Interjú Dr. Flórián Csabával – Kőrösi Csoma Sándor Egyesület, Kovászna.
O.P.: Akkor vágjunk bele! Hogyan kerültél kapcsolatba a Kelettel? Honnan a szerelem?
F. Cs.: Nem mondhatnám, hogy egyből a Kelet lett a kedvenc érdeklődési területem, inkább az útleírások. Már édesapám könyvtára is tele volt a Világjárók sorozatával. Passuthtól olvastam történelmi regényeket az aztékokról, inkákról, meg a Világjáró sorozat könyveit. Először az volt a nagy szerelmem.
O.P.: Édesapád mivel foglalkozott?
F. Cs.: Orvos volt.
O.P.: És utazott?
F. Cs.: Nem. Abban az időben mi Erdélyben éltünk, nekünk akkor a nagy utazás az volt, hogy eljutottunk Magyarországra vagy az NDK-ba. Aztán később, amikor megismertem a feleségem, az ő családi könyvtárukban bukkantam az első Sven Hedin eredeti, még német nyelvű kiadásokra. Mert anyósomnak az édesapja Béldi Gergely, aki Bécsben végzett a Konzuli Akadémián, először Alexandriában volt konzul, utána került Perzsiába, pontosabban Teheránba. Az ő hagyatékában voltak ezek a Sven Hedin könyvek. Tehát az első úgymond keleti kapcsolatom Sven Hedin útleírásai voltak. Ekkor már egyetemista voltam. Sven Hedint nem lehetett ’90 előtt vásárolni antikváriumokban. Tiltólistás volt. Utána megjelentek a Sven Hedin könyvek. Ő járt Kanamban, itt találkoztam az ő leírásával a kanami kolostorról.
Akkor kezdtem udvarolni Máriának. Még mindig bennem van, hogy a vár mellett laktunk Marosvásárhelyen, és a várfal tövében volt Kőrösi Csoma Sándor szobra. Gyakorlatilag egész gyerekkoromban, meg még később, egyetemista koromban is mindig ott jártam el mellette naponta többször. Persze hogy az embert érdekelte, ki volt Kőrösi Csoma. Az egyik első ifjúsági irodalmi olvasmányom Korda Istvánnak a Csomáról szóló ifjúsági regénye volt és Dávid Antalnak A szolgadiák című könyve. Illetve mikor diák voltam, akkor volt Jakabos Ödön híres útja, 5 dollárral a zsebében Csoma nyomában. Persze hogy ezt ronggyá olvastam. Tehát így szépen lassan kezdett körvonalazódni az érdeklődésem Csoma, és Csoma révén Kelet felé. Én azt szoktam mondani, hogy minden, amit ma tudok az őshazakutatásról, egész Keletről, azt én mind Csomának köszönhetem. Ez Csoma ajándéka. Többen megfogalmazták ezt így, akik Csomával foglalkoznak, hogy mennyi mindent köszönhetnek neki.
20 évvel ezelőtt elkezdtem készíteni az első honlapot. Próbáltam egy oldalra összeszedni az akkor Kőrösi Csomáról fellelhető adatokat. Ez aztán folyamatosan bővült, és így kerültek képbe a különböző, Csomával kapcsolatos irodalmi könyvek, kutatások, folyóiratok. Amikor egzisztenciálisan olyan helyzetbe kerültem, hogy már megengedhettem magamnak, hogy esetleg gondolkozzak egy utazáson, akkor az akkori lehetőségek szerint az első utam Tibetbe vezetett, ahova ő nem jutott el, de akkor én ezt már úgy vettem, hogy elkezdődött az utazás Csoma nyomában, ami után már tudatosan szerveződtek az útjaim. Hát nem lehet azt mondani, hogy beutaztam a világot. Európán kívül mindig csak olyan helyekre mentem, ami kapcsolódott Csomához. De itthon is. Csomakőrössel kezdtem, meg Nagyenyeddel, és eljutottam Göttingenbe is.
