.
Manapság ez élő probléma. Ez összekapcsolódik az infokommunikációs hálózatok kiépülésével. Ma Mongóliában (szinte) mindenkinek van mobiltelefonja. Egyszerűen annak, hogy hol van térerő, befolyásoló ereje van arra vonatkozóan, hogy egy nomád hol nomadizál. Régen azt nézte, hogy hol van jó legelő, van-e elég víz, elbírja-e tartani a legelő az állatállományt. Most azt csinálják, hogy megnézik, hány kilométerre van még térerő a járásközponttól, és ha kell a nyájakat összeterelik, mert ugye már ők is inkább beköltöztek a városba, vagy a járásközpontba, de még az állatokból élnek. Egybe terelik a jószágot és együtt legeltet több család, aminek az az eredménye, hogy a járásközpontok körül elindul a sivatagosodás a túllegeltetés miatt. Ezzel párhuzamosan az éghajlatváltozás is sokkal jobban hat Mongóliára, mint a világ más területeire. Ezt megvizsgálták, és azt tapasztalták, hogy Mongólia ilyen szempontból abszolút vesztese ennek az átalakulásnak. Ezzel párhuzamosan most már azt is tapasztaljuk, hogy nem csak a Góbi terjeszkedik észak felé, mert egyre kevesebb eső esik, hanem arról is szó van, hogy ahol wifi van, ott túllegeltetés van, mert mindenki arrafelé tereli az állatokat.
O. P.: Nagyon vad az a gondolat, hogy a kínai telekommunikációs cégek ülnek bent a székházakban és eldöntik, hogy… mozgatja a lakosságot egy sakktáblán…
Sz. Zs.: Ezek nem csak kínaiak. Dél-koreaiak is. Azt nem tudom, hogy nekik ez érdekük-e. Praktikus okai vannak. Én, ha tehettem eddig minden évben jártam Mongóliában, igyekeztem menni terepre is. Emlékszem, hogy 2003-ban mentünk vidékre, és megálltunk valahol a sofőrrel, és a sofőr felsétált a domb tetejére, mert tudta, hogy ott van térerő. Az is már csodálatos volt, mert pár évvel azelőtt mobiltelefon se volt. Magyarországon is, nem tudom pontosan mikor indult ez el, de ha jól emlékszem az, hogy tömegessé vált, az inkább csak a 2000-es évek legelejére tehető. Tehát már az is csodaszámba ment, hogy egyáltalán 100 meg 1000 kilométerekre Ulánbátortól még ilyet találtunk. Mostanra abszolút meghatározza már az életet, és emellett megindult egy nagyon erős urbanizáció 15-20 évvel ezelőtt, és kialakult egy teljesen sajátos helyzet. Most már a mongol lakosságnak bőven több mint kétharmada városban él. Ulánbátorban mondjuk a 3,3 millió mongol lakosból legalább 1,5 millió, tehát majdnem a fele a népességnek. Magyarországon azt szoktuk mondani, hogy Budapest mekkora vízfej, vessük ezt össze Mongóliával! Egyébként ugyanaz jött ott létre, mint ami Dél-Koreában van. Ott is az ötvenvalahánymilliós lakosságnak a fele Szöulban, és Szöul agglomerációjában él. De Mongóliában, meg Ulánbátorban ez sokkal látványosabb. És nem csak ide, hanem a különböző járásközpontokba is koncentrálódik a népesség, ami alapvetően befolyásolja az életmódot is. De vannak még Mongóliában nomádok is. Meg mostanában már nagyon megy a gondolkodás arról, hogy azért a nomád életmód egy olyanfajta szolgáltatást, meg olyan termékpalettát képes biztosítani, aminek óriási kereslete van a világon. Fenntartható, ökológiai gazdálkodás. Gondoljunk bele, hogy ennél természetközelibben, mint nomád módon nevelni állatokat, nem lehet. Ebben óriási potenciál lenne, csak ugye ennek infrastrukturális feltételei is vannak. Ahhoz, hogy én el tudjak adni Európában vagy Amerikában egy nomád körülmények között tenyésztett állatot, annak megfelelő állategészségügyi, meg egyéb feltételei vannak, aminek – pont a nomád körülmények miatt – nem biztos, hogy meg tudok felelni. Ezért nem biztos, hogy el tudom adni. Pedig iszonyú sok pénzért el lehetne adni, mert az ökológiai gazdálkodás mindenütt egy hívószó, kiváló marketingje van a világon. Érzik a mongolok, hogy ebben van potenciál, és hogy vissza kellene térni ehhez, és nem csak bányákat kéne nyitni, hanem a nomád körülmények által nyújtott lehetőséget is ki kellene használni. Ugyanakkor nagyon nehéz a modern kor elvárásait, szabályait összeegyeztetni ezzel a természetközeli életmóddal.
Tovább az interjú harmadik részére
Fotók forrásai:
Szilágyi Zsolt
embracingcompassion.com
metmuseum.org
fortepan.hu