O.P.: Tehát ha jól értem, akkor elkezdtél gyakorló orvos lenni, és párhuzamosan kialakult ez a hobbi?
F. Cs.: Igen. Miután áttelepültünk 1978-ban Magyarországra, azután nyíltak meg a lehetőségek irodalom beszerzésre is, meg utazásra is. De 2003-ban volt az első utam Tibetbe.
O.P.: Csomakőrösre mikor mentél el?
F. Cs.: Ó, hát oda gyerekkoromban, iskolai kiránduláson. Nem volt olyan nyár, hogy ne mentünk volna valamerre a szüleimmel is. Csomakőrösön nagyon sokszor jártam. Ismertem a lelkészeket, mindig bementünk, beszélgettünk, megnéztük az egyetlen Csoma-szobát, ami a református templommal szemben volt. Gazda Jóska bácsit is megismertem. Akkor még nem tudtam, hogy mennyire kötődik Csomához. Más családi kapcsolatok révén találkoztunk. Mária egyik testvére Kovásznán élt, ő ismerte Jóska bácsit, és így mutattak be neki.
O.P.: Akkor ezek a kirándulások csak erősítették a szenvedélyt.
F. Cs.: Így van. Aztán a keleti utazások 2003 után.
O.P.: Mi fogott meg a Keletben, illetve Csomában?
F. Cs.: Engem azt hiszem, hogy az élettörténete fogott meg először. Róla olvastunk mindig. Tőle keveset. Most már megvan a fakszimile kiadása az eredeti Csoma-műveknek, de abban az időben ilyen lehetőségem nem volt. Talán még annyi tartozik ide, hogy diákkoromtól, meg főleg egyetemista koromban, nagyon sokat jártam Vásárhelyen a Teleki Könyvtárba. Ott már azért találtam vele kapcsolatos könyveket. Akkor a könyvtárba inkább más okok miatt jártam, Marosvásárhely helytörténete érdekelt.
O.P.: Annak lett is eredménye?
F. Cs.: Igen. Több is. Amire büszke vagyok, hogy a helytörténeti oldalammal bekerültem több neves helytörténész bibliográfiai hivatkozásába. Fodor István nevű helytörténésznek volt egy sorozata, a Marosvásárhelyi krónikás füzetek, ami abban az időben még a Teleki Tékában sem volt meg. Ezeket akkor sikerült beszereznem, amikor már itt éltem Magyarországon. Itt Pápán (a honlapom kapcsán) megismerkedtem egy szintén Vásárhelyről elszármazott történelemtanárral. Ő is búvárkodott akkor az interneten, leveleztünk, és kiderült, hogy neki fénymásolva megvan az összes krónikás füzet. Ezt megkaptam tőle. Édesapám akkor segített nekem, begépeltük, és fölkerült a netre. Gyakorlatilag így vált ismertté. Később a Teleki Tékának a könyvtárosa megjelentette a Marosvásárhelyi krónikás füzeteket, és oldalakon keresztül az én anyagomat idézi, veszi át. Nagyon sok fiatal egyetemista, aki szakdolgozatot írt, kértek tőlem anyagot, én pedig küldtem nekik. Itt tanultam meg azt, hogy hogy kell kutatni, még ha amatőr módon is.
O.P.: Jól emlékszem, hogy talán Bukovinában is voltál egy darabig?
F. Cs.: Végzés után Észak-Moldvába helyeztek ki, az Bukovinával határos terület. Az orosz–román határtól voltam huszonvalahány kilométerre, ott húztam le egy kemény telet. Akkor kilenc hónapos volt a szolgálat. Akkor jött meg a letelepedési engedélyünk.
O.P.: Ott a keresztény ortodoxián keresztül jött még keleti hatás?
F. Cs.: Nem. Akkor ott csak a túlélés volt…
O.P.: Térjünk vissza Csomára!
F. Cs.: Azzal indult, hogy elindítottam a honlapot, és próbáltam egy adatbázist felépíteni, hogy elérhető legyen minden olyan írás, könyv, publikáció, kezdve a képzőművészeti alkotásoktól a szépirodalomig, ami Csomával kapcsolatos. Így jutottam el odáig, hogy a gyufásskatulyától a bélyegig, a telefonkártyáig, régi levelezőlapokig, érmékig, újsághírekig mindent gyűjtöttem.
O.P.: Hány éves voltál ekkor?
F. Cs.: Diák koromban, érettségi előtt. Későbbről említeném Bernard Le Calloc’h-t. Vácon adták ki a könyveinek egy részét, a felesége révén, aki váci volt. A ’40-es években itt nősült meg, miután bezárták az egyházi iskolákat. Nem tudom mivel foglalkozott utána. De nagyon szépen beszélt, meg írt magyarul. Nagyon sok könyve van. Ekkor jött az első ötlet, hogy a Csomával kapcsolatba került személyeket kigyűjtsem… Most már hatszázvalahány oldalnál tartok. Ő adta az ötletet a Csoma-adattárhoz. Az első olyan téma, amire azt mondom, hogy kutattam, Csoma sírja volt.
O.P.: Erről született is egy komolyabb tanulmányod.
F. Cs.: Nekem úgy tűnt, hogy sikerült valami olyat találnom, amire más nem figyelt oda. Egy képet. Széchenyi István a fiától, Széchenyi Bélától kapott ajándékba egy rajzot, ami Csoma sírját ábrázolja. Ha megnézed, ott van az urna a sír tetején. Na most az első képeken, amiket közöltek a sírról (Kreitner Gusztáv, Lóczy Lajos, Déchy Mór…), nincs semmi a sír tetején. Tehát ez az urna ez annak a fantáziájában születhetett, aki készítette a festményt. Aztán itt van Löfler Manó újságíró, aki Vályi Félixhez hasonló… azt mondják róla, hogy kissé szélhámos volt. Fölvette a pénzt az Akadémiától, hogy helyezzen el egy emléktáblát, de az soha nem készült el. Az Akadémia kétszer fizette ki. De úgy látszik, volt valami lelkiismeretfurdalása, mert később elkészíttette ezt az urnát, és ő helyezte el a síron. Később Vojnich Oszkár utazó írja le, hogy a sír tetején egy urna van. „A hazai földet tartalmazó urna a sírkőre helyeztetett Löfler Manó által.” Tehát gyakorlatilag abból a pénzből csináltathatta, amit az Akadémiától arra kapott, hogy az emléktáblát elhelyezze. Utána, ha nézed pl. Baktay Ervin 1928-as fotóját, már nincs rajta. A táblák is eltűnnek a sírról. Az elején a síron vannak az emléktáblák, aztán leszedik és eltűnnek. Például a szülőföldje által küldött tábla már nincs meg. Azt nem tudom, hogy hová tűnt el. Úgy tudom Bethlenfalvy Géza, mikor Delhiben volt rendszeresen látogatta a sírt és gondozta. Egyszer volt egy olyan ötlet, hogy hozzák haza Csoma hamvait. Erről írtam egy cikket, megvan a gépemen. De aztán elvetették, mert ellentámadásba lendült a szakma, hogy megsértené az indiai–magyar, népek közti barátságot. Pedig a Gazda Jóska bácsi azt mondta, hogy Rákóczi óta nem lett volna akkora temetés a Kárpát-medencében, mint amikor hazahoznák Csoma hamvait. De én is úgy voltam vele, jó, hagyjuk. De fölmerült az is, hogy Csoma sírjának hasonmását miért nem helyezik el az emlékkertben. És aki nem jut el Dardzsilingbe, az oda elmehetne. Végül is a múzeumban, ami most átalakult, annak a közepén van egy nagy oszlop, és olyan alakja van az oszlopnak, mint a sírnak, úgyhogy valahova eljutott az ötletem. Kubinyi Anna, a híres textilművésznő pedig saját pénzén visszatetette az urnát, tehát most úgy néz ki, mint Széchenyi rajzán. Most pedig már Csoma nevét viseli a temetőhöz vezető sugárút is (pdf).
O.P.: Hogyan folytatódott a kutatás? Mennyire maradt hobbi?
F. Cs.: Például írtam Galambos Imrének, ő azt hiszem Cambridge-ben tanít, írt Csomával kapcsolatban. Kérdéseket tettem fel Löfler Manóval kapcsolatban. Válaszolt, hogy nem sikerült semmit találnia, de hogyha én találok valamit, azt írjam meg neki mindenképpen, mert őt is nagyon érdekli Löfler Manó élete. Semmit nem lehet találni róla. Abszolút semmit.
O.P.: Mióta aktív a kapcsolatod a Kőrösi Csoma Sándor Egyesülettel? Ott voltál már a kezdeteknél is? Mesélj kicsit róla, kérlek! A kapcsolatról, és persze magáról az egyesületről is.
F. Cs.: Én nem voltam ott a kezdetektől, mert ’90-től, a rendszerváltás után lett rendszeres, hogy megszervezik áprilisban Csoma születésnapján, vagy keresztelési dátumához fűződően a Csoma napokat Kovásznán. Ez Gazda Jóska bácsi érdeme, aki ezt kiharcolta, és azóta is szervezi. Ő a motorja, a lelke ennek az egésznek. Minden évben meghirdetik a pályázatot, hogy előadásokat lehet írni, és azok a résztvevők érkeznek a Csoma napokra. Általában 3 napig szokott tartani, és nagyon vegyes társaság. Az első kötetekben inkább Csomán volt a hangsúly, de ahogy elmaradtak, kihaltak a nagy Csoma-kutatók, most már inkább Csoma híres mondásának („keressetek, kutassatok”) szellemében jönnek az előadók. Rovásírás, török nyelvű kapcsolatok, nyelvészet… nagyon válogatott. Tehát úgy járnak oda, mint egy műhelybe.
O.P.: Azért voltak ott nagyon jegyzett tudósok is.
F. Cs.: Hogyne! Aki valamit ér a Csoma-irodalomban, az mind volt Kovásznán előadó. Ez nagyon nagy érdeme Jóska bácsinak.
O.P.: Kanyarodjunk vissza még kicsit hozzád és a kutatásaidhoz!
F: Cs.: Hogy mit köszönhetek én Csomának? Például Göttingent. Engem Göttingen nagyon megragadott. Egyrészt rengeteg erdélyi diák volt Göttingenben, még Csoma előtt. Ami szomorú, az az, hogy Csoma elment úgy Göttingenig, hogy semmit nem írt le, hogy mit látott, hol ment. Csak feltételezzük. Jó, megmaradt az útlevele, és abban benne van, hogy hol pecsételték le. Abból kiderül, hogy eredetileg ő északnak tartott, egyesek szerint hajóra akart szállni, és Szibérián keresztül beutazni Belső-Ázsiába, de nem sikerült, mert a háború miatt zárva voltak a kikötők, és ezért visszakanyarodott, és úgy érkezett Göttingenbe, északról, ahogy az elődei. Az 1700-as évek végén már olyan útleírások, úti instrukciók vannak, hogy a diákoknak le volt írva, hogy melyik városban hol kell megszállni, hol talál magyar kapcsolatokat, mit kell megnézni (könyvtárat, templomot stb…). Ha az a több száz diák, aki előtte utazott ennyire érdeklődő volt, hogy lehet, hogy ő soha egy sort le nem írt, hogy hol szállt meg, kivel találkozott, mit látott. Vagy ott van Göttingen, az egyetem. Másoktól tudjuk, leírják, hogy a göttingeni egyetem könyvtárának elkülönített része volt az utazási irodalom. Tehát nagyon sok göttingeni diák már Csoma előtt is utazott Keletre.
Van egy Nagy Lajos nevű kollégám, aki szenzációs dolgokat talált meg. Kikérte a levéltárból a csomakőrösi anyakönyvi dolgokat, és oda mindig rá kellett írni a hátára, hogy ki vette ki. Aki kivette, olvasta, ráírta a nevét. Érdekes módon senkinek a neve nem szerepel, tehát senki nem volt kíváncsi, hogy mi van leírva az anyakönyvben. És onnan kiderült, hogy az, amit mondanak, hogy lánytestvérei fiatal korukban elhunytak, az nem igaz. Az anyakönyvben benne van, hogy a gyerekeiket keresztelték. Tehát Nagy Lajos tényleg rendbe tette a Csoma családfáját.
Vagy itt vannak a göttingeni tanárai, diák példaképei. Ezeknek az életrajza, útleírásai ott vannak a göttingeni könyvtárban. Ismert a könyvek jegyzéke, amiket Csoma kivett a könyvtárból, hogy miket olvasott. Olvasta például, hogy volt aki például 20 fok hidegben kályháját lebonttatta, hogy fűtetlen szobában tudjon hozzászokni a hideghez. Nyáron meg befűttetett a kályhába, erős tüzet rakott. Száraz szénát, füvet, zöldségeket, nyers húst vett magához. Megtanult mindenféle mesterséget. Kosárfonást stb… Arabnak öltözött, gyakorolta a helyi nyelvjárást, kereskedőnek adta ki magát… Tehát nem csak Csoma volt ilyen aszkéta. Persze azon is vitatkoznak, hogy a kikölcsönzött könyvek listája az valós, vagy más könyvek is eljutottak hozzá. Nem tudom elképzelni, hogy ha ő készül egy ilyen útra, és ott van egy ilyen forrás mellett, akkor ezzel nem élt.
Csoma idején a vásárhelyi Teleki Téka már látogatható könyvtár volt. Ezek a diák útinaplók már biztos, hogy megvoltak ott. Meg Nagyenyednek volt olyan vonzása, hogy ezeket ismerhette.
Nagyon érdekesek például a göttingeni Tudós Társaság magyar tagjai is. Ami meglepett engem, hogy Csomát soha nem vették fel a göttingeni Tudós Társaság tagságába. Pedig elküldte a könyveit a göttingeni egyetemnek. Hogy biztos legyek a dolgomban, megrendeltem egy katalógust, a göttingeni Tudós Társaság tagjai 1751–2001 között címen. Nagyon sok magyar van benne, de Csoma nincs benne. Vajon miért?
O.P.: És Csoma útja?
F.Cs.: Az nagyon érdekes. Mivel Csoma soha nem ír semmit arról a helyről, ahol van, ezért Bernard Le Calloc’h nyomán igyekeztem fölfedni azokat az utazókat abból a korból, akik ott megfordultak, és írtak valamit arról a helyről. Bukaresttel kapcsolatban azért érdekes, mert öt hetet rostokol Bukarestben. Soha senki nem teszi fel a kérdést, hogy mit csinált. Azt mondják, hogy törökül akart tanulni. Ekkor (’19-ben) Bukarestben már református magyar gyülekezet működött.
O.P.: Vélhetően ők látták vendégül?
F. Cs.: Hát. El tudod képzelni, hogy egy nagyenyedi teológus, aki teológiát végzett, elmegy Bukarestbe, és a városszéli karavánszerájban száll meg? Például ott lehetne kutatni, a bukaresti református egyház levéltárában. Van egy Koós Ferenc nevű úriember, aki két kötetben kiadta az emlékiratait. Ő nem említi soha Csomát, de nekem ez egy fehér folt, nem hiszem el, hogy Csoma itt ne járt volna. És hogy miért Bukarest? Ő Konstantinápolyba akart eljutni. Akkor még nem tudta, hogy Konstantinápoly zárva van, ezt csak később tudja meg Enoszban, amikor leér a kikötőbe, hogy nem tud tovább utazni. A Fekete-tengeren, Konstancából és a Duna-deltából indultak a hajók Konstantinápolyba. Lehet, hogy hajón akart menni a Fekete-tengeren. Orbán Balázs és előtte több utazó is így hajózott Konstancából. Lehet, hogy azért ült Csoma öt hetet Bukarestben, mert arra várt, hogy talál-e valami kapcsolatot tengeri utazásra.
O.P.: Rekonstruálva van az útvonala?
F. Cs.: Azt lehet mondani, hogy igen. Mert mindenhol maradt nyoma. (Bővebben: https://orient-projekt.hu/eletrajzi-adatlapok/korosi-csoma-sandor, a szerk.) Aleppóban például találkozik magyarokkal. Honigberger Márton nevét ismered?
O.P.: Azt meg szabad kérdezni, hogy hány életrajzzal foglalkoztál eddig?
F. Cs.: Nem számoltam meg. Több százzal biztos.
O.P.: Ilyen szinten, hogy külön anyagod van róla?
F. Cs.: Igen. Mindenkiről van anyagom. Lehet, hogy tíz mondat kerül az adattárba, de ahhoz, hogy azt a tízet válogassam ki, ami szerintem fontos, ahhoz kell ismernem sok minden mást is. Honigberger Csomával nagyon kapcsolódik. Ugyanazon az úton megy: Aleppó – Teherán – Kabul – Lahore, és ugyanazokkal a személyekkel találkozik. Teheránban abban a szobában lakik, ahol Csoma lakott. Ő többször hazajött onnan. Csoma meg egyszer sem jött haza. Lehet, hogy makacsságból, mert hogy nem tud felmutatni semmit, akkor nem jön haza. Honigberger Lahore-ban a szegények számára kórházat működtetett. Itt vannak a Honigbergerről megjelent magyar újságcikkek 1834-től sorban. (Bővebben: https://orient-projekt.hu/eletrajzi-adatlapok/honigberger-janos-marton, a szerk.)
Mindenki, amikor elkezdi a Csoma életrajzát, akkor Csomakőrössel kezdik. 1591-es oklevélben említik, ennyit szoktak mondani. Én megkerestem azt az oklevélszöveget, az eredetit, és ide lefűztem. De itt vannak az útlevelei; Benke Mihály levele Csoma katonai felmentéséről (hogy mentsék fel, hogy ki tudjon menni Göttingenbe); az enyedi végbizonyítványa; a külföldi tanulmányokra való ajánlása; a kérvény az erdélyi Guberniumba; a főkonzisztórium útlevélkérése; a nyugati útlevele; a Gubernium értesítése, hogy megkapta az útlevelét (a református egyház, a Gubernium, meg a bécsi titkárság között mentek a levelezések oda-vissza, az egyháznak ajánlást kellett küldeni a Guberniumnak, a Gubernium Bécsnek, onnan visszajött az engedély a Guberniumnak, a konzisztóriumnak, onnan meg az enyedi kollégiumba). És ez, amikor meghívják Csomát lelkésznek Máramarosszigetre. Vagy itt vannak a tudósítások. Az összes olyan tudósítás, ami róla megjelent. 93 fájl van, ennyit tudtam összeszedni. Évszám szerint a legelső 1820, az első tudósítás Csomáról: nevezetes magyar utazó. Az utolsó, halála előtt, 1842-ig. A következő meg 1842-től 1900-ig, ezek halála után, főleg nekrológok. Aztán 1900-tól 1945-ig.
O.P.: Ezt az adattárat mikor kezdted el? Ez a tíz év, amit mondtál?
F. Cs.: Hát szép lassan állt össze. Ez az egész most 689 oldal a gépen, nyomtatva kevesebb, nem is tudom mikor nyomtattam ki utoljára
O.P.: És hol tartasz? Olyan értelemben, hogy hol az eleje, és a vége? Van vége a fejedben? Amikor azt mondod, hogy ez kész?
F. Cs.: Most pont azon gondolkoztam, hogy ki kéne kapcsolni az internetet. Mert soha nem lesz vége. Mondják nekem a nagy öreg kovásznai barátaim, hogy: „Csaba, zárd le, mert soha nem lesz vége!” Azt kellene mondanom, hogy kész, amit eddig megtaláltam, megtaláltam.
O.P.: Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést! További sikeres munkát kívánok!
Fotók forrása: Nagy Elek- Ajka 2021.
